A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1948. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1949)

é& iskoláival szemben kötelezi. Rossz kezelése volna az adott szénák, ha egy pillanatban az adott s&ót ug/próbál juk elintézni,hogy elvesszük az intézményeket. Az nem lenne európai mód, ha - a kötelezettség elhallgatásával - három évig hivalkodunk a nagylelkűséggel, aztán hirtelen sé kötelezettség, se nagylelkűség, sót magukat az intézményeket egyszerien a hatalom jogán elvesszük.

Ha a miniszter ur nyiltan elismerte, hogy "a vallás mélyen él a mi népünkben" /Orsz.gyűl.napló 1948.febr.23.571/:azt már aztán népünk mondja és félreérthetetlenül ismételten ki is fejezte, hogy ő a vallásba beleérti azt is, hogy gyermekei hitvallásos iskolákban nevelkedhessenek. A vallást nem lehet bezárni a heti két órába, hanem ott kell lennie egész oktatásunkban. Mit ér a két hittanóra, ha a történelem, irodalom, természetrajz, természettan, mindennapi ismeretek stb.órákon azt tönkreteszik a materializmus szellemében átképzett tanárok, tanitók.

" A felelőteln rémhirterjesztés, a megfélemlitési hadjárat és valóságos lelki terror" alaptalan vádját az Egyház elhárítja magától.

Kell-e csodálkozni népünk izgatottságán, ha gyermekeiért aggódó lelke nem lei megnyugvásra a februári és májusi ellenmondással szemben?

Mi iskoláink államositási rohama körül nem mondottuk még ki a fenyítéket; nem is mondjuk ki, hacsak rá nem kényszeritenek minket az erőszakos terv végrehajtásával.

De lelkiismeretünk nem engedi, hogy - amint már elkezdődött - tanítóinkat hivatalos lelkiismeretlenseggel, a harminc ezüst pengésével az esküszegés szörnyű örvényébe sodorják vagy kergessék bele, aztán ilyen bélyeggel, fölséges tanitó-nevelő hivatásukra méltatlanokká és alkalmatlanokká válva, tanitsák, neveljék, hithü katolikus szülők és a haza szemefényét.

Emelt fővel ismételjük Isten és az ország közvéleménye előtt, hogy a nekünk tulajdonított lelki terrornak mi megrendült szemlélői és nem cselekvői vagyunk. Népünk tudja, mint folyt híveink pártokba, tanítóink eskütiprással kezdődő mozgalmakba erőszakolása. A váci egyházmegyei fő tanfelügyelő köriratának idó zé se megcsonkítva történik; nem is csoda, ha igy tarthatatlan következtetés jön ki belőle. így csak akkor szokás érvelni, ha az ügy ismerőit megvetjük, a nem ismerőit pedig félrevezetni akarjuk.

Nem sajnáljuk a miniszter ur segítségét az állásából elmozdított szerencsétlen plébánostól; csak megállapítjuk, hogy ügyével kap** csolatban megsértették az Egyház kormányzati szabadságát. Szivesen láttuk volna ugyanezt a nagylelkűséget a most fennen hirdetett kötelező hitoktatás mellett tüntető, de ép a miniszter ur helyeslésével internált szegedi diákok^ vagy olyan tiszteletreméltó papjaink érdekében, akik éveken át sínylődnek még a szentmiseáldozat vigasztalása nélkül is börtönökben, táborokban, aztán egyszercsak - kellő ok hiányában - egészségileg tönkretetten eleresztik őket. De védelmet nem kapnak a vallásügyi miniszter űrtől, amint a rabok, betegek mellől máról-holnapra kiűzött irgalmas és egyéb szerzetes nővérek sem; pedig talán nem találnak többet a teherlapjukon,mint a tüntetőén zászlóra tüzöttekén. Ahol neki helyet készítenek, ott érdemes papok egész sorát В-listázták. Nem hiányzott az okok közül papi mivoltuk.

Az a vád, hogy iskoláinkban százezrével vannak tankönyv nélkül tanulók, visszahull azokra, akik idejében benyújtott tankönyveinket hónapokra elhevertették, hogy a maguk tetteiből fonják meg a vádat az Egyházi iskolák - úgy mond -"tankönyvnélküli elmaradott állapota"-miatt az Egyház ellen. Egyébként olyan vádat emel, amit a vádló az állami iskolákról is elismer:"Tagadhatatlan, hogy ninos elegendő tankönyvünk" /Orsz.gyűl.napló 1948.febr.23. 578/.

"Országos méretekben folytatjuk az elhanyagolt iskolaépületek kijavítását és az uj iskolák építését", - mondja a nyilatkozat.Eddig se akadályozta ezt az Egyház. Sőt! A hívek a maguk erejéből tették is, ahogy ép a miniszter ur ezt elismerte:"Mint vallás-közokt.miniszter boldog lehetnék, ha állami iskoláink olyan jókarban lennének,mint felekezeti iskoláink közül igen sok" /M.Nemzet 1948.jan.13•1/. Az 1948.ápr. 17-20 közt tartott országos találkozón nyilvánosan megismételte, hogy