Püspöki körlevelek 1945 (Szombathely, 1946)
, XII. MINDSZENTY JÓZSEF Magyarország Hercegprímása, Esztergomi érsek Örömmel hozom Szent Márton egyházmegyéjének tudomására, hogy anyaszentegyházunkat kormányzó Szentlélek Úristen irányítására szentséges Atyánk, XII. Pius pápa a veszprémi egyházmegye apostoli buzgóságú püspökét, hitéért és meggyőződéséért annyit szenvedett főpásztorát, egyházmegyénk szülöttét és nagy fiát, Mindszenty Józsefet nevezte ki az árván maradt magyar hercegprímási és esztergomi érseki székre. Egyházmegyénk a katolikus hívő lélek mély tiszteletével köszönti Magyarország hercegprímását, engedelmes készséggel a Metropolitát és az édesanya aggódó szeretetével a vasi föld nagy fiát, Magyarország hercegprímása az első zászlós úr. Új idők világtörténelmi átalakulásában régiesen hangzik ez a fogalom, mint valami történelmi emlék, amelynek nincs éltető ereje. A mi egyházmegyénk erősen hiszi, hogy Mindszenty József hercegprímási életében ez kegyelemteljes valóság lesz. Ő fogja magasra emelni és Szent Péter apostol hitével hordani Krisztus zászlaját, a keresztet és nyomában megteremteni azt a katolikus újjászületést magyar földön, ami nélkül nincs újjáépítés, nincs béke, nincs társadalmi rend. Krisztusi tartalommal tölti be majd ezt a küldetését is, mint ahogy eddigi életében mindig és mindenütt isteni gondolattal telítette és isteni kegyelemmel gazdagította nagyarányú lelkipásztori és főpásztorí munkáját. És mert a kereszt zászlósura, azért fogja magasra emelni a viharokban megtépett magyar zászlót is. A keresztben van magyar életünknek gyógyulása, megtisztulása, újjáéledései Anyaszentegyházunk csodálatos organizmusába gyönyörűen illeszkedik bele a metropolita jogköre. De mi tudjuk jól, hogy új Metropolitánk szíve melegebben dobog, ha anyaegyházmegyéjére gondol, amelynek szentektől, vértanúktól áldott földjén született, nevelkedett és apostolkodott. A genius locinak ihletése tette őt apostoli buzgóságú, törhetetlen elvhűségű és minden áldozatot vállaló hitvallóvá. A vértanúk lelke lobogott benne, amikor bátran szembeszállt a közéleti bűnök, a nemzeti pusztítások sátáni áramával. Viselte a meghurcoltatást, fogságot. Az idő szomorú tanúsága őt igazolta, aki keményen és határozottan követelte, hogy a hiába való vérontást és országpusztítást szüntessék be és ne dobják oda Dunántúlt az esztelen utóvéd harcok szinterének. Az igazság kimondásáért börtönt kapott. De lelkében él Szent Pál vallomása: „omnia possum in eo, qui me confortat" (Fil. 413). A hitvalló és vértanú nemcsak igazságot hirdet és szenved érte, de újjáépít Krisztus kegyelmével, erejével Ezt várjuk a mi Metropolitánktól. Ebben az újjáépítésben meleg szívvel fog gondolni arra a romokban heverő székesegyházra, amelyben a papság kegyelmét nyerte és amelynek boltívei a nagy alkotó Szily János első püspök szellemét sugározták ifjú levita leikébe. Gondolni fog az ősi vasi földre, a szülőföldre és a zalai „löjtökre és partokra", ahol alkotó egyénisége a főpásztori kormányzó tehetségét csillogtatta meg. Atyai szeretettel fog gondolni Szent Márton egyházmegyéjének hivatására, amellyel a nyugati végeken állja a magyar katolikus élet vártáját és dolgozik az ellentéteket eloszlató katolikus igazság és élet megteremtésén. Szent Márton egyházmegyéjét ugyanaz a boldog öröm és aggódó szeretet tölti el, mint azt a könnyes szemű édesanyát, aki a csehimíndszenti szülőházban szorosabbra fogja a szentolvasót és még buzgóbban imádkozik a Szentiélektől oly nehéz küldetésre kiválasztott fiáért. És most újra megelevenedik áz, ami sok évtizeddel ezelőtt egy kis olasz faluban, Ricsiben történt. Az új mantuai püspök, a későbbi X, Pius pápa megcsókolja édesanyjának kezét. A csehimíndszenti szülőházban Magyarország első főpapja és zászlósura megcsókolja azt a dolgos anyai kezet,, amely annyiszor kulcsolódott össze fölötte és érte imára. Azért
