Püspöki körlevelek 1945 (Szombathely, 1946)
3 — szentelés, amelyet személyesen végeztem. A Kálót igazgatók és titkárok megbeszélése a Püspökvárban megmutatta, hogy országos viszonylatban is egyik legerősebben és leggondosabban vezetett egyházmegyei szervezet volt. Remélem, az is marad. Eucharisztikus programmból igyekeztem megvalósítani a gyermekek korai szentáldozását, amelyet egyházmegyém papsága megértéssel fogadott és buzgó lelkesedéssel tett magáévá. Székesegyházamban pedig bevezettem a minden hónap első vasárnapján tartandó egésznapi engesztelő szentségimádást, amelynek befejezéseként délután magam tartok eucharisztikus prédikációt. Szeretett papjaim lelkigondozásának szolgálatába állítottam a havi recollectiót, amely az első tervből kiindulva ma már 9 egyházmegyei központban segíti papjaimat a spiritus ecclesiasticus és zelus animarum fenntartásában. A két alkalommal a szemináriumban tartott lelkigyakorlaton az egyházmegye papságának egyharmada vett részt. Ha ezt a lelki számvételt mérlegre teszem, elismerem, hogy még többet is kellett volna tennem. Meg is teszem, ha a háborús viszonyok ebben nem akadályoznak meg. Buzgón kérem az isteni Üdvözítőt, a Salus populi-t és a Világ Királynőjének, Szűzanyánknak Szeplőtelen Szívét, hogy adjon szabadságot, békét anyaszentegyházunknak, s hazánknak és engedje meg, hogy a krisztusi újjászületés munkáját minél nagyobb buzgósággal és áldozatossággal folytathassuk. Tisztelendő Testvérek! Üjévi köszöntésemben hálásan emlékezem meg arról a példás tiszteletről és szeretetről, amellyel főpásztorotok iránt viseltettek. Hálásan megköszönöm minden munkátokat, áldozatotokat, amelyeket Krisztus országáért hoztatok. Köszönöm azokat, amelyeket emberi szemem talán nem látott meg, de isteni Főpásztorunk tekintetét nem kerülte ki. A senki által sem észrevett buzgólkodás, az elismerés nélkül hordozott nehéz iga, félreértett jószándékú munka mind ott vannak az Apocalypsis arany serlegében (5, 8.j, amelyből csodálatos illatként száll fel a szentek imája. Élő hittel, soha nem csüggedő reménységgel, tiszta lángií égi szeretettel hallgassuk, szívjuk lelkűnkbe és éljük az Úr vigasztaló, bátorító, erősítő üzenetét: „Scio tribulationem tuam et paupertatem tuam et dives es. Nihil horum timeas, quae passurus es. Esto fidelis usqe ad mortem et dabo tibi coronam vitae,“ (Apoc. 2. 9—10.) „Gratia Domini Nostri Jesu Christi Vobiscum. Caritas mea cum omnibus Vobis in Christo Jesu (I. Cor. 16. 23—24.) Szombathely, 1945. Üjév napján. f SÁNDOR s. k. püspök apostoli kormányzó. M' I f t
