A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1965 (Szombathely, 1966)
A mi feladatunk, hogy ezen emlékezés és •emlékeztetés magasztos órája hintse el bennünk és általunk az Isten akarta békére való áldozatos hajlandóságot í ég annak komoly munkálását. Isten, Egyház és az emberiség nagy ügyéről van szó, kedves Híveink! Istenünk a szeretet és békesség Istene. Elvárja tőlünk, hogy lelkületűnkben hasonlítsunk hozzá. E lelkűiét komoly és lendítő kialakítója a mi egyéni és közösségi imaéletünk. Erre tanít és buzdít bennünket az új nagypénteki ..hívek imájának” sora. Oly kedvesen és megkapóan rokonítja és családiasítja a szétágazó és széthúzó emberiséget. Ez az időszerű, Istennel-emberrel hatásoson békéltető istentiszteleti emelkedettség, hassa át egész lényünket. Érezzük, tiszteljük, szeressük, óvjuk — védjük a testvért minden megkereszteltben, minden hívőben— nemhívőben. E testvériesülés hozzon közel és kapcsoljon is össze minden embertársunkkal a legközösebb javaink védelmezésére — a mindenkit érintő veszélyek elhárítására, vagyis a béke védelmére, a háború távoztatására. Hitünk átélésében ítéljük el ismételten a gyászos emlékű világháborút reánk zúdító fasizmust. Isten és hitünk szerint nincsen és nem lehet helye ember és ember közötti megkülönböztetésnek faj, nyelv, vallási hovatartozandóság világnézet követése miatt. Ne engedjük újjáéledni a megbukott tévtant, bántó soviniszta csökevényeiben sem. A kereszténytelen sovinizmus is gyűlöletet éleszt, egymás elleni viszálykodásra szít és nagy, nemzeti méreteket öltve, a háború csíráit is melengeti. A Szép szeretet Anyjának vagyunk lelki gyermekei. Az ő legfennköltebb lelkületét tükrözve és sajátítva, érezzünk és vállaljunk közösséget azokkal, akik ma sem élvezhetik a béke áldásait, akik ma is áldozatai és veszélyeztetettjei a háborúskodásnak. A szép szeretet és a béke elősegítése fájlaltassa velünk is a jelenlegi vietnámi háborúskodást! E távoli ország ma hadszíntér. Idegen nagyhatalom nem átalja bevetni saját fegyvereit a harcba és nyíltan bombázza, irtja a vietnami népet és értékeit. Szentatyánkal együtt mélyen fájlaljuk ezt a véres ellenségeskedést és kérjük mielőbbi megszüntetését. Az igazságot és igazságosságot az erkölcsi elvek és nem az erő és erőszak dönti el. Jól tudjuk, hogy a háború semmit sem old meg és mindent kockáztat. Világunk már megtanulta a párbeszédet, gyakorolja a tárgyalásokat, keresi és meg is fogja találni a békés megállapodásokat. Ezt alkalmazzák Vietnámban is és mindenütt a fegyverek, öldöklések helyett! Segítsük elő mi is e nemes törekvéseket, élve minden lehetőségünkkel. Családjaink, népeink, életet adó anyáink, jövőt építő ifjú nemzedékeink irtóznak minden háborútól. Az emberiség elsöprő többsége, az ép erkölcsiséggel rendelkező felelős tényezők, a háború intenzitását felmérő elmék, mind nem akarnak és nem akarhatnak háborút. így érez, sugalmaz, cselekszik Krisztus Egyháza is. Egyesüljünk lélekben, kedves Híveink, és ténykedésünkben minden békeszerető emberrel és velük együtt tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy szűnjön meg a háborús hajsza szerte e világon, hogy jöjjön létre az ugyancsak jóindulatú emberek által szorgalmazott leszerelés, hogy kovácsolodjanak át a lándzsák ekékké és a kardok sarlókká. Mi a béke barázdáiba hintjük majd el a szeretet magvait, hogy arathassunk is bőven a béke gyümölcseiből és áldásaiból. Erre ösztönöz bennünket, két világégés súlyos sebeiből kilábaíókat, a most lepergett kétévtizedes békénk és szabadságunk is. Újjáépülő hazánk két évtizedes erőfeszítéseibe és eredményeibe, munkánk és terveink mellett, beleépült fénylő békeszeretetünk, benne lüktet további reménykedésünk és mindebből fo;lyóan legközösebbV háborúellenes meggyőződésünk és elszántságunk. Most is ezzel a lelkülettel májusoljunk, kedves jó Híveink! Emlékezve és emlékeztetve a számunkra különösén gyászos két világégésre. Imádkozva és dolgozva népünk és korunk közös javaiért, békés — boldog jövendőjéért. Elítélve és kárhoztatva a háború tüzeinek szítóit és a fegyver, az erőszak alkalmazóit. Minél eltökéltebben munkáljuk napjainkban a békét és mondunk nemet a háborús kísérletezeseknek, annál szebb, derűsebb, Istentől áldhatóbb lesz holnapunk. Szent igyekezetünk gyümölcsét mi is fogjuk élvezni, de áldani fog majd bennünket az elkövetkezendő nemzedékek sora is. Uralja el lelkeinket május Királynőjének szép szeretete. Ő királynője a békének is, mert Isten anyja, az Egyház anyja és az a hajnali szép csillag, amely majd szent igyekezetünk jutalmaként és Isten atyai kegyeként jelezni kívánja a békesség napjának felkeltét és maradandóságat. Imádkozzunk és dolgozzunk, hogy méltóak legyünk Krisztus békeigéreteire! Erre buzdítva es ezeket kérve — kívánva számotokra, kedves Testvéreink a papságban és a hitben, áldunk és áldatunk mindnyájatokat a béke és békesség Istenével. Ámen. Budapest, 1965. április 30. Magyar Püspöki Kcr. Jelen szózatot május 9-én minden szentmisén olvasák fel a főtisztelendő Paptestvérek a híveknek. Magyar Püspöki Kar. 52% db - 65.810 BNYV Kalocs.i Telepe Fk.: Kováts Géza
