A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1968 (Szombathely, 1969)
Végül nyomatékosan felkérem T. Papjaimat, hogy a búcsúkra vonatkozó eme legújabb rendelkezéseket alaposan tanulmányozzák át, magyarázzák meg híveiknek és őket a búcsúkban rejlő lelki kincsek buzgó felhasználására buzdítsák. 1548/1968. szám. Instrukció a főpapi szertartások újjárendezéséről. ___________ Szentséges Atyánk f. évi szeptember 8-án kelt motu propriojával a főpapi jelvények használatát а II. vatikáni zsinat liturgikus Konstituciójának szellemében újjárendezte. Ennek értelmében főpapi jelvényeket a püspökön kívül csak a pápai követek, a külön joghatósági területtel bíró (nullius) apátok és prelátusok, az állandó jelleggel kinevezett apostoli kormányzók, valamint a kormányzó szerzetes apátok használhatnak. Ugyancsak élhetnek főpapi jelvényekkel — kivéve a püspöki katedrát és pásztorbotot — az ideiglenes jelleggel kinevezett apostoli kormányzók és a missziós területeken működő apostoli prefektusok. A felsoroltakon kívül azok, akik már előbb megkapták a főpapi jelvények viselésének jogát (mint pl. nálunk a c. apátok és prépostok) azzal továbbra is élhetnek, de le is mondhatnák róla. Az ezután kinevezendő c. apátok és prépostok azonban már nem viselhetnék főpapi jelvényeket. A rituskongregáció most ehhez kiegészítésül f. évi június 21-én egy Instrukciót bocsátott ki, mely újjárendezi és részletesen szabályozza a főpapi szertartásokat addig is, míg az azokat tartalmazó Caeremoniale episcoporum szertartáskönyvének új kiadása elkészül. A főpapi szertartások ugyanis egyrészt kell, hogy kellő ünnepélyességet adjanak a püspöki funkcióknak, kiemeljék a püspök méltóságát, szerepét és kapcsolatát a papsággal és hívekkel, másrészt viszont azt a nemes egyszerűséget mutassák, melyet a zsinat liturgikus konstituciója (34. p.) sürget a megújított liturgiában. Miután pedig a főpapi szertartásokba idők folyamán sok olyan elem jött be, melyek e nemes egyszerűséget elhomályosítják, másrészt meg korunk szellemének kevésbé felelnek meg, azért szükségesnek látszott a főpapi szertartások leegyszerűsítése és korszerűsítése. Az említett Instrukció erre vonatkozó főbb pontjait a következőkben adjuk elő: 1. Nagyon'is illő és megfelelő, hogy az ünnepélyes püspöki misében a papok a püspökkel együtt misézzenek, koncelebráljanak, hogy ezáltal is jobban kitűnjék a püspök és a papság egysége a szent áldozatban. Ez esetben a presbyter assistens (archipresbyter) szerepét az egyik kon celebráló pap tölti be. Ha van kéznél felszentelt diakónus vagy szubdiákonus, úgy az töltse be a diákonus, illetve szubdiákonus szerepét, sőt ha többen vannak, mindannyian asszisztálhatnak, megosztva maguk között munusuknak egyes functioit, 2. Illő, hogy a püspöknek kismisében legalább egy diákonus segédkezzék, albában és stólával. 3. Nagycsütörtökön az olajszentelési misében, ha nincslen hét diákonus és szubdiákonus, kevesebb is elegendő. Sőt ha egyáltalán nincsenek, akkor a koncelebráló papok vigyék a szent olajokat. 4. Akik a püspök széke körül asszisztálnak, ne viseljenek pluvialét. 5. A püspök székének neve ezentúl cathedra és nem thronus. Nem kell föléje mennyezetet állítani, dia a már meglevő művészi mennyezetet nem kell elbontani. 6. A püspök liturgikus ruhái és jelvényei közül: a) Eltöröltetnek: a tunicella, továbbá a gremiale és a bugia (e két utóbbi csak akkor használható, ha szükség van rá). b) Elhagyhatók: a főpapi cipők és harisnyák, a kesztyűk és dalmatika. c) Minden funkciónál csak egy mitra használandó, mely lehet egyszerűbb, vagy díszesebb az ünnepélyesség foka szerint. 7. Pá&ztoiibotot minden püspök használhat (a nem püspökök közül csak az előbb felsoroltak, de a c. apátok és prépostok nem). 8. Körmieneteken és vonulásoknál mindig csak egy keresztet kell vinni. Ha érsek a celebráns, az érseki keresztet kell a meniet élén vinni körmeneti kereszt gyanánt. 9. A püspök a sekrestyében, vagy az erre szolgáló külön helyen (secretarium), avagy a széknél öltözhetik. A ruhákat níem szabad az oltárra készíteni. 10. Az evangéliumos könyvet (mely különbözik a lekcionálétól) a szubdiákonus hozza az oltárhoz a mise elején. Miután a püspök (az oltár megcsókolása után) megcsókolta azt, a könyvet az oltáron kell hagyni egészen addig, amíg a diakónus azt lehozza az evangélium éneklésére. 11. Ha a püspök csak részt vesz a misén, a liturgia verbi alatt mindenben végezheti a celebráns szerepét. Viszont már ofíertoriumnál a vizet nem ő áldja meg, hanem a celebráns. 12. A püspök nem visel mitrát, amikor megfüstölik, vagy amikor kezet mos. A püspöki áldásra nézve a következő szabályok állnak: a) A püspök a prédikáció végén nem ad áldást, csak a mise végén. Ha pedig pápai áldást ad, azt a mise végén adja utolsó áldás gyanánt. b) Az áldás egész szövegét a nép felé fordulva mondja. Mindjárt az áldás elején bal kezébe fogja a pásztorbotot, ezért elmarad a kezek kiterjesztése és felemelése az áldásszöveg első része alatt. c) Az érseknek nem kell odavinni áldásra az érseki keresztet. 14. Mindezek „congrua congruis referendo” állnak azokra is, akik bár nem püspökök, bírnak a főpapi jelvények használatának jogával. így pl. a c. apátokra és prépostokra, természetesen azokkal a korlátozásokkal, melyek eddig is megvoltak. — 2é -
