A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1960 (Szombathely, 1961)

_ Szombathelyi _______________

4-96/1960. szánu fái spoil к őrlővé l_h^áal£_^lj3^baduláaáa«sűc 15_éves

évf о iHlulóárayi

Kedves Hiveiml ‘

/ N

Hazánk felszabadulásának 16 eves évfordulóján főpásztori szivén szeretedével fordulok hozzátok, hogy nemzetünk ünneplésekor veletek legyek, veletek érezzék és imáimban vpletek forduljak az Egek Urához. Mert kötelességünk hálát adni részben a szenvedések megszűnéséért, részben a jövőnk boldogsága érdekében.

Április 4~e valóban az az alkalom- mely sorsdöntő fordulat volt Magyarország életében*. 194-5 április 4-én szabadult fel a magyar nép sok évtizedes szenvedés után, amelyet őszinte szivvel köszönünk meg a felszabadító szovjethadseregnek.

Ha visszagondolunk a rettenetes napokra, amelyele a felszabadulást megelőzték, megborzad a lelkünk. Jogosan nevezzük- a háborút istenítéletnek. A sok kiömlött vér, szenvedés, egy reánk ferőszakolt értelmetlen háború csak könnyeb és fájdalmat hozott ki szivünkből. Pusztult hazánk földje, rombádöltsk templomaink, városaink, gyáraink, tönkrementek családi életek és folyt a magyar vér. Elvesztettük^ ami az embert emberré teszi, a békét és szabadságot, a. lelki harmóniát és kiegyensúlyozottságot. Mesterséges korlátok voltak közöttünk: rang föld, gőg) származás, amelyek egyik embert a másiktól mérhetetlen távolságra szakították el. Az emberi önzés szinte pokpllá tette ae életet. ügy éreztük, ahogy Jeremiás próféta mondotta: "Hol van az Ur a kiszikkadt, halál or^á;f;-nz hasonló földön" /Jer. 2,6./ 194-5* április 4—én a megpróbáltatások máról holmppa Ő^sz-omlottak» Felragyogott hazánk egén a béke napja, és a legnagyobb érték - Isten akarata szerint is - az ember lett, A költő igy mondja: "Mikor elhagytak, Mikor lelkem roskadozva vittem', Csöné$een és váratlanul átölelt az Isten. Sam harsonával, Hanem néma öleléssel, len jött tüzes náppalonr Be háborús éjjel." És az Isten nem hagyott magunkra, megkeresett átöleléssel és visszafogadott gyermekei,- közé.

Azóta 15 esztendő telt el. Nemcsak romokat takarítottunk, nemcsak könnyeket töröltünk, hanem újjáépítettük templomainkat, gyárainkat, iskoláinkat és családi házainkat, й vetettük az emberiség