A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1964 (Szombathely, 1965)

- 3 -Csodálatos volt a Szentatya útja Krisztus keresztutcán. Itt nem a szava, hanem n történelembe kívánkozó egész esemény volt a tani­l's. Л gondos rendezés előkészített mindent. Fehérruhás ifjak pápua. ágakkal álltak volna sorfalat, mögöttük katonai, rendőri kordon. S síi­kor a Szentatya kiszállott kocsijából, s gyalog megindult az utón, me­lyen Krisztus fölment keresztjével a Kálváriára, akkor megmozdult a rhetetten tarka néptömeg, összeroppant ott minden rendőri és katonai korlátot, elsodort mindenkit, s szinte mint a tengerár vitte magával a r 'pa fehérruhás törékeny alakját. Kern csupa hivő keresztények; zsidók, mohamedánok, egymással halálos ellenségeskedésben élő nemzetei fiai mindent felejtve vitték, kísérték a Pápát. Micsoda kettős víziói A ke­resztjét hordozó Jézust is ilyen vegyes tömeg kísérte gyűlölettel, szi­dalmakkal, bánt almukkal. Es itt egy százezres tömeg érdekló'dő kiváiióSi­­t ága, raj origó szeretete majdnem megfojtja» elsodorja Krisztus késő He­lyettesét. Főttéiül a kérdés: Ki volt hát ez a Krisztus, akinek ezer-iqy Képviselője kétezer év múltán igy meg tudja mozgatni a világot?! Fent a Kálvárián Krisztus sírja fölött leborul a Papa s elhe­lyezi ott az arany olaj ágat, melyet Róma betegei adtak össze neki,h?gy elhozza Jézus sírjára. Elmondja szentmiséjét,, melyen együtt imádkoznak vele a legkülönbözőtt szertartása keleti katolikus hívok. Utána elmondja prófátaerejü beszedőt: Testvéreim, itt az ideje, hogy szellemünk föloaeudják, hogy lelkiismeretünk megdöbbenjen ás megtisztuljon. Ébredjünk most rá min­den bűnünkre. Vegyük eszünkbe atyáink vétkeit. Tudatosítsuk magunkban korunk vétkeit, a mai világát, amelyben élünk. - Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged. Itt, ahol Te Urunk az ártatlanság megvádolhattál, Te rz igazságos megítélhettél, Te az Emberfia megkinoztattál, Te az Isten­­fin káromoltattál, megcsufaltattál és megtagadtattál. Ahol Te, az Élet elviselted a halált, ahol Te, a halott föltámadtál az életre. Itt vagyunk Ur Jézus. Úgy jöttünk ide, ahogy a gyilkos tér vissza a bűntett helyére. Eljöttünk, hogy megváltjuk, mennyi^részünk v-n szenvedésedben és halálodban. Eljöttünk mellünket verni, ás bocsána­todat kérni. Megváltónk, éleszd, föl bennünk a megtérés vágyát s a bi­zalmat, hp^y Te megbocsátasz. Isten Báránya, ki elveszed a világ bü - nőit, bocsáss meg nekünk ! Bocsáss meg nekünk, s adj erőt, hogy másoknak megbocsássunk. C-ltsd belénk a szeretet képességét, hogy szeressünk Téged ás szeressük mindazokat, akik testvéreink Tebenned. Ur Jézus, Megváltónk ás békes­ségünk, alá azt akartad, hogy mindnyáj an egyek legyünk, teljesítsd а vágyat, melyet mi is magunkévá teszünk, s amely itt válik igazán imánk­ká, tedd, hogy mindnyájan egyek legyünk ! Ezekben a forró szavakban csendült ki a nagy és szent Zarándok 'füvének imádsága. Megtörtént az Egyház nagy csodája 1964-ben. Ha nem is befeje­zett tényként, de boldogító Ígéret és reménység gyanánt megcsillant az .egész Egyház egységének gondolata. Es mi, Kedves Hívek, akik személyesen nem juthatunk el megvál­tásunk szent helyeire, használjuk fel annál buzgóbban a nagyböjti és négyheti szent napokat. Éljük át hálás*, szívvel Megváltónk szenvedésének és diadalának szent napjait, hogy mindennapi imádságunk szavai szerint rtaz ü kínszenvedése ás keresztje által feltámadásának dicsőségébe vi­tessünk. Ámen”, + + + + + + + + Ezt a főpásztori szózatot a nagyböjt negyedik vasárnapján min­den szentmisén olvassák fel Tisztelendő Testvérek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom