A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1966 (Szombathely, 1967)

Zsinat nemcsak a magyar példát tartotta szem előtt, amikor ezt a különböző határozataiban és parancsaiban megkívánta, hanem a jövőben még jobban akarja kifejleszteni az Egyházban az Isten népének a közösségét. ---------- Amikor a legnagyobb örömmel és szeretettel

hajtjuk meg fejünket Isten népének jogai előtt Isten Egyházában, ugyanakkor szeretettel kérjük, hogy Isten népe, az Egyháznak tagjai örömmel és lelkesedéssel vállalják kötelességüket. Ezek közé tartozik elsősorban a mi életünk példája. Az Úr Jézus is először cselekedett és tanított. Ezt a sorrendet állítja fel Márk evangélista. Tehát elsősorban a példánkkal kell megmutatni azt, hogy bennünk Krisztus él. Az őskeresztényekről azt mondja Lukács írása, hogy „állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.” (Csel. 2, 42.) A példánkat a családban mutassuk meg először. A szülőknek és a családtagoknak sok irányú elfoglaltsága ne szakítsa szét lelkileg a családot, ne ölje meg az összefogó szeret etet, hanem éppen ez a példaadás, amelyből Krisztust adjuk a családnak, tartsa őket, össze, szeressék egymást. Ne csak a gyermekek, de a serdülők is tiszteljék szüleiket még akkor is, ha ők talán többet tudnak és nagyobb pályát kezdenek futni. A családból magukkal vitt hála és egymás iránti szeretet nélkül az életben sohasem lesznek boldogok. Kölcsönösen adják egymásnak át Krisztus Igéjének világosságát és szeretetét.

r- Az őskeresztények példája azonban arra is f figyelmeztet bennünket, hogy egyházközségünk I minden anyagi kötelezettségéhez erőink szerint be^ csületesen járuljunk hozzá. Fájdalmasan kell hallanőm azt, hogy az Egyház szükségleteinek fenntartását kérő hittestvért kemény szavakkal utasítják el. És ezt nem egy helyen hallom. Ismerem az egyházközségek költségvetéseit, a kiadás terheit. Szeretettel kérem Híveimet, tegyék mérlegre azt, я szerény összeget, amelyet egész esztendőre kér az egyházközség, és tegyék azokat is mérlegre, amelyeket a nem fontos és nem feltét- I lenül szükséges célokra költenek el. Ezért kérem azokat a híveimet, akik távol tartják magukat az egyház fenntartásától, hogy könyörüljön meg a szívük rajta. Ha a tehetségük ezt megengedi, segítsenek az egyházközség anyagi szükségleteinek a biztosításában. Egyházközségeink igazgatási sza- 1 bályzata biztosítja azt, hogy a hívek képviselete mindent ismerhet és ellenőrizhet. De ne vonakodjunk az egyházközségi képviselőtestületi kötelességek vállalásától.

Kedves jó Híveim! Amikor ezt a kérésemet előterjesztem, elsősorban azokhoz szólok, akik az egyháztól megvonják támogatásukat, segítségüket. Viszont azt kérem, hogy amikor egy ilyen jelenségre felhívom a figyelmeteket, akkor ne méltatlankodjanak azok, akik becsületesen teljesítik a kötelességeiket. Ennek a kérésnek a megfontolásánál van egy másik helyes út. Az egyház közösségében látni és tudni kell minden tagnak mindent, ami az egyházközségi szervezet értelmében rája tartozik. Álljatok a lelkipásztorotok mellé és segítsetek neki. De mindenek fölött szeretettel keressétek a megoldási lehetőségeket. Ha ezt így fogadjátok, akkor nem méltatlankodás, hanem gyógyulás, növekedés, erősödés és boldogság lesz az egyházközségnek az élete.

Kedves jó Híveim! Szent Pál apostol fogságából írja az effezusiaknak: „Adjatok hálát mindenkor, mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és az Atyának.” (Ef, 5. 20.) Ha valakit, akkor a főpásztort kötelezi Isten Igéjének minél tökéletesebb megtartása. A Jó Istennek hálát akarok adni Jézus Krisztus által és nevében azért a nagy áldozatért, amelyet az Egyházmegyémnek sok helyén hoztatok a templomok, plébániák, keresztek és kápolnák restaurálásával.

Hálásan kell megemlékeznem itt a Műemlékek Országos Felügyelőségéről, amely nemcsak a püspökvárat, de a veleméri, csempeszkopácsi, kőszegi Szent Jakab és Szent Imre templomot és a muraszemenyei templomot restauráitatta, továbbá a székesegyházban a Vatikáni Zsinaton kapott ajándék kelheimi lapok lerakásáért és az új ajándék •olajkályha beállításáért a Madonna kápolnába és a sekrestyébe.

Az egyházmegyében is páratlan sok templom ós plébániaiak újíttatott meg a hívek áldozatkészségéből.

Kerkabarabáson, Dobriban, Egyházasrádócon, Egyházashollóson, Egerváron, Andrásién, Hegyfalun, Káldon, Letenyén, Nicken, Ölbőn, Rábagyarmaton, Szombathely Szt. Norbert lelkészségen, Szőllősbem, Kemenesmagasiban, Tornyiszentmiklóson, Zalaerdődön és Zalalövőn templomjavítások / Gasztony'ban, Herényben, Kisunyomban, Nagylengyelben, Söptén, Szepetneken, Vasszentmihályon, Vépen a plébániákon voltak restaurálások. Meg kell említeni az új bozsoki templomkerítést, a csákánydoroszlói főoltár restaurálását, a gasztonyi lelkészség melléképületeit, a püspökmolnári villanyharangokat, a rábahídvégi új harangot, a zalaegerszegi és a szombathelyi megújított Kálváriát és a számos szembenéző oltár felállítását.

A Caritas Internationalisnak támogatását is hálásan köszönjük, amellyel papjainknak és egyházi épületeink restaurálásának segítségére jött.

Amikor ismétlem Szent Pál apostol szavait, mint elsősorban reám háruló szent kötelességet, akkor azt is megköszönöm az Űr Jézus Krisztus nevében, hogy papjaimnak és híveimnek lelkében ezt a páratlan áldozatkészséget felébresztette és megvalósuláshoz segítette.

A mindenható Isten végtelen szeretete, kegyelme és boldogító élete töltse be telketeket, áldja meg munkátokat, tartsa meg szeretetben és egységben családjaitokat, és őrizze meg hitben és áldozatosságban egyházainkat.

És amikor az új év hajnalán Hozzátok szólok, végül azt is kérem Szent Pál apostollal, hogy imádkozzatok értem és minden paptestvéremért. Könyörgésetekre adja meg nekünk, akiket az evangélium szolgálatára kiválasztott, a beszédnek ajándékát, hogy hirdessük az evangélium üzenetét. (Ef. 6, 19.) Adja meg nekünk a tanúságtétel kegyelmét, hogy életünkkel valljuk meg: Krisztus az Isten, Akivel legteljesebb egységben akarjuk vezetni a teljes megváltás felé Egyházmegyénket. Ámen.

(Ezen szózatomat egyik januári vasárnap minden szentmiséjén olvassák fel T. Papjaim!)

23 —