A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1962 (Szombathely, 1963)

4 magyar Püspöki Kar körlevele a hívekhez az egységes magyar szerfartáskönyv bevezetése alkalmából

KRISZTUSBAN KEDVES HÍVEINK!

A kafarnaumi zsinagógában a legnagyobb szeretet ajándékát hirdető Jézus ismételten hangsúlyozza, hogy: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, énáltalam él” (Ján. 6, 56—57). Ezt még határozottabban hangsúlyozza utolsó vacsorái beszédében, amikor a szőlőtő és szőlővessző példázatát mondja azzal az isteni kívánsággal: „Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző sem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővessző. Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz. Hiszen nélkülem semmit sem tehettek” (Ján. 15, 4—5). Ezt az isteni célt akarja megvalósítani az Úr Jézus, amikor nem egy alkalomra, hanem a világ végezetéig rendszeresen és mindig életteljesebben árasztja ki isteni életet adó kegyelmét az Anyaszentegyházban. És amikor végleg elhagyja a földet, isteni tekintélyével parancsolja apostolainak, hogy a világosságot és az életet, a tanítást és a kegyelemosztást az egész világon végezzék. Tanítványává tegyenek minden embert és kereszteljenek az Atya, Fiú és Szentlélek nevében (Mt. 28, 20). Ez az egyesülés, amely Krisztus megváltásának isteni célja, az Anyaszentegyházban valósul meg. Amit Krisztus mondott a vele való egyesülésről, azt Szent Pál apostol gyönyörűen fejezi ki, amikor az Anyaszentegyházat Krisztus titokzatos testének nevezi. „Krisztus teste vagytok, mondja az apostol, és egyenként tagjai” (1. Kor. 12, 27). „Ha tehát mindnyájan a test, egyenként a tagok vagyunk, valóban van egy fej, amelynek ez a teste. Ő a testnek, az egyháznak a feje, ő a kezdet, elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben” (1. Kor. 1, 18). Szent Ágoston tanítja nagyon szépen: „Az evangélium ama helyén, Testvérek, ahol az Úr magát szőlőtőnek nevezi (Ján. 15, 1 skk.) és tanítványait szőlővesszőknek, abban az értelemben mondja ezt, hogy Ö az egyház feje, mi pedig tagjai vagyunk neki, aki közvetítő Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus. (1. Tim. 2, 5.) ... Csodálkozzatok, örvendjetek, Krisztus lettünk. Mert ha Ő a fej, mi vagyunk a tagjai; az egész ember Ő és mi.” (In Joan Evang, tr. 80^1; tr. 21, 8.)

Amikor ezeket az isteni igazságokat elétek tárjuk, tesszük ezt azért, mert a katolikus magyar élet történetében fontos eseményhez érkeztünk el, amelynek megértését és megélését ezeknek az igazságoknak élő hite által fogjuk elérhetni.

A keresztség által Krisztus titokzatos testének lettünk tagjai. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az anyakönyvben katolikusnak vagyok bejegyezve, hanem egész lelkemben és lényemben olyan szoros, eleven és valóságos kapcsolat van Krisztus és közöttem, hogy nekem Krisztusnak az életét kell élnem. Ezért mondja Szent Pál is: „Élek én, de nem én, hanem Krisztus él énbennem” (Gál. 2, 20). Ezt az életet pedig az Anyaszentegyházban élhetjük. Anyaszentegyházunk élete nemcsak a tanításban, hanem Krisztus papi hivatásának teljesítésében, a szent liturgiában, a szentmisében, a szentségekben és a szentelményekben teljesedik ki. Mindezt Krisztus akaratából, Krisztussal és Krisztusban végzi az az Anyaszentegyház, amely nemcsak a felszentelt papjai által juttatja el a kegyelmeket, de a keresztség és bérmálás által Krisztus életében részesült hívek segítségét is igénybe veszi, hogy az Anyaszentegyház élete minél teljesebb legyen. Nem ismeretlen előttetek, Krisztusban kedves Híveink, Anyaszentegyházunk életének az a mozgalma, amelyet liturgikus mozgalom néven nemcsak ismertettek, de életbe is léptettek akkor, amikor a szentmisében való részvételt „együtt az egyházzal” egységessé tették, hogy a hívek a pappal együtt imádságban, lelkületben és különösen a szentmisén áldozás által való részvételben minél öntudatosabbak legyenek.

De nem akarunk megállni a szentmisének egy-két részletében való részvétellel, hanem éppen azt kívánja Anyaszentegyházunk, hogy Krisztus titokzatos testének tagjai az egyház egész életében öntudatosan, élő hittel és a számukra a szentségek által biztosított keretekben tevékeny részt vegyenek.

Az egészséges szervezetnek minden sejtje életműködést és életközvetítést fejt ki. Krisztus testében is minden sejtnek ezt az életműködést kell kifejtenie. Ez az életműködés pedig nem más, mint a megszentelő kegyelemnek és a segítő kegyelemnek nemcsak egyszerű befogadása, hanem megtartása és továbbadása. Ez pedig akkor történik meg, ha az Anyaszentegyház életében élő hittel, tevékenyen részt veszek.

Ennek a nagyjelentőségű és eléggé meg nem hálálható jótéteménynek megtartásáért engedte meg Szentséges Atyánk, XXIII. János pápa, hogy a szentségeknek és szentelményeknek kiszolgáltatásánál a hívek, tehát Krisztus testének tagjai, a liturgikus nyelvnek megértése által minél jobban bekapcsolódhassanak. Így lett a mi szép magyar nyelvünk az Anyaszentegyház kegyelemosztó munkájának eszköze. Így most már a keresztségben és a többi szentségekben,