A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1966 (Szombathely, 1967)

Őri Antal 5 évtizedes lelkipásztori szolgála­tával írta be nevét a szombathelyi egyházmegye történetébe. Ez alatt az idő alatt kialakult ben­ne valami egészen finom lelkiség, amely áthatot­ta lényét. Halk szavai, törékeny egyénisége a lé­lek belső szépségét, melegét tükrözték. Hívei előtt kemény egyénisége maradt em­lékül, mely annyiszor védte és óvta őket az élet nehézségeiben. Jellemének szilárdságával, követ­kezetes " magatartásával, egyházias felfogásával minden állomáshelyén példaadóan megállta he­lyét. Példája nyomán papi hivatások születtek. Betegségének keresztjét nagy türelemmel vi­selte. Belenyugodott, hogy nem érhette meg az annyira várt aranymiséjét. Utolsó éveiben a- ha­lálra készült. Nemcsak lelkileg, hanem minden anyagi vonatkozású dolgait rendezte. Imádságos lelkületét tükrözi végrendeletének azon rendelkezése, melyben azt kéri, hogy bre­viáriumát temessék el vele, mert papi életének minden napján elmondotta, és hűséges volt an­nak tanításához. Megboldogult paptestvérünket augusztus 5-én a szombatihelyi Szt. Kvirin plébániatemplomban szenteltem be és a templom kriptájába helyeztük örök nyugalomra. Temetése alkalmával paptest­vérei, szülőfalujának, Kenéznek és plébániájának hívei imádkoztak érte és búcsúztak a feltámadás reményében. Kérem T. Testvéreimet, hogy a kötelező két szentmisén túl is imádkozzanak érte. R. I. P. Dr. Lenarsich Imre c. esperes, gyémántmisés áldozópap, nyőgéri plébános életének 84., áldozó­papságának 61. esztendejében f. évi augusztus 17- én betegségének türelmes elviselése után, a szent­ségekkel megerősítve Nyőgérben csendesen el­hunyt. Működésének kiemelkedő állomásai: 1906— 1911-ig Csendlak, 1911—1913-ig Muraszombat, ahol mint segédlelkész működött. 1913-ban Alsószölnö­­kön, 1924-ben Nyőgérben lett plébános. Gyémánt-Szombathely, 1966. szeptember 22. misés meghaltunk élete utolsó napjáig mint aktív plébános dolgozott. Dr. Lenarsidh Imre azok közé a lelkipászto­rok közé tartozott, aki hívei körében nagy tekin­télynek örvendett és a maga komoly, feddhetet­len papi életével az Egyház számára is megbe­csülést szerzett. A gyémántmisés pap a régi papi nemzedék egyik legjellegzetesebb és értékes kép­viselője. Élete végéig képezte magát. Nyelveket tanult és azon volt, hogy a lelki szépség összhang­ban legyen a plébánia rendjével. Tudása finom, művészi lelkületűvel párosult. Az ünnepi eseményekben éppen úgy mint a hét­köznapok szürkeségében, mindig Istent kereste. Tanítást látott a természetben, a mindennapi élet­ben. Szabadidejében fényképezett, melybe szinte belevitte érzéseit, meglátásait. Művészi képeivel is mindig tanított. 60 évig lelkipásztor volt, aki nemcsak a szo­rosan vett papi kötelességeit teljesítette, hanem késő öreg koráig fáradhatatlanul kereste annak lehetőségét, hogy a rábízott nyáj egységben ma­radjon Krisztussal. Híveivel egészen összeforrt. Alig volt nap életében, hogy ne köztük maradt volna. Kemény szavaival, megfontolt jótanácsaival utat mutatott nekik. Szívén viselte a papi hivatáso­kat. Felkarolta, támogatta a papnevelést. Mindig együttérzett az Anyaszentegyházzal. Egyházias és keresztény lelkületének tanúbi-. zonysága végrendelete, amelyben nemcsak hite és papi lelkületű mellett tesz tanúságot, hanem az Egyházzal való összeforrottságról is azzal, hogy mindenét plébániájára és annak templomaira ha­gyott és régi hívei közé, a nyőgéri temetőbe kí­vánkozott. Meghalt paptestvérünket augusztus 19-én dr. Winkler József püspöktestvérem szentelte be a nyőgéri plébániatemplomban és az engesztelő szentmise után holttestét a nyőgéri temetőbe he­lyezték örök nyugalomra. Kérem T. Testvéreimet, hogy a két szentmise elvégzése után is imádkozzanak gyémántmisés megholtunkért. R. I. P. f SÁNDOR s. k. püspök \ — 19 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom