A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1948. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1949)
24 a helynek és a liturgikus cselekménynek szentségét bántaná, és ne legyen bennük semmi különcködés. 189. Arra is felhívjuk figyelmeteket, Tisztelendő Testvérek, hogy az egyházi népéneket előmozdítsátok. Ha szépen és méltósággal történik, a keresztény hivősereg áhítatát könnyen fel tudja kelteni és fokozni. Diadalmasan szálljon az égbe a nép közös éneke, mint a tenger zúgása176; az ének hangja legyen jelképe annak az «egy szívnek és léleknek»,177 ami testvérekhez és az örök Atya gyermekeihez illik. 190. Amit az egyházi zenéről mondottunk, körülbelül ugyanaz vonatkozik a többi művészeti ágra is, különösképen az építészetre, szobrászatra és festészetre. Nem szabad előítéletből és általánosságban megvetni és lebecsülni a modernebb stílust és formákat, amelyek inkább is illenek a ma használatos anyagokhoz; másfelől viszont nem szabad túlzásokba sem esni, sem a túlzó realizmus terén, sem pedig a végletekbe menő, úgynevezett szimbolizmus irányában. Fontosabb a hívek lelki épülése, semmint az egyes művészek egyéni ízlése és ítélete. Ezeket az elveket figyelembe véve azonban, semmiképen sem szabad gátat szabni a mai idők művészetének, amely a szent helyeket és szertartásokat akarja kellő tisztelettel szolgálni. Járuljon csak hozzá a mai művészet is ahhoz az évszázados Isten-dicsérethez,^ amellyel a legnagyobb lángelmék hódoltak az Úrnak. Emellett azonban, lelkiismeretünk szavára hallgatva, sajnálkozásunkat és rosszalásunkat fejezzük ki az olyan műalkotások és az olyan stílus fölött, .amelyet egyesek mostanában igyekeznek divatba hozni, és amely sokkal inkább az igazi művészet megrontásának és eltorzításának nevezhető, sérti a keresztény mértéktudást és áhítatot, és bántja az igazi vallásos lelkületet. Meg kell tiltani, hogy ilyen alkotások bekerüljenek a templomokba, és ha bekerültek, el kell onnan távolítani őket, mint ahogyan egyáltalán «mindent ki kell küszöbölni, ami sérti a hely szentségét».178 19^ Igyekezzetek tehát, Tisztelendő Testvérek, a 'pápai előírások és rendeletek alapján állva, utat mutatni a művészeknek és vezetni őket. Órájuk hárul ma a feladat, hogy restaurálják vagy újjáépítsék azt a sok templomot, amelyet a háború megrongált vagy lerombolt. Merítsenek ihletet és ötletet a katolikus vallásból, hogy az istentisztelet szükségleteit jobban és tökéletesebben szolgálhassák. Ha igy tesznek, elérhetik, hogy tiszta fényhez hasonlóan tündököljék a művészet, mely mintegy az égből forrásozik; elérhetik, hogy előmozdítsák az emberi kultúrát, dicsőséget adjanak az Istennek és a lelkek javát szolgálják. A művészet ugyanis csak akkor nevezhető igazán vallásos művészetnek, ha «szolgáló gyanánt szolgálja az istentiszteletet».179 192. Van azután még valami, Tisztelendő Testvérek, 'amit különös módon figyelmetekbe és apostoli buzgóságtokba ajánlunk. Ami a külső istentiszteletet illeti, az mind fontos, de ezenfelül nagyon lényeges, hogy maguk a keresztények csakugyan liturgikus életet éljenek, és abból lelkűk természetfeletti életét gazdagítsák. Gondoskodjatok tehát arról, hogy a nővén-193. dékpapság az aszkétikus, teológiai, jogi és lelkipásztori tanulmányokon kívül, behatóan megismerje a szent szertartásokat, megértse mélységüket és szépségüket, és elsajátítsa összes szabályaikat, rubrikáikat. Nemcsak avégből, hogy többet tudjanak, nem is csak avégből, hogy a szertartásokat egykor majd szépen és hibátlanul végezhessék, hanem főleg, hogy pappá neveltetésük Krisztussal való bensőséges egységben folyjék, és egykor majd a szentségek szent kiszolgáltatóivá váljanak. Törekedjetek azután arra, olyan módon és 194. olyan eszközökkel, ahogyan bölcseségetek legjobbnak látja, hogy a papok és a hívek szívbenlélekben összeforrjanak, és ennek folytán a hívek a Liturgiában is tevékeny szerephez jussanak, olyannyira, hogy azt a szó szoros értelmében szent cselekménynek lehessen nevezni, amelyben a pap, mint a plébánián rábizottak lelkipásztora, híveivel egyesülve adja meg az örök Istennek az őt megillető tiszteletet. Hogy ezt a célt könnyebben el lehessen érni, 195. kétségkívül helyes dolog derék és jól kiképzett fiúkat kiválasztani minden társadalmi osztályból, akik jó szívből és nem érdekből, ájtatosan és kitartóan szolgálnak az oltárnál. Úgy illik, hogy ezt a feladatot még a magasállású és művelt emberek is kitüntetésnek tekintsék fiaik számára. Ha ezek az ifjak papi felügyelet mellett gondos 196. oktatást nyernek, és sikerül kellő kitartást és tisztelettudást beléjük nevelni, könnyen megtörténhetik, hogy új papjelöltek akadnak majd közöttük, és akkor majd nem kell a papoknak sem panaszkodniok, mint sok országban, hogy nincs senki, aki nekik az oltárnál felelne és segédkeznék. Igyekezzetek elérni, hogy a katolikus hívek 197. mind résztvegyenek a szentmisén. Hogy pedig ez a résztvétel minél gyümölcsözőbb legyen, buzdítsátok őket, hogy tevékenyen kapcsolódjanak bele az áldozatba, úgy, miként arról az előbbiekben szó volt. A szentmiseáldozat a legfőbb istentiszteleti cselekmény ; kell tehát, hogy a keresztény vallásosságnak is forrása és mintegy középpontja legyen. Apostoli buzgalmatok érezze ezenkívül mindig úgy, hogy még nem tettetek meg mindent, amíg csak nem látjátok, hogy reátok bízott kedves híveitek tömegesen járulnak a szentáldozáshoz, mely a vallásos élet szentsége, az egység jelképe és a szeretet köteléke.180 Hogy ezekkel az értékekkel a keresztény hívek 198. inkább tudjanak élni, tárjátok fel előttük a szent Liturgia kincsesházát; tanítsátok őket alkalmi prédikációkkal, sorozatos szentbeszédekkel, tanulmányi hetekkel és más ilyen módokon. Ebben a munkában különös segítségetekre szolgálnak majd az Actio Catholicába tömörült munkatársaitok, kiknek mindenkor készen kell államok arra, hogy segítői legyenek a hierarchiának a Krisztusország elterjesztésében. Gondosan kell azonban őrködnötök, hogy az 199. ellenséges ember ne jöjjön az Ür szántóföldjére,
