A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1950. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1951)
2 A jubileum története, /< És Rómának dobóg szíve,. Megnyerhetjük a jubileumi búcsút. Cor unum el anima una. 2. A jubileum kiváltságairól VIII. Bonifác, az első pápa, aki jubileumot engedélyezett, azt mondja, hogy az Egyház a jubileumban annyi engedményt tesz, annyi kegyelmet oszt, amennyit csak lehet, „quantum patet potestas clavium Ecclesiae“, Jubileumkor az Egyház legszegényebb tagjai, bűnösök felé fordul, elsősorban az ő számukra egyengeti a megtérés útját, hívogatja azokat, akik tőle elszakadtak vagy pedig az Egyház kegyelmében való részedesés közösségéből kizárták magukat. Mindezeket hívja vissza. Mindezeket gazdaggá kívánja tenni, és kebelére is öleli mindazt, aki leteszi bűnös akaratát és visszatér az engedelmesség útjára. Ennél tovább már nem terjed az Egyház hatalma. 3. Sokkal biztosabb a búcsú elnyerése is. Ilyenkor nehezebb feltételekhez köti az Egyház a teljes búcsút, mint máskor, de ezzel elejét veszi a gyakori önámításnak, hogy annál biztosabban megnyerjük a teljes bocsánatot. A jubileumi szentévben akár elzarándokolhatunk Rómába, akár csak itthon végezzük el az előírt zarándoklatokat, a közösség áhítata elemi erővel ragadja meg a lelket. Ennek a közösségnek a tudata és hatása kiegészíti azt, ami egyikben vagy másikban hiányzik, a szentebb testvérek könyörgése segíti a többi gyengéket, az épületes példa búzdítólag hat, hogy búzgóbban tegyünk eleget az előírt követelményeknek, és így a búcsú elnyerése biztosabbá lesz. * A jubileumok története bizonyítja, hogy a szentévek a hitélet újjászületését eredményezik. Az első jubileum az 1300. évben volt, amikor a történetírók tanúsága szerint (ugyanez áll az 1350-i szentévre is) a legmélyebb bűnbánat szelleme ragadta magával a lelkeket. Az 1450-i jubileumi év a nagy nyugati egyházszakadás által okozott sebeket tüntette el az Egyház testéről és nagy hitvallás volt az Egyház egysége mellett. Az 1600. évi jubileumról mondja szent Bellarmin Róbert: „Ez az év oly gyümölcsöző volt bűnbánatban, annyi megtérést és jámbor t>delkedetet hozott, hogy jogosan nevezzük szent, Istennek kedves és bőterniésű esztendőnek." Az 1800. év beköszöntött a nélkül, hogy a pápai szék be lett volna töltvle. Az 1850. és 1875. években a pápaság nyomasztó helyzete tette lehetetlenné a jubileum megtartását. Az 1825. évi jubileumban mint 15 éves fiú vett részt XIII. Leó pápa és akkor szerzett tapasztalatainak visszhangjaként írja az 1900. évi jubileumot hirdető bullájában, hogy az erkölcsök megjavítására, a jámborság fellendítésére nincs hathatóstbb eszköz, mint a jubileum. Az Anyaszentegyház évszázados, megszentelt gyakorlata szerint a jubileumi búcsút a jubileumi szentévben Rómában, a római négy főbazilikában végzett zarándoklás által lehet elnyerni. Csak a rákövetkező évben szokta a Szentatya kiterjeszteni az egész világra, hogy otthonunkban is elnyerhessék a jubileumi búcsút. Mi a katolikus embernek Róma? Krisztus földi helytartójának székhelye. Az Egyház szíve. Kicsiben maga az Egyház. A szívből indul ki az egész testbe a vérkeringés. A szív táján ver leghatalmasabb hullámokat az élet. Amely tag a szívtől el van zárva, meg van halva. Rómából terjedt el a kereszténység. Innét indul ki mindenkor a katolikus életet megújító folyamat, Itt vannak a kereszténység régi emlékei. A pápák hosszú során keresztül eljutunk Szent Péterig, Szent Pálig. Itt nyerünk teljes bizonyságot a felől, hogy amit ők hittek és tanítottak, azt hisszük és tanítjuk mi is. Ezért vágyott Aranyszájú Szent János lelke a fénykorát élő Konstantinápolyból az akkor már hanyatló Rómába: „Ego et Romam propterea diligo, tametsi aliundo illam laudare queam . . . beatam praedico, quod erga illos Paulus, dum viveret, aedo fuit benevolus, adeo illos amavit, et coram disseruit, et postremo vitam apud eos finivit. Cuius sanctum corpus ipsi possident: et propterea civitas illa hinc facta est insignis magis, quam ab aliis rebus omnibus: et tamquarrl corpus magnum ac validum duos habet oculos fulgentes, sanctorum videlicet horum corpora . . . Propterea admiror hanc urbem, non propter copiam auri, non propter columnas, neque propter- aliam quamcumque rerum speciem, sed propter columnas illas Ecclesiae.“ (Brev. die VI. infr. Oct. SS. Petri et Pauli ín II. noct.) Szentséges Atyánk „Iam promulgato maximo“ apostoli konstituciójában atyai szívének páratlan jóságáról tesz tanúságot, amikor a jubilumi búcsú elnyerését az 1950. szentévben azok számára is lehetővé teszi, akik „ob peculiariam rerum adíuncta non licet Romam suscipere peregrinationem.'* Ezt a nagy kegyelmet minden katolikus hívőnek fel kell használni, bogy a jelenlegi szentév folyamán megnyerhesse a jubileumi búcsút. A jubileumi búcsú elnyerésének feltételeit alábbiakban közlöm. Ha valóságban nem járhatunk a római bazilikákban, lélekben járjuk be Roma sacrat: térdeljünk Péter confessiójánál hitünk erősségéért, hajtsuk fáradt homlokunkat a vértanuk sírjának hűvös kövére és merítsünk erőt az élet keresztjének hordozására. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a jubileumi szentévet hirdető apostoli levél a következőket tartalmazza: „decernimus praeterea iubílarem hanc indulgentiam a christífídelibus, cum sibi, tum vita functis, toties lucri fieri posse, quoties imperata opera rite perficiuntur.“ Ebből látható, hogy a jelenlegi szentévi búcsút annyiszor meg lehet nyerni, ahányszor az előírt feltételeket elvégzik. A jubileumi szentév reálisan fogja megmutatni, hogy mit jelent Krisztus misztikus testének hítigazsága. Jézus isteni Szívének szándékait közölte Szentséges Atyánk a jubileumi esz-
