A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1949. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1950)

- 125 -Ma talán -még anyagiak híján is -fokozottan fontos Krisztus misztikus emberi testeben való egységünknek,egymásra utaltságunknak megélése »sorsközösségünknek tudatosítása,"egymás terhének hordozása",az cskersztények megható agapés szelleére emlékeztető igazi karitás-lelkület kialakítása és gyakorlása.

Ehhoz szeretnem szerény útbaigazítást adni olyan lehetőségek és példák felsorolásával,amit különböző tó iákon,egyházmegyékben,egyházközségekben gyakorolna1',hogy letéve a Jászol elé,indítást adhassak olyan korszerű utak felkutatására.amelyen keresztül Betlehem békéjét és vigaszát vihetjük el az elesettekhez és szenvedőkhöz.

Igyekezzünk a ksritász-tevékenységet élménnyé tenni a hívek számára^ ellensúlyozhatjuk annak elgépiesedését,élrácionalizálódását,hiszen a karitász éppen azt különbözteti meg lényegében mindenmás profán jótékonykodás tói,emberi,sokszor érzelgős filantrópiától.hogy ezt a természetfölötti szeretet járja át,az isteni erények királynője,amely

az emberszeretetet igy emeli a kegyelmi rendbe,amikor az Isten-szeretet szükségszerű előfeltételéül állítja fel az emberszeretetet s igy t teszi azt ezáltal örökértéküvé.időtállóvá és érdemszerzővé.

A karitász-tevékenység élményszerüvé tételét úgy érhetjük el,ha felhasználva bizonyos liturgikus és keresztény népi szokásokat,azokhoz szorosan hozzákapcsoljuk.

Igen bevált az adventi idő felhasználása. A rorátékon,vasárnapi szentmiséken,az adventi koszorú megállásakor,vagy gyertyagyújtásakor a plébános meghirdeti a karácsonyi karitász-akciót és Szűz Maria,vagy Szent Antal oltárnál kosarat helyeznek el,amelybe mindenki beteheti a szegényeknek szánt ajándékot.Ezt a mise,vagy áitatosságok után bevi - szik a" sekrestyébe és az 01táregylet,vagy más társulat asszonyai,vagy leánytagjai szétválogatják,gondozzák és szervezik meg kiosztását.

Machr szépen'megtérített asztalok várják az ajándékokat.

Máshol üres zacskókat helyeznek az asztalra és azt a hívek megtöltve visszahozzák.

Az adományok elfogadása az adventi vagy karácsonyi vigílián történőkántálással vagy betlehemezéssel,vagy a wSzállást keres a Szentcsalád"szokással is összeköthető.Szép és nemes szokás.ha a gyermekek az ilyenkor kapott pénz,vagy élelmiszer ajándékokat karitász-celokra ajánlják fel és nem saját maguknak tart iák meg. Szivesebbenis* adnak igy a hívek.Természetesen ezt is meg kell hirdetni a szószékről.

Az igazi karitász szellemének kifejezése az"ismeretlen vendég" szokása,amikor a karácsonyi ünnepi asztal elkészítésekor egy terítékkel többet tesznek fel és jelképesen magát az Ur Jézust látják vendé-, gül.Az üres teríték mellé helyezik a szegényeknek szánt ajándékot,amit aztán elvisznek az éjféli misére,vagy eljuttatnak az egyházközségi karitászhoz.

Külön fordítsunk gondot az öregek és betegek megajándékozására. Ez azonban úgy történjék,hogy lelki alamizsnát is kapjanak,olvassák föl nekik a Karácsonyi misek evangéliumát.keressék fel őket kántáló, betlehemező gyermekek.A karácsonyi misztériumot,vagy pásztorjátékot családoknál is elő lehet adni,ahová a szomszédok,fokép öregek összejönnek.

Rendezhető a templomban "adventi,vagy karácsonyi áhitat"amelyben a templomi énekkar szerepel,a lelkipásztor elmélkedést.tart;a műsor-megváltás vagy perselyezes jövedelme azután az egyházközségi karácsonyi karitász-akció javára fordítandó.

Az ajándék-csomagokat Ízlésesen állítsuk össze,tegyük bele szentképet,írjunk rá idézetet.Sose rendezzünk ünnepélyes nyilvános kiosztást és megajándékozást.hanem tapintatosan,minden feltűnés nélkül juttassuk el azt a családokhoz.A családtagok megajándékozását bízzuk az édesanyára.Az egyházközség asszonyai előzőleg tartsanak értekezletet,hogy kiket fognak megajándékozni,igen jó,ha mindenkinek van egy