Püspöki körlevelek 1946 (Szombathely, 1947)

— 57 Kis Hitterjesztö megjelent. Kapható a kő­szegi missziós házban 20 fillérért. Nagyon ajánlatos lenne, ha a Szívgárdákkal pár­huzamosan a Jézus Szent Gyermekség Társulata a Kis Hitterjesztőt megrendelné. Ahol a .szegénység miatt másként nem lehet­séges, olvasó-csoportokat alakítva kell mindenkihez eljuttatni ezt az igen értékes missziós gyermeklapot. Tájékoztatásul közlöm, hogy az Unió cleri tagdíja papoknak évi 6 F, ebben az Opus S. Petri tagdíja is benntfoglaltatik, kispapoknak 1 F. A Hitterjesztés tagdija hetenkint 5 fillér, ill. havonta 20 fillér. A Szent Gyermekség tagdíja havi 5 fillér; keresztelési adomány 10 Ft, szegényebbek adhatnak kevesebbet, jobbmóduak adjanak többet. — A 33.366. Egyházmegyei csekk­lapon is küldhető az összeg rendeltetésé­nek pontos jelzésével. 2508. sz. Euchariszti­kus Papi Társulat ügyében. A közelmúltban értesítést kaptunk arról, hogy Tesniere adorációs elmélke­dései új fordításban ismét megjelentek. Ezzel egyidejűleg jelezték, hogy az Eucha­risztikus Értesítő január 1-vel újra meg­jelenik. Személyesen is volt alkalmam az Értesítő kiadójával beszélgetni. Megvan a reménység arra, hogy rendszeresen kopog­tat be az Értesítő az Eucharisztikus Papi Társulat tagjaihoz. Szükség van erre az Értesítőre, hogy állandó figyelmeztetésünk legyen vállalt eucharisztikus kötelességünk teljesítésében. De segítségünk is a heti adorációs óra végzésében. Tartalmas és értékes elmélkedései bőséges anyagot nyúj­tanak adorációs elmélkedésekhez. Az Eucharisztia papi életünk köz­pontja, erőforrása, vigasztalása és magá­nyosságunk megosztó ja. A pap nem ritkán érzi magát egyedül a hívek közösségében. Ez a magányosság sokszor ránehezedik a lelkére. Élfeledkezik, hogy van Valaki, aki mindenkinél jobban meg tudja osztani ezt a magányosságot és lelkének fájdalmas érzéseit meggyógyítani. Van Valaki, aki meghallgatja lelkípásztori problémáit, meg­vigasztalja, világosságot ad. Van Valaki, aki a hanyatló karját megfogja és csügge­­désében felemeli. Csak azt várja papjától, hogy legalább keresse társaságát és beszélje meg vele minden kínzó kérdését. A Papi Eucharisztikus Társulat tagja kötelezettséget vállalt arra, hogy hetenként egy órát elmélkedő imádásban tölt el az Eucharisztikus Jézus előtt. Kötelezettséget vállalt arra is, hogy a libellust kitöltve, legalább félévenként megküldi az egyház­­megyei igazgatónak. Ezen kötelességek pontos teljesítése magával hozza a buzgó­­ság erősödését, az Oltáriszentség imádásá­­nah terjesztését, a gyakori szentáldozás bevezetését, a gyermekek korai szentáldo­zását. Egyszóval mindazt, amire kötelez minket az Isten lehajló szeretetének nagy ajándéka: az Eucharisztia. Szeretettel kérem Papjaimat, rázzák le lelkűkről az emmausi tanítványok csüggeteg hangulatát és lássák meg a tabemákulum­­ban élő Krisztust, s benne hitünknek, sze: retetünknek, reményünknek minden való­ságát. A kenyértörésben Krisztust meg­ismert tanítványoknak öröme legyen úrrá szívünkben. Valahányszor adorációs órát végzünk, bizonyára érezni fogjuk azt, hogy „láttuk az Urat". Ne 'legyen számunkra esetleg teher a libellus elkészítése és be­küldése. Ahogy az emmausi tanítványok örömmel siettek közölni a többi, tanítvá­nyokkal, hogy látták az Urat, ép úgy közöl­jük mi a libellus beküldésével, hogy mi is „láttuk az Urat" és lelkünk tele lett látá­sától erővel, buzgósággal, engeszteléssel és szenvedésre való készséggel. De telve lett reménységgel is, hogy Krisztusban és Krisz­tus által fog megújulni ez a boldogtalan világ. Advent van. Készítsük az Ür útját őszinte bűnbánattal. A. régi hibákat ki­javítjuk, a jóakaratú elindulásokat beállít­juk. Állítsuk be újra az adorációs órákat lelki életünk programmjába és hűségesen küldjük a libellust az egyházmegyei igaz­gatónak címére: Dr. Pápai János plébános. Szentkirály. Adja a jó Isten, hogy a jövőben necsak csendes adorációs órákat végezhessünk, .hanem egyházmegyei eucharisztikus napo­kat is rendezhessünk, amelyeken a papság és hívek együttesen erősítik és mélyítik azt az eucharisztikus szellemet és életet, amelytől a világ újjászületése és békéje várható. A Rex Pacificus, aki a betlehemi barlangban felénk tárta a kezét, ma is azzal a szeretettel várja papjait a taber­­nákulum jászolyában, — aztán a pap oda tudja vezetni híveit is az örök élet forrá­sához. Anyaszentegyházunk a mai viharos idők megpróbáltatásai közepette osztozik a kereszthordozó Krisztus sorsában. Emberi erőink gyengék. Fokozott buzgósággal kell az Égre tekintenünk, s Anyaszentegyhá­­zunkkal fohászkodnunk: ,,Hozzád emelem. Uram, lelkemet, Istenem, tebenned remélek; ne hagyd, hogy megszégyenüljek, s ellen­ségeim belőlem gúnyt űzzenek. Hisz senki, aki tebenned bízik, meg nem szégyenül“ (Advent 1. vasárnapja). Egyházunk küzdelmes helyzete indít a következő rendelkezésre: Minden csendes szentmise végén, amikor 2509. sz. A Leo­­imádság az egyházért végzendő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom