A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1967 (Szombathely, 1968)

7

(Pl. a gyermekek és a nehezebb mozgású, idősebb hívek áldoztatása inkább állva történhetik).

Ha a hívek térdelve áldoznak;

más tiszteletadást — sem áldozás előtt, sem utána

— nem kell végezniük, mert a letérdelés már kifejezi az imádást.

Ha állva áldoznak;

az áldozás módja kétféle lehet:

1. a hívek vonulnak egyes vagy kettes sorban, az egyhelyben álló áldoztató pap elé, vagy

2. az áldoztató pap lép a szentély lépcsője előtt álló, illetve a szembenéző oltár lépcsőjét körülvevő mindenegyes hívőhöz. A hívek az áldozásra történő kivonuláskor — alkalmas helyen és időben, hogy az áldozás folyamatosságát ne zavarják,

— hajtsanak térdet. (34)

Az áldozás után külön tiszteletadást már nem kell végezniük.

A papok ügyeljenek arra, hogy az áldozónak legyen ideje az „Amen”-t kimondani. Ezért az előírásnak megfelelően mutassák meg a Szentostyát, mondják: „Krisztus teste” és csak ezután nyújtsák az Oltáriszentséget. (34)

Az áldoztatás ünnepélyesebb formájában az áldoztató papot két gyertyás ministráns veheti közre, illetve kisérheti.

A délutáni áldoztatás:

A Magyar Püspöki Kar engedélyezi — az indokolt esetben történő — délutáni áldoztatást. (33)

A kétszín alatti áldozás:

A Magyar Püspöki Kar az Instructio 32. pontjában felsorolt esetekre megengedi a kétszín alatti áldoztatást. Annak alkalmazását a felelős lelkipásztorok pasztorális bölcseségére bízza.

Az engedélyezett formák közül (v. ö. Ritus Communionis sub utraque specie I-IV.) a legalkalmasabbnak látszik, hogy a hívek a Szent Vérbe bemártott Szentostyával áldozzanak (II. Per intinctionem).

Ennek rítusa a következő.

A miséző pap a Szent Vér vételekor vigyáz arra, hogy a kehelyben maradjon a Szent Vérből. Ezután

— ha van segédkező je — kezébe veszi a cibbriumot és az áldozok felé fordul. A segédkező pap (diakónus) a celebráns elé tartja a kelyhet, a celebráns pedig a ciboriumból kivett ostyát bemártja a Szent Vérbe és megáldoztatja az áldozókat. (Természetesen vigyáz arra, hogy a Szent Vér le ne cseppenjen. Az áldoztató tálca használata feltétlenül kívánatos).

Ha a misézőnek nincs segédkezője, a kelyhet veszi a bal kezébe, a ciboriumot pedig az oltáron hagyja. Ezután balra (az evangélium oldal felé) fordul. Jobb kezével az oltáron lévő ciboriumból kivesz egy-egj»- Szentostyát, bemártja a Szent Vérbe és megáldoztatja a híveket. A két szín alatt áldozó hívek az evangélium oldali oldalépcső felől járulnak a pap elé. (A két szín alatti áldozás értelmét és módját a lelkipásztorok magyarázzák meg a híveknek).

A betegek áldoztatása:

A Magyar Püspöki Kar megengedi, hogy azok a betegek, akik az Oltáriszentséget kenyér formájában nem tudják magukhoz venni, a bor színe alatt áldozhatnak.

Ez kétféleképpen történhet:

1. A pap — a templomban mondott mise után — egy pallával letakart kehelybe, vagy erre a célra készült jól záródó capsulábm viszi el a Szent Vért a beteghez.

2. A pap a beteg ágyánál misét mond.

A betegágynál mondott miséhez azonban az illetékes Ordináriustól esetenként engedélyt kell kérni. (32/6)

ÍV. Az együttmiséz és (Concelebraíio).

A Magyar Püspöki Kar az Instructio 47. pontja értelmében általános engedélyt ad az együttmisézésre:

a) a káptalani konventmiséken, szemináriumokban, valamint a templomok és kápolnák főmiséin.

A koncelebrációban természetesen csak azok vehetnek részt, akiktől a lelkipásztori érdek nem kívánja meg, hogy a hívek számára külön misézzenek. A koncelebrálás ugyanis elsősorban nem az ünnepélyességet szolgálja. Ezért csupán a koncelebrálás kedvéért nem szabad binandi facultással élni. (A binandi facultas feltétele, elégséges indoka: „penuria cleri vel necessitas pastoralis”. V. ö. „Pastorale munus” m. p. 2. sz.)

b) Bármilyen papi összejövetelen (pl. koronán, lelkigyakorlaton, rekollekción stb.), az előző pontban említett feltételek mellett.

Amikor az Ördinárius vagy az ő megbízottja a főcelebráns, azok a papok is részt vehetnek az együttmisézésben, akik aznap híveik számára mégegyszer kötelesek misézni. (V. ö. Ritus concelebrandi No. 9. d.)

V. A szentségimádás és szentségkitéteí.

1. Az évi szentségimádások továbbra is a helyi Ordináriusok által meghatározott napokon tartandók.

A szentségimádást közvetlenül megelőző szentmisén a pap két nagy ostyát konszekrál. Az egyikkel megáldozik, a másikat pedig a hívek áldoztatása után a monstranciába teszi. Mise végén az áldást elhagyja, „Benedicamus Domino”-t mond, majd az Oltáriszentséget a trónusra helyezi. (60)

A hétköznapra eső évi szentimádáson a szentségkitétel történhet vagy a reggeli, vagy a délelőtti (ünnepélyes)' mise után. Mivel a szentségimádás alatt nem szabad misézni, azért — ha az expozíció a reggeli mise után történt, — a második mise megkezdése előtt az Oltáriszentséget vissza kell helyezni a tabernakulumba és csak a szentmise után folytatódhat a szentségimádás. Ez a szentségbetétei, illetve újra-kihelyezés lehetőleg a szentmisétől elválasztva történjék, karingben, vagy albában és stólával. (75)

Napközben tartsunk közös imádási órát, vagy más áj tatosságot. Este legyen ünnepélyes szentségbetétei és adjunk lehetőséget az esti szentáldozásra. Ahol rendszeres esti mise van, ott a misét az ünnepélyes szentségbetétei után végezzük.