A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1967 (Szombathely, 1968)

1859,1967. sz. Az 1888. évi központi hozzájárulások. Értesítem T. Papjaimat, hogy az 1968. évben a katedratikum-szemmarisztikum mérve változat­lan, beküldésének módja és rendje az előző évek­kel azonos. A kultúradó összege ugyancsak az 1987. évivel azonos, beküldésének határideje 1968. február 29, A szombathelyi egyházmegye papjainak nyug­díjszámlájára fizetendő járulékok mérvét 1375/1959. sz. köriratban rendeztem. Felkérem T. Papjaimat, hogy a járulékok átutalásáról időben szívesked­jenek gondoskodni. Az 1968. I. felében beküldendő perselyek jegyzékét az alábbiakban közlöm: január 6. (Víz­kereszt), február 4., március 3., április 7., április 12—13. (Szentsír-persely), április 28. (Jó Pásztor­­vasárnap), május 5., június 9., június 29. (Péter és Pál), egyben pápakoronázási persely. A beküldendő perselyek a ténylegesen befolyt összegben utalandók át, kivételt csupán azok a perselyek képeznek, ahol ez az összeg nem éri a hívenként számított öt filléres szorzatot. (L. 1960/1954. sz. és az 1213/1960. sz. körrendelet.) Ez esetben a gyűjtés tényleges összegét a templom­­pénztár egyéb jövedelmei terhére a hívek szá­mának ötszörös szorzatára kell kiegészíteni. Az összes központi hozzájárulások a Szombathelyi Egyházmegyei Hatóság 289 412. sz. csekkszámlá­jára fizetendők, kivétel a nyugdíj járulék, amit a Szombathelyi Egyházmegye Papjainak Nyugdíj­számlája 103 715. sz. csekkszámlájára kell átutalni. Felkérem T. Papjaimat, hogy az egyházköz­ségi és templomszámadósokat az S. D. előírásai­nak megfelelően előkészíteni és felterjeszteni szí­veskedjenek. Ez alkalommal vizsgálják felül, hogy a központi járulékok átutalása megtörtént-e, és gondoskodjanak az esetleges hiányok és elmaradá­sok pótlásáról is akiképpen, hogy az előírt csek­­számláikra még ebben az évben befolyjanak. 3860/1967. sz. Halálozás. 1 Baranyai József c. iesperes, aranymisés, nyug. csényei plébános életének 77., áldozópapságának 54. esztendejében f. évi november 4-én visszaad­ta nemes papi lelkét Teremtőjének. Megboldogult Oltártestvérünk 1914-ben Ke­­menesmihályfán kezdte lelkipásztori működését. Hosszúperesztegen és Sárvárott volt káplán. 1926- ban Nicken lelkész, majd 1927—1934-ig Ostffyasz­­szonyfán, majd 1967. szept. 1-ig nyugállományba vonulásáig Csényében plébános. Baranyai Józsefben egyházmegyém csendes, szeretetreméltó papot veszített el. Bárhol műkö­dött, híveit nagyon megbecsülte. Pontossága, lel­kiismeretessége tette őt példaadó lelkipásztorrá. Működésének utolsó éveiben is szinte fáradságot nem ismerve dolgozott. A karácsonyi és húsvéti szentgyónásokat igen nagyra becsülte, és a lelki­pásztori munkájának központjává tette. Ilyen al­kalmakkor az egész plébániát közös áldozásban részesítette. Ki kell emelni főpásztora iránti tisz­teletteljes ragaszkodását és az ifjúság szeretetét. Betegsége nagyon megviselte. A hirtelen jövő elgyengülést hősies lélekkel viselte. Az erősítő szentségek felvétele után november 4-én a csényei plébánián meghalt. Földi marad­ványait november 7-én a 10 órai engesztelő szent­mise után szenteltem be és a csényei temetőben helyeztük örök nyugalomra. T. Papjaim a kötelező szentmiséken felül imá­ikkal segítsék elhunyt paptestvérünket. R. I. P. Bencze János c. esperes, nádasdi plébános éle­tének 66., áldozópapságának 42. évében, f. hó 14-én Nádasdon súlyos betegségének türelmes viselésé­vel a szentségekkel megerősítve, visszaadta papi lelkét Teremtőjének. Bencze János 1926-ba.n lett áldozópap. 1929-ig Táplánfán, 1933-ig Körmenden káplán. 1933—35-ig Szombathelyen hitoktató és 1935-től haláláig Ná­dasdon plébános. Állomáshelyein mindenütt szíve jósága, egy­szerűsége, a szegények szeretette, önzetlen szolgálat­­vállalás jellemezte. Nála otthont talált mindenki. A derűs, imádságos lelkületű pap mindenkinek barátja volt. Példaadóan szerette paptestvéreit és híveit. Bérmálásokra, papi összejövetelekre szíve­sen elment, ahol mosolyával, optimizmusával föl­lelkesített mindenkit. Főpásztorához hűségesen ra­gaszkodott. Áldozatos buzgó életére szép halálával tette föl a koronát. Dec. 7-én táviratilag kérte, hogy hívei közé akar menni. Sokszor suttogta súlyos betegségének türelmes viselése közben, hogy éne­keljetek és imádkozzatok a rózsafüzért. A jó Is­ten akaratában teljesen megnyugodva 14-én csen­desen elhunyt. Szeretett paptestvérünk földi maradványait Nádasdon dec. 18-án a 2 órakor bemutatott en­gesztelő szentmise után helyeztük örök nyugalom­ra. A temetési szertartást dr. Winkler József püs­­pötotestvérem végezte. Kérem T. Papjaimat, hogy a két szentmisét kedves halottunkért mutassuk be és emlékét imá­inkban őrizzük. R. I. P. 3861/1967. sz. Eukarisztikus instrukció. A Riituskongregáció és Consilium által 1967. május 25-én (Űrnapján) kiadott eukarisztikus inst­rukcióról szóló püspökkari körlevelet és végrehaj­tási utasítást a TT. már megkapták. Ez az instrukció olyan régi gyakorlatokat érint és változtat meg, amelyek eddig egyházmegyénk­ben szokásban voltak. Gondolok itt az ún. szent­­séges misékre és a szeniíségimádásokra. Kérem a TT., hogy lelkipásztori okossággal és tapintattal vezessék be az instrukció előírásait. Kellően magyarázzák meg Híveinknek, hogy ezek az új rendelkezések semmit sem alkarnak el­venni, sőt inkább mindkét szentségi cselekmény elmélyítését kívánják elérni. „Habitualiter ad invicem separati habeantur actus sacrificii et cultus adorationis, ita ut fideles naturam propriam utriusque clarius percipiant.” — 27 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom