A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1949. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1950)
IV. 709. Bz. Nagyböjti főpásztori ezózat. Krisztusban Kedves Híveim! A nagyböjt komor hangulatába április 3-án, feketevasárnapon az örömteljes hála és megemlékezés hangjai vegyülnek. Ezen alkalommal emlékezik meg az egész katolikus világ XII. Pius pápa aranymiséjéről. 50 évvel ezelőtt, 1899. április hó 2-án mutatta be Szentséges Atyánk első szentmiséjét a római Santa Maria Maggiore kápolnájában a Szűzanya kegyképe előtt. Amikor ezen ünnepi alkalommal az egész katolikus világ ünnepi megemlékezése száll a Szentatya felé, mi is, a szombathelyi egyházmegye papsága és hívei engesztelő imádságainkat, jócselekedeteínket, de egyúttal a hithez és Egyházhoz való hűségünket hozzuk ajándékul, mert ezzel ünnepelünk a legbensőségesebben együtt Krisztus földi helytartójával. Ez ünnepi alkalommal erősödjék meg lelkűnkben Istenbe vetett hitünk, és az Anyaszeníegyházhoz, Krisztus misztikus Testéhez való hűségünk. Szóljon ezért ez évi főoásztorí nagyböjti szózatom az Anyaszentegyházról a hit és a kegyelem közvetítőjéről Krisztusban. Az, aki távol áll az Egyháztól és csak kívülről szemléli templomait, szertartásait, belső szervezetét, könnyen esik abba a tévedésbe, hogy itt egy hatalmas, gigantikus, de ugyanolyan emberi alkotásról van szó, amínő a történelem folyamán már sok feltűnt, de le is tűnt ismét. Mi azonban, kik ennek az Anyaszentegyháznak tagjai vagyunk, jól tudjuk azt, hogy Egyházunk több mint emberi intézmény, Egyházunk Krisztus személyes műve a világ végezetéig szóló rendeltetéssel és „a pokol kapui sem vesznek erőt rajta“. (Mt. ló18) Az Üdvözítő azért jött a földre és azért vett fel emberi alakot, hogy Isten akaratát teljesítve az emberi nemet megváltsa, Istennel kiengesztelje, visszavezesse az embert Istenhez. Az Üdvözítő egész élete ezt a rendeltetését szolgálja. Ennek igazolására szolgáltak csodái, amikor gyógyította a betegeket és szaporította csodásán a kenyeret, amint az elmúlt vasárnapi szent Evangéliumban hallottátok. De meg is vallja, amikor János tanítványai kérdezik: „Te vagy-e az eljövendő?" Krisztus válasza: „Mondjátok meg Jánosnak, amit láttok: A vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak és a szegényeknek hírdettetik az Evangélium.“ Mt. II4.) A kafarnaumi zsinagógában Izaíás jövendölését a világot megváltó és bűntől megszabadító Isten szolgájának feladatát önmagára értelmezi: „Az Űr lelke rajtam, mert azért kent fel engem az Űr és küldött el engem, hogy a szegényeknek az örvendetes hírt hozzam." (íz. 611.) Jákob kutjánál egyenesen azt mondja: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki engem küldött." (Jn. 434.) Majd ismét másutt: „Keresztséggel kell megkereszteltetnem és milyen nehezen várom, míg beteljesedik". (Lk. 1250.) A keresztfán saját vérével megkeresztelő és bennünket saját vére árán megváltó Üdvözítő világmegváltói öntudatának ez a legszebb megnyilatkozása. Az Üdvözítő azonban nemcsak a maga kora emberéhez jött, nemcsak Judea és Palesztina szűk korlátái között kívánta a megváltást hirdetni, hanem minden idők minden emberét üdvözíteni akarja. Ezért gondoskodott arról, hogy amikor az Ö ideje ezen a földön az Atya végtelen akarata folytán lejárt, legyen művének folytatása és legyenek, akik — elmenvén az egész világra, hirdetik az Ö evangéliumát az idők végéig az emberek megváltására. Ezért választ maga mellé taníványokat és velük közli az Isten országának titkait. Majd egy ünnepélyes pillanatban, egész éjtszakai imádság után — a tanítványok közül kiválaszt 12-t, akiket az Atya akarata kijelölt arra, hogy ők 12-en legyenek az '0 küldöttei (Lk. 61г), és ennek a 12-nek tárja azután fel példabeszédeivel és hozzáfűzött magyarázataival az Isten országa titkait, szervezetét, alkotmányát, tagjainak mineműségét, feladatait. Ezt a 12-t ruházza fel a hihetetlenül nagy erkölcsi feladattal, hatalommal: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket megvet, engem vet meg." (Lk. 10ie) Rájuk bízza a bűnök bocsánatának égig érő hatalmát. S az utolsó vacsora fenséges búcsúzása alkalmával az 6 kezükbe teszi le Szent Testének, az Oltáriszentségnek titkát: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Feltámadása után, mennybemenetelekor az egész világot működési terükül adja, és örök segítségül nekik ígéri: „Én veletek vagyok mindennap, a világ végezetéig." (Mt. 2720.) De e kiválasztáson belül az Üdvözítő még egy szűkebb választást is végrehajtott. A Genezáreti tó partján, Fülöp Cesareaja közelében szól Simonhoz, Jónás fiához. Amikor az Üdvözítő kérdésére: kinek tartatok engem? — isteni sugallattól indíttatva vallja: „Te Krisztus vagy, az élő Isten Fia". (Mt. 1615} Az Üdvözítő most Simont, Jónás fiát Péternek, sziklaember-
