A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1967 (Szombathely, 1968)
4 Azok a betegek, akik az Oltáriszentséget kenyér formájában nem tudják magukhoz venni — a Püspök engedélye alapján — a bor színe alatt is áldozhatnak. Vagy úgy, hogy a betegnél m;séznek, vagy úgy, hogy egy kicsi, jól bezárható edényben viszik a beteghez a konszekrált bort. Ha az áldoztatás után visszamaradna valami belőle, a kiszolgáltató (pap vagy diákonus) azt vegye magához és az abluciókat is végezze el. (41) 4. Fejezet. A misézés jelentősége a püspök és.áldozópap életében és szolgálatában. Az egyházirend teljességével felruházott püspök az eukarisztia titkának legfőbb sáfára. Vagy ő maga mutatja be az eukarisztikus áldozatot, vagy valakivel bemutattatja. A hierarchikus Egyház életének kiváló megnyilvánulása az, amikor a püspök papjaitól és híveitől körülvéve misézik. Egyházmegyéjében — az Űr parancsai és az Egyház törvényei szerint — a püspök az istentisztelet legfőbb irányítója. (42) A papi Ordo erejénél fogva az áldozópap legsajátosabb ténykedése is a mise bemutatása. Azért illő, hogy a papok is Ordojuknak megfelelően — vagyis misézve, illetve együttmisézve — vegyenek részt az eukarisztia ünneplésében és ne csak áldozva ! (43) Ajánlatos a napi misézés. A mise által — hivek hiányában is — Isten dicsőségét és a hivek javát munkálja a pap. (44) Mivel a mise az Egyház közösségi istentisztelete, az Apostoli Szentszéken, a püspökön, illetve a Püspökkari konferencián, vagyis az apostolok utódain kívül senkinek sincs joga azon változtatni. (45) A liturgikus törvények szerint az érvényes és megengedett misézésnek többféle módja lehet. A pap minden esetben azt a módot válasszá, amely legjobban elősegíti a hivek tudatos, tevékeny és gyümölcsöző bekapcsolódását a misébe. (46) Bizonyos esetekben azonban — hacsak a hivek lelki érdeke mást nem követel és meghagyva minden papnak a külön misézés szabadságát — megfelelőbbnek és jobbnak mondható a papok együttmisézése. (Papi gyűléseken, lelkigyakorlatokon, rekollekciókon, szerzetes házakban, a papnevelőkben és egyéb egyházi intézményekben stb.) Az együttmisézésben szépen mutatkozik az áldozat, a papság és a hivek egysége, a papság testvéri kapcsolata stb. Ha a papok nagy száma úgy kívánja, az illetékes elöljáró több koncelebrációs misét is engedélyezhet. Koncelebráláskor az esetleg jelenlevő vendégpapokat is hívják meg az együttmisézésre. (47) III. RÉSZ Az oltáriszentségnek, mint megmaradó (permanens) szentségnek tisztelete 1. Fejezet. Az eukarisztia őrzésének célja, és a legméltóságosabb Oltáriszentség imádása. Az eukarisztia őrzésének három célja van: első és őseredeti célja a betegek szent utravalóval (Viatikum) történő ellátása; másodlagos célja a misén kívüli áldoztatás; harmadik pedig az Oltáriszentség imádása. (49) Amikor a hivek az Oltáriszentséget imádják, ne felejtsék el, hogy Krisztus szent jelenléte az eukarisztikus áldozatból fakad és a szentségi és lelki áldozásra irányul. A hivek Krisztus előtt öntsék ki szivüket, ajánlják szeretetébe magukat és övéiket, és gyarapodjanak Jézus kegyelmében a hit, remény és szeretet növekedése által. S közben erősödjék bennük a törekvés, hogy ezentúl még áhitatosabban ünnepük majd meg az Űr emlékezetét, és még gyakrabban veszik magukhoz az örök élet szent kenyerét. (50) A papok gondoskodjanak arról, hogy a templomok — legalább reggel és este — több órán át legyenek nyitva, hogy a hivek könnyen imádkozhassanak a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt. (51) 2. Fejezet. Az Oltáriszentség őrzésének helye. A tabernakulum a főoltár vagy a mellékoltár közepén, vagy — az Egyházmegyei Hatóság engedélye alapján — a templom más előkelő, díszes helyén legyen. Szembeoltáron is megengedett kicsiny, de a célnak megfelelő tabernakulum. (54) Állandó jelleggel egy templomban csak egy tabernakulum legyen. (52) Ajánlatos — amennyiben megvalósítható — a szentségházat a főhajótól különválasztott kápolnában őrizni, különösen ott, ahol gyakran vannak esküvők, gyászszertartások és sok turista fordul meg. (53) A mise természetének jobban megfelel, ha az Oltáriszentséget nem azon az oltáron őrzik, ahol miséznek. Krisztus különböző megjelenésmódjainak egymásutánja is jobban kitűnik a hivek előtt. T. i. jelen van Krisztus először a hivek gyülekezetében, akik nevében összejöttek, azután igéjében, midőn я’7 Írást olvassák és magyarázzák, majd a papnak személyében, végül különleges módon a szent színek alatt. (55) Űj templomok építésénél a fenti szempontok figyelembe veendők. (56)
