A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1949. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1950)

- 85 -a meggyujtott gyertyák,mint hitvallások villannak meg a sirokon; a koszorúk és csokrok az élő szeretet üzenetét hirdetik és a sirok

mellett imádkozók ajkán a remény szava csendül meg,az élet Urához kőnyörgünk.kegyelemért esdünkfhogy megnyugvásuk és örök világosságuk legyen,akinek földi maradványai fölött Járunk.

De van a halottainknak is egészen kimondottan hallható üzenetük. Ilyenkor i szinte megelevenednek előttünk,látjuk őket.mint éltek, szórtak,mieink voltak,szerettek és szenvedtek.És most ilyenkor újból szólnak:" Voltunk,mint ti.lesztek,mint mi;por és hamu/' Nem bosszantásunkra mondják,ők a változandóság és kicsinyeskedés világán túl vannak.Ok tudják,hogy a földi élet minden esendósége mellett is rendkívüli felelősség volt;a halál számukra már megfogott valóság volt és most amiben élnek,csupa valóság,semmi változást nem tűrő valóság.Ezt üzenik nekünk.akik azt gondoljuk,ez a látszat élet a valóság. Megköszönik halottaink a hervadó emlékezés útján kifejezett ünneplést és üzenetükben el nem múló utakra,erőkre,fényekre mutattak rá.

Pünkösd után a XIII. vasárnap./Nov.6./ / Mt.22, 15- 21./

Az adógaras. /A halhatatlan lelkem az Istené./

Lelkünk még telítve van a halottak napjának emlékével,kedves halottaink üzenetével,a halál nyelvén az Istennek figyelmeztetésével.A vasárnapi szent evangélium módot nyújt,hogy a halottak napjának bucsu-ünnepét és kegyelmet frissen tarsufc.A képet lói ismerjük: szabad-e adót fizetni a császárnak? A farizeusok nem jo-akarattal tették a kérdést és ezért nem is értették a válasznak rendkívüli súlyát. Kinek a képe van a garason? A császáré.Hát akkor adjátok azt vissza neki,adjátok meg a császárnak,ami az övé,de az Istennek is Istennek is azt,ami az Istené.Novemberi gondolatokkal keressük^ a képben az Urnák üzenetét.

I. A föld visszaköveteli,ami„az övé.

II. Az Isten szómonkéri,amit 0 adott nekünk.

I. Adiátok meg a császárnak,ami a császáré. Az ember testből és lélekből all.Van benne tehát ami a földnek sprsában osztozik, ami múlandó,átmeneti,csak utravaló.Igy teremtette meg az Isten az embert, igy tűzte ki a célját,és a testbe,mint templomba helyezte el a halhatatlan lelkét." Visszatér a por a földbe,honnét vétetett" /Préd.12, 7./

Minden balnak a forrása,hogy az ember ezt a sorrendet öszszekeveri és Urának,Istenének,rendeltetésének e földet.testet,testi életet tekinti,ezért hangolja el a lelkét és felejti el örökkévaló célját.Ami a földből való,a földé lesz.Ha én nem adom vissza,elveszi tőlem a halál.Hiába akarnám életté és életértelemmé tenni,mégis csak por és por marad,porrá lesz.

II. Adjátok meg az Istennek.ami az Istené.Isten az ember testét a földből vette,lelkét magáéból adta.Amint a test a föld ké-Ш" hordja,úgy a lélek az Istennek a képmása és hasonlatossága.Ha a ekre nézünk és megkérdezzük,kinek a képe van rajta,válászunk: az Istené.Tehát a mai evangéliumnak a szelleemében kell mondanunk:Adjátok meg az Istennek.ami az Istené.

Mennyiben van a lelkem az Istennek a képe? A kinyilitkoztatás mondja az első ember teremtésekor:" És teremté Isten az embert a föld anyagából és orcájára lehelé az élet leheletét és igy lón az ember élő lénnyé." /Móz.I. 1,27; 2.7./