A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1963 (Szombathely, 1964)
1963. A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 463/1963. szám. Nagy böjti főpávSztori szózat a Szentírás olvasásáról. Tisztelendő Testvéreim! Kedves jó Híveim! Amikor a lelkipásztorokhoz és a hívekhez közös főpásztori szózatot intézek, hangsúlyozottan kifejezésre akarom juttatni, hogy olyan nagyfontosságú kérdésről van szó, amelyben a pásztornak és a nyájnak egy szív—egy lélekkel kell összefogniok. Nem lehetséges az, hogy a lelkipásztor felolvassa a nagyböjti szózatot. A lelkipásztornak segítségre van szüksége minden hívében, hogy a krisztusi megújhodást munkáló zsinatnak szándéka szerint a szentírás olvasásnak rendszeres végzésével minden hívőnek a lelkében erőteljesebb és kegyelemtelj esebben megvilágosodjék Krisztus arca. A zsinati gyűléseknek egyik mély értelmű cselekménye volt az evangéliumnak ünnepélyes oltárra helyezése. Minden zsinati gyűlés szentmisével kezdődött. Hetenként egyszer-kétszer keleti szertartású testvéreink mutatták be a szentmiseáldozatot. Utána processioban hozták az evangéliumot és helyezték az oltárra. Ez a liturgikus cselekmény minden egyszerűsége mellett is mélyen kifejezte azt, hogy a zsinat az evangélium igazságával, világosságával és erejével akarja az anyaszentegyház megújhodását és reformját végrehajtani. Anyaszentegyházunk hite és tanítása szerint az ember minden földi teremtmény fölött az Isten képére és hasonlatosságára teremtetett. (1. Móz. 1,26.) Arra van hivatva, hogy az Istenhez hasonló legyen és az Istennek ingyen adott végtelen szeretetében részesüljön. Ezért hiszi Anyaszentegyházunk, hogy az ember feltartóztathatatlanul az Isten felé halad. De ugyanakkor az Isten feléje jön világosságával, szeretetével, jóságával és irgalmasságával. Feléje jön a kinyilatkoztatásban. Isten keresi az embert. Elébe megy Ádámnak, meglátogatja Ábrahámot, égő csipkebokorban beszél Mózesnek, a sinai hegyen akaratát közli vele, Izaiásnak tűzzel tisztítja meg ajkát, a prófétáknak pedig szinte szent kényszerítéssel fel nem menthető kötelességévé teszi igéjének hirdetését. De mindezek csak egyre mutatnak, afra, Aki az idő teljességében emberi testet ölt és közöttünk lakozik, hogy az Isten Igéjét meghalljuk, megismerjük és megszeressük. Ö az Istent kinyilatkoztató kinyilatkoztatás. És ő az embert kinyilatkoztató kinyilatkoztatás, aki az igazi élethez, mely az Isten maga, vezeti el az embert.' Az Isten megtestesült Igéjében nyilatkozik meg az embernek is és az Istennek is az igazsága. Kinyilatkoztatja, hogy ki az ember: az Isten igéje teremtette őt azért, hogy az Isten Igéje szeresse őt. Kinyilatkoztatja, hogy ki az Isten: az Atya, aki alkotott minket. Az Ige, aki keres minket. A Szeretet, aki akkor is szeret minket, amikor menekülünk tőle és önmagunkat akarjuk Isten oltárára helyezni. Hogy ez a kinyilatkoztatás, melyet Jézus Krisztus adott nekünk, hűségesen megőrizhető legyen, és az ő megismerése napról napra erősödjék, azért a jó Isten a Szentírásban akart csalhatatlan tanúságot tenni a kinyilatkoztatásáról. Ez a Szentírás a Szentlélek Úristennek vezetése és inspirációja által lett megírva. A Szentírásban az Isten szól hozzánk emberi szavakkal. Isteni és emberi vonásai vannak a Szentírásnak. Miként az Ür Jézusban valóságos Isten és valóságos ember van, úgy .a Szentírásban is az Isten igéje az emberi szavaknak testében jelenik meg. Az Anyaszentsgyházat pedig azzal a kiküldetéssel ruházza fel Krisztus, hogy ebből az igéből éljen, és ennek az igének az erejével tartsa egybe a híveket, akik hallgatják az Isten1 Igéjét és megőrzik azt. A Szentírás nem állhat meg az Anyaszentegyház nélkül. Az Anyaszentegyház magáénak tartja a Szentírást, de hirdeti, hpgy egyedül nem elégséges, hanem az Egyház élő hagyományában lesz a mi számunkra az Isten élő igéje, amely bennünket megújhodott egységbe foglal. Azt azonban hangsúlyozottan kell. hirdetnem, hogy az Anyaszentegyház tanításának a Szentírás és a Szenthagyomány a lelke. És amikor a Szentírás olvasására akarlak buzdítani Benneteket, akkor rá kell mutatnom, hogy az Isten igéjének kegyelemeszközlö ereje van. Már a Magvetőről szóló példabeszéd (Mt. 13, 1—23.) Isten igéjének termékenyítő hatását bizonyítja akkor, amikor a jó földbe hullott igének sokszoros termését hangsúlyozza ki. Talán ennek a hatása alatt írta Szt. Pál apostol a tesszaloniki első levélben „Ezért szünte\
