A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1948. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1949)
Krisztusban Kedves Papjaink és Hiveink! / A hitvallásos iskolák államositásának tervéről apostolutódi tisztünkből és kötelességünkből a közelmúltban kétszer is megállapítottuk, hogy abban a szülők természetjogának súlyos sebét, továbtáaz Egyház isteni, történelmi, az állam törvényeiben is biztosított iskolajogának erőszakos megtiprását látjuk. Az Egyház világos és indokolt álláspontjával szemben érveket felhozni nem 'tudnak, még csak meg sem próbálják; e helyett a kérdést mellékvágányra viszik. Elismerik az Egyház múltbeli iskolai érdemeit, de most újabban - mondják - az államosítás a helyes. Ám vannak alapelvek, L/ amelyek felett sokasom jár el az idő. Ilyen az egyszeregy, a Tízparancsolat, a va.lláscrkölcs» - Az érdemet meg kell becsülni. Csak hálátlan fiatal szokott túladni világrahozó, felnevelő édesanyján. "Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma és mindörökké" /Szent Pál levele a Zsidókhoz 13, 8./ Hirdetik a mesterségesen megrendezett rádió-, gyűlés- és sajtó-együttessel a következőket: 1/ a püspöki kar nem egységes; 2/ a püspöki karral szembehelyezkedik a vidéki papság; nem közölte a körleveleket a hivekkel; 3/ a körleveleket felolvasó papsággal szemben a hivek a templomban közbokiabáltok; 4/a tanitók nagy lelkesedéssel megszavazzák mindenütt az államosítást; 5/ az állami alkalmazottak úgy nyilatkoztak, hogy semmi nem hiányzik magyar földön az emberek annyiszor Ígért jólétéhez, csak az iskolák államosítása; 6/ az Egyházzal a béketárgyalás már elkezdődött. Ezek az állítások egymásnak is ellentmondanak; de önmagukban is ellenkeznek a valósággal. A püspöki kar egységesebb, mint kívánatosnak tartják. A tárgyalás nem kezdődött cl; tárgyalni csők egységes püspöki karral lehet. Nincs tudomásunk akikiáltott mérvben engedetlen papokról. Ha egy-kettő akadna pár ezerből, tudjuk, hogy a tizenkét apostol között is akadt egy hűtőién. Az ilyenek azonban már távol vannak szószékeinktől; van, aki magas állami állásba jutott egyházi hibájáért, mint a Bismarckféle német kültúrharc idején.-