A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1964 (Szombathely, 1965)
♦ > munionis distributione, seposita praesenti formula, sacerdos dicat tantum: ,,Corpus Christi ’, et fideles respondeant: „Arnen”, et inde communicentur. Quod quidem servandum erit quoties sacra Communio distribuitur tam in Missa quam extra Missam. Contrariis quibuslibet, etiam speciali mentione dignis, minime obstantibus. Ex Secretaria Sacrae Rituum Congregationis, die 25 Aprilis 1964. Arcadius M. Card. Larraona, Praefectus. Henricus Dante, Archiep. Carpasien., a Secretis.” (ÄAS 1964., 337—338.) 1. Tisztelendő Testvérek! Szentséges Atyánk VI. Pál pápa a Szent Szertartások 1964. április 25-iki decretuma útján elrendelte, hogy az áldoztatásnál az eddigi szöveget hagyjuk el és az őskeresztény liturgikus gyakorlat szerint végezzük a hívek áldoztatását. Ez a liturgikus actió a következőkben áll: a pap a Szentostyát kezében tartva az áldozó hívő felé fordul és latinul azt mondja: „Corpus Christi”, amelyre a hívő feleli: „Amen”. Ezután a hívő felnyitja az ajkát és veszi nyelvére a Szentséget. Tisztelendő Testvérek! A rendelkezés április 25-én jelent meg, a május 4-iki A. A. S. számában közöltetett. A rendelkezés nagy érdeklődést és sok megbeszélést váltott ki. Szükségesnek tartom, hogy ezekről itt megemlékezzek. Különösen az váltott ki különböző értelmezést, hogy egyesek a Szentostya felmutatásával és a Corpus Christi elhangzása után a régi gyakorlat szerinti keresztvetéssel áldoztatják meg a híveket. Ennek igen is van alapja magában a rendelet szövegében, amely azt mondja: seposita praesenti formula”, a pap csak ezt mondja: „Corpus Christi”. Tehát az akcióra vonatkozólag semmi féle változtatást nem ír elő. Ezt a kérdést azonban úgyis el fogják dönteni az illetékes kongregáció magyarázatával, amelyet a magyar püspöki karon kívül — hiszem — más püspöki kar is fog kérdezni a ritus kongregációtól. 2. Tisztelendő Testvérek! Mielőtt a rendelkezésemet ezen új liturgikus rendelet tárgyában kiadnám, a következőkre kérem papjaimat. Természetes, hogy az új formulát a híveknek meg kell magyarázni. Ennél a magyarázatnál azonban ne elégedjenek meg azzal az indoklással, hogy' ez az őskeresztény szertartás, amelynek visszahozatala a szentáldozás akciójában hitvallást kíván az áldozótói. Ez már csak a végső eredménye annak a magyarázatnak, amely a hívők előtt a maga nagyságában mutatja meg, hogy minden megkeresztelt katolikus a szentmisében öntudatosan, hittel és tevékenyen vesz részt és ennek kifejezése a hitvallás is, amelyet teszünk az áldozás előtt. Tisztelendő Testvérek! Kezünkben van a zsinat liturgikus konstituciója. Nagyon kérem a T. Testvéreket, mélyedjenek el benne és igyekezzenek a híveknek ezt a páratlanul gazdag kegyelmi anyagot felhasználni és megmagyarázni. A kiindulás természetesen mindig a Corpus Christi misticumból legyen. Mi a keresztség és bérmálás szentségének kegyelmeivel Krisztus életében részesülünk. És így bizonyos mértékben a „királyi papság” révén a szentmise áldozatnak bemutatói is vagyunk. A szentmise áldozatot az Egyház mutatja be és nem kizárólag « a pap. Az Isten népe és nemcsak az oltárnál szolgáló áldozópap. Ezért kell az áldozáshoz járuló hívőknek is hitvallást tenni. Ezeket a igazságokat igyekezzenek a T. Testvérek 1—2 vasárnapon át világosan megmagyarázni. Azután október l-évnl az egész egyházmegyém területén kötelezően eU rendelem az új szentáldozási formának végzését. 3. Az is helyes eljárás, amit már más egyházmegyékben is gyakorolnak, hogy az előző pontban említett tanítás után, közvetlenül a szentáldozás előtt is egészen röviden, minden magyarázat nélkül a hívek figyelmét felhívják az áldoztatás új formájára. 4. Felhívom Tisztelendő Testvéreim figyelmét arra, hogy a liturgikus konstitució 22. art.-ának 3. paragrafusa szerint senkinek sincs joga egyéni változtatásokat a jóváhagyott liturgiába bevezetni. Ha valakinek bárminemű elgondolása, vagy észrevétele van, azt evangéliumi szellemben Anyaszentegyházunk építésére bármikor előadhatja. Készségesen megtárgyaljuk. 5. Kérem Tisztelendő Testvéreimet, hogy a liturgikus konstituciót szíveskedjenek prédikációikban feldolgozni és a hívekkel így ismertetni. Gazdag anyag, amelyhez jelezve vannak a forrásmunkák is, de legjobban a misekönyv, a brevárium ad nagy segítséget ahhoz, hogy híveink figyelmét lekössük és a liturgikus konstituciót az életben megvalósítsuk. 1303/1964. szám. Papszentelés. A szombathelyi egyházmegye diaconusait: Molnár János, Novotny József, Szabó János és Tóth Ferenc V. éves teológusokat f. évi június 17-én 9 órakor a szombathelyi székesegyházban áldozópapokká szenteltem. Ugyanakkor egyházmegyém subdiaconusát Márfi Imre IV. éves teológust szerpappá szenteltem. 1304/1964. szám. Felvétel a szemináriumba. F. évi június 30-án concursus alkalmával Tüske Gyula nyert felvételt a teológia I. évfolyamára. 1305/1964. szám. Engesztelő ima kiegészítése. A Collectio Rituumban, vagy más praeorátorban közölt „Engesztelésül a káromkodásokért és istentelen beszédekért” c. engesztelő ima „Áldott legyen Jézus a legméltóságosabb Oltáriszentségben” felhívás után a Ritus Congr. 1964. április 25-i rendelete szerint beiktatandó: „Áldott legyen a Vigasztaló Szentlélek.”- 16 -/
