A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1950. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1951)

45 ta: "Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? Hála az Is­tennek, aki nekünk megadta a győzelmet a mi Urunk Jézus Krisztus által. /Kor. I. 15. 57./ Az orökváros' felé nézek, ahol annyi de annyi martir lépett át e küzdelmes élet porondjáról az örökkévalóság békéiébe. Há­rom századnak mennyi vére és verejtéke hirdette ezt a küzdést és egyút­tal győzelmet. Az anyagiasságnak a jelen korban kell, hogy Szent Pál prográmmja legyen zarándoklásunk, földi életünk útbaigazítója: "Nekem az élet Krisztus és meghalnom nyereség." /Fii. 1. 21./ Mindannyiunk fölött eljár előbb-utóbb az idő. Mig nem késő, készüljünk fel, hogy a föld delejes álma látásunkat el ne vegye. Mert végre is mit hasznai az embernek, ha az egész világnak minden örömét, gazdagságát, diadalát megnyerné is, de lelkének kárát vallaná. E szentev, úgy gondolom, teljes megtérésünknek áldott elindulója lehetne. Nem könnyén menni. Sok minden nyomorúság fog még a jövőben is erőt venni rajtunk, de ha most ezt a nagy hivást és kegyelmet megértet­tük, akkor az állandóan növekedni fog bennünk. Es különösen a nagy ha­zatérés szentévi kegyelme a megtérés mostani beteljesedése egykor zá­log lesz. Ha most megtanulom az életnek helyes értekelését, ha a búcsúk kai lassankint lerovom az ideiglenes büntetéseimet, akkor a halál-órára készen állok és az életem nem lesz más, mint következetes előkészület egy nagy, számomra valóban a legnagyobb jubileumra, nem szentév nyílik akkor azon a szent estén számomra, nanem mint életem legkincsesebb ka­rácsony estédén az örök világosság gyertyái gyulladnak ki és az örök békesség jutalmát nyerem meg. Ebben a szellemben kívánói* megszentelni ezt a szentévet, hogy boldog halál-órám záloga legyen. Amen. VIII. Befejezés. ft jól felhasznált szentév legbiztosabb zákoga a legméltóságosabb Oltáriszentség. Véget érnek a triduum kegyelmi percei, véget fognak érni a szentévnek Ígéretes napjai és egykor véget érnek életemhek Is­tentől kiszabott szakaszai. Mit fogok magammal vinni biztosítékul in­nen a triduumból és a mostani szentévből, hogy ez a legnagyobb jubile­um egykor ne legyen vádlóm, hanem boldogságomnak elindítója és eleiem­nek legfőbb vigasza? Milyen zálogot kapok? "Zálogát adtad, ó Jézus, ö­­rök szeretetednekA rendelvén e nagy szentséget és adván híveidnek. Nem fogunk tehát üres kézzel a zaklató életbe menni. Lelkűnkben magunk­kal viszünk valamit és ez elég lesz, ha jól használjuk az egész szent­év idejére, sőt egész földi zarándoklásunk tartamára, elegendő lesz egy boldog halál-órára és a mennyi örök város elnyerésére. így nézzük a nagy Szentséget. Kóma levegője telítve van e nagy Titokkal. Az első keresztényeknek minden ereje itt forrásozott. Miiven csodálatos gyorsasággal érett be ez a titok. Ez tartotta össze az üldözött keresztényeket a katakombák­ban, amelyek még ma is állanak. Az ember szinte érzi az eucharisztikus titok levegőjét. Szent Pálnak a lelke itt is telítve volt ettől, hiszen az Úrtól vette ő külön kinyilatkoztatásban, mint maga mondja. Ebben a szentségben látja az egész'újszövetséget, tehát igy mondanám: az új­szövetségi életnek forrását, küzdésben erejét és a győzelemnek iálo­gát. "Ez a kehely az újszövetség az én véremben - mondja az Ur, - ezt cselekedjétek, valahányszor isszátok, az én emlékezetemre... aki mél­tatlanul eszik és iszik, Ítéletet eszik és iszik, mivel nem különböz­teti meg au Zr testét. Ezért van köztetek sok beteg és erőtlen és ol itP-rvmlr I* T П ПС. xr\ / А. alusznak sokan." /Cor. I, 11, 26-3Ö./ Szentévet ünnepelni, szentévi f yelmeket felhasználni, annak szellemében állhatatosan megmaradni a zentség nélkül nem lehet. Ezért befejezésül nézzük fiJiftViÄSi MÄl&VÄi ёЩ!£?1тек’ ke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom