A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1964 (Szombathely, 1965)

szentmise áldozatban mindnyájan benne vagyunk és ott leszünk egészen egyek, Krisztussal és egymással. Az egyetemes II. vatikáni zsinatnak a liturgiáról hozott határozatai éppen azt akarják elérni, hogy a szentmise áldozatban minden hívő tudatosan, tevékenyen és gyümölcsözően vegyen részt. Krisztusban való egységünknek legnagyobb kegyelmi forrása, alapja, biztosítéka és megvalósítása a szentmise áldozatban való egység. Ha öntudatosan, értelmes, szerető lélekkel fogadjuk az Isten Igéjét az Evangéliumban és az Oltáriszentséget a szentmisében, akkor mind jobban élni fogjuk azt, hogy mindnyájan egyek vagyunk Krisztussal, a fővel és Krisztusban élő testvéreinkkel, az Egyház titokzatos testével. Ez az egység rá fog vezetni bennünket arra, hogy Krisztusban és Krisztusért és Krisztus kegyelmével minden emberben testvért lássunk és minden emberért szívesen hozzunk áldozatot munkánkban és szeretetszolgálatunkban. Ezért is sürgeti a zsinat azt, hogy mielőbb a nép nyelvén történjék a szentmise áldozat egyes részeinek végzése. Ne aggódjatok, kedves jó Híveim a szentmise áldozat rendjéért és értékéért. A zsinat nem fogja felforgatni ezt a rendet, de lehetővé teszi azt, hogy az áldozat bemutatásában az őskeresztények egységével és tudatosságával vehessünk részt. Itt nem a múltnak hibáit akarom elmarasztalni . . . Inkább azt szeretném Bennetek a Szentlélek tüzével fellobbantani, hogy vágyva vágyakozzatok a szentmise áldozatban való tudatos és kegyelemteljes részvételre, annak minél jobb megértése és átélése által. Erre fognak benneteket a jövőben lelkipásztoraitok tanítani. Már a zsinat hatása alatt más országokban a szentleckét és evangéliumot a közösségi misékoen (vasárnap, ünnepnap és minden misében, amelyen a hívek közössége résztvesz) a nép nyelvén éneklik, vagy mondják, de úgy, hogy mindenki értse. Vannak azonban már olyan előrehaladott jelenségek is francia nyelvterületen, ahol a szentmisének egyéb részeit is a nép nyelvén mondják, mint pl. az Introi tust, az Offertoriumot.

A zsinat nem akar mást, mint megújítani az Egyház életét. Az Egyház lagjai mi vagyunk, de Krisztussal, a fővel együtt. Ez a megújítás azt jelenti, hogy Krisztusnak, a főnek kegyelmi életereje minél jobban átjárja a tagokat. Ez az életerő a szentmisével, a szentségekké], és az Ige világosságával árad mindenkihez. Csak fogadjuk be mindnyájan és ne álljon ránk az evangélium szava: „Övéi nem fogadák be.” (Ján. 1, 11.)

Krisztusban való közösségünknek másik kegyelmi eszköze az Ige közössége. Régi latin közmondás: ahány fej, annyi felfogás. Vannak azonban életbevágó kérdések, amelyek a földi életen túl az örökkévalóságba hajlanak át, amelyekben azonban egynek kell lenni. Ezeknek a kérdéseknek egységét az Ige világossága biztosítja mindenütt. Az evangélium és az újszövetségnek minden könyve a legjobban átsegít azokon a problémákon, amelyek minden társadalmi élet alapján, a családban merülnek fel a felfogások különbözősége miatt. Az Ige világossága nem arra fog bennünket nevelni a családban, hogy az esetleg felmerülő nézeteltéréseket erőszakkal küszöböljük ki egy egységes felfogásra, hanem arra fog nevelni, hogy legnagyobb szeretettel és türelemmel legyünk egymás felfogása iránt. Az egyetemes II. vatikáni zsinat világosan megmondotta azt, hogy soha senkit erőszakkal nem akar meggyőzni, szent hitünk sértetlenségének megőrzése mellett minden más felfogással szemben türelemmel van, anélkül, hogy szeretetlenül vitatkozna, erőszakoskodna, vagy saját hitében közönyössé válna, és' az megtagadná. Krisztus mutatta meg a példát. Milyen szeretettel tudott beszélni a vámosokkal, a bűnösökkel, le tudott ülni a farizeus asztalához akkor, amikor az nem üdvözölte öt a minden vendéget megillető csókkal. És ha szóvá is tette azt, azzal a szeretettel tette szóvá, amely nem türelmetlen, nem akar másnak rosszat, nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél és mindent elvisel..., mert legnagyobb a szeretet Krisztusban és azokban, akik Krisztusban, Krisztussal és Krisztus kegyelmével egyek vele. (1. Kor. 13, 1—13.)

Krisztusban való egységünk további stációja a megpróbáltatások és szenvedések Krisztussal való elviselése. Nagyböj tben járjuk a keresztutat. Látjuk, hogy mennyire igaz a próféta szava, nem nyitja meg ajkát panaszra, és mint az ártatlan bárány (íz. 5, 3—7.) megy áldozati oltárával, a keresztfával a Kálváriára. A szenvedés kemény kérdését az életből teljesen kiküszöbölni nem lehet. De érdemmé és értékké lehet tenni, ha minden áldott nap reggeli fohászomban azzal indulok el: Uram, én tanítványod akarok lenni és éppen azért minden nap fel akarom venni a keresztemet, meg akarom tagadni bűnös indulataimat és úgy követlek Téged. (Lk. 9, 23.) Óh, és ha a szentmise áldozat kelyhébe tudnám beleönteni szenvedésemet, hogy Krisztus szenvedésével egyesüljön a consecratióban, milyen páratlanul nagy kegyelem lenne a számomra.

Kedves jó Híveim! Tudom, hogy főpásztor) tanításomat máról holnapra megvalósítani nem lehet. De meg lehet, és meg is kell tenni, hogy állhatatosan és napról napra haladok Krisztussal való egységben. Ez az egység a megszentelő kegyelemben való élés alapján épül ki. Ez az egység a gyakori szentmise áldozatban való tudatos, tevékeny és gyümölcsöző részvétel, azaz áldozni is a szentmisében! Ez az egység az evangélium világosságában találja meg mindazokat az utakat, amelyeken az emberek számára Krisztust tudjuk adni. Jézus halálba indul. A haldokló édesapának, édesanyának, testvérnek utolsó kívánságát mindig szentnek tartjuk. Krisztus végrendeletileg magát adta nekünk a szentmise áldozatban és a szentségekben. De hogy ezt megtehesse, a kereszthalálra adja magát. És a halálba induló Krisztusnak könyörgését, hogy egyek legyünk mindnyájan Vele... ne teljesítenénk? Benne, Általa, Vele van üdvösségünk, boldogságunk, életünk, örömünk és békénk!

Főpásztorotok pedig, aki püspöki székfoglalásának 20. évfordulójához érkezik el március 25-én, azt kéri Tőletek, hogy minden szóbeli, vagy írásbeli üdvözlet helyett zárjátok őt be szentmisék és szentáldozások által minél jobban Krisztussal és így Veletek való kegyelmi egységbe. — Amen. —

— 6 —