Püspöki körlevelek 1946 (Szombathely, 1947)
20 — A bűnös, a pogány ii testvérünk. nyível más lenne a világ és az élet, ha Jézus szemével néznénk egymásra?! Mennyire igaza van a költőnek, amikor azt panaszolja bánatában: „Miért nem tudja látni a sok ember, a sok-sok királyfi úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?" (Mécs L.) De hallom a kifogást: Bizonyára csak :a szentekben, a kegyelem állapotában élőkben, csak a buzgó keresztényekben kell Krisztust szeretnünk. Krisztus nem tett különbséget, A legkisebb, a legutolsó emberben is Isten fiát kell szeretnünk. Hát a bűnösökben, Krisztus ellenségeiben is Krisztust szeressük? Igen! Mert Krisztus is szerette ellenségeit. Sőt a bűnösöknek barátja volt. Nem imádkozott-e a keresztfán először ellenségeiért? S nem engedte-e meg, hogy a kereszt tövében a két ártatlanság mellett ott térdeljen a bűnnek zokogó képviselője? Nem Krisztus mondta-e, hogy a bűnösöknek van a leginkább szükségük az ő végtelen szeretetére, hogy megmentse őket és Isten gyermekeivé tegye?! Isten Fiát kell szeretnünk mindenben, vagy azért, mert már éli az istenfiúság életét vagy azért, hogy az Isten Fia Szívének hő vágyát teljesítsük: ha bűnös is, Isten gyermekévé legyen. Hallgassatok csak Szent Ágoston beszédére: „Isten fiai vagyunk, sőt: Isten Fia vagyunk! Ez a szeretet szellemének, a Szentiéleknek a műve, mert a szeretet egyesít bennünket úgyannyira, hogy Isten egyetlen fiának egy testévé leszünk mindnyájan" az Oltáriszentség vétele által és az Anyaszentegyházban, mint Krisztus misztikus testében." Ezek a testvérek testi születésük által ugyan sokan vannak, de a második, az istenszületés által mindnyájan eggyé lettek. Aki Isten gyermekeit szereti, az Isten Fiát szereti és aki az Isten Fiát szereti, az szereti az Atyát és senki se szeretheti az Atyát, ha nem szereti a Fiút és aki szereti a Fiút, az szereti Isten fiait is." (Sfent Ágoston.) Milyen gyönyörű hirdetése annak az igazságnak, hogy a felebaráti szeretet parancsa Krisztus misztikus testében való egységünkön, az Isten fogadott fiúságának kegyelmén épül! Szent Teréz életében olvassuk, hogy néha türelmetlenség támadt lelkében, ha valaki alkalmatlan időben jött hozzá. De Teréz hamarosan feleszmélt és mondta: „Bocsáss meg Jézusom, nem gondoltam rá, hogy Te vagy az." Ha nehéz is beleélni magunkat, hogy bűnös testvérünkben meglássuk Krisztust, gondoljunk arra, hogy ott Krisztus újra keresztútját járja. Abban a lélekben újra megkötözik, megostorozzák, tövissel koronázzák. Ha szeretem Jézust, akkor mindent megteszek, hogy töviskoronáját levegyem, börtönéből kiszabadítsam a keresztről levegyem és megdicsőült Krisztus éljen abban a lélekben. Az út idáig a felebaráti szeretet ösvényén érkezik el. Ha azt akarjuk, hogy a béke szálljon erre a földre, akkor lássuk meg egymásban az Isten gyermekét, a testvért. A bűnösben is, a hitetlenben is. Hígygyünk a szeretet végső győzelmében. Higygyünk abban, hogy a szeretet a legnagyobb hatalom és erő ezen a földön, amely egyedül képes biztosítani a békességet. Ezt érezte meg az a sok tízezer, akik Spellman bíboros, New-York érsekének könyvét egy nap alatt szétkapkodták, pedig a címe nem volt más, mint egyszerű, evangéliumi szó: Nincs nagyobb szeretete ... És nem mondott többet, mint csak annyit, hogy a békét nem a tanácskozások zöld asztalánál fogják elintézni, se a fegyverek erejével, hanem a krisztusi felebaráti szeretet megvalósításával. Ennek azonban feltétele az, hogy Isten törvényét mindenben teljesítsük. Becsüljük meg egymásban a lelki értékeketj. Isten parancsolata erősen tiltja, hogy egymást bűnre vigyük. Becsüljük meg egymásnak az erkölcsi értékeiket, a hírnevet, a becsületet. Ha majd egymásban meglátjuk az Isten gyermekét, akkor leszokunk arról a kegyetlen bűnről, hogy másról sohase tudjunk másképen beszélni, mint csak hibáinak, bűneinek emlegetésével, azaz megszólással, rágalommal. Becsüljük meg egymásnak anyagi értékeit. Súlyosan beteg lett az emberekben az enyém és a tied különbségének tudata. Ha a szeretet van a lelkemben, akkor a kapzsiságnak és hírvágynak szenvedélye nem fog úrrá lenni rajtam. Ha megkárosítottak, kártérítést csak attól követeljek, aki megkárosított. De nincs jogom kártalanítást venni attól, aki teljesen ártatlan megkárosításomban! Ne feledkezzünk meg arról, hogy más becsületében és javaiban történt károsítást csak akkor bocsátja meg a jó Isten, ha azt jóvá is tesszük. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek. Szomorú jelensége a mi magyar életünknek, hogy olyan engesztelhetetlenül tudunk egymásra haragudni. Igazságot és jogot emlegetünk, amikor bocsánatra buzdít az Isten szolgája. Pedig, ha meggondolnók, hogy az igazság és jog nemcsak mellettünk van, de ellenünk is, akkor talán engesztelékenyebbek lennénk. Gualbert János flórenci nemes megrendülve hallja bátyja halálhírét. Becstelen harcban ölték meg. Felforrt a vére. Bosszút esküszik. Csapatával hajszolja a gyilkost. Nagypénteken akad rá egy vad szakadékban. Pillanat alatt körülfogják. Helyzete reménytelen volt. Nem is próbál védekezni. Keresztbe tett kézzel borul le János előtt, és ajkán csak ennyi hangzik: Ma nagypéntek van és akkor Krisztus imádkozott még gyilkosaiért is és A szeretet hatalom. Megbocsájtás.
