Püspöki körlevelek 1945 (Szombathely, 1946)

IX. sz. A háború okozta közlekedési nehéz­ségek miatt, csak késve érkezett hozzánk a hír, hogy Magyarország bíboros herceg­­prímása, esztergomi érsek, dr. Serédi Jusztinián György Őeminenciája folyó évi március 29-én, nagycsütörtökön délután fél 3 órakor, életének 61., áldozópapságá­nak 37., főpásztori munkálkodásának 18. esztendejében a haldoklók szentségeivel megerősítve, az Űr békéjében elhunyt. Benne a nagy bíboros főpapot, az ország első 'zászlósurát, világtekintélyű tudóst és egyházmegyénk jóságos metropoiitáját gyá­szoljuk meg. Non recuso laborem. Várakozva, re­ménykedve figyeltünk fel az új herceg­­prímás jelmondatára. Róma látta, hogy élete nem volt más, mint a megfeszített munka. De a magyar föld is ezt figyelhette 18 év alatt. Országos és egyházmegyei gondjai mellett tovább folytatta tudomá­nyos munkáját az egyházjog kodifikaciós területén. Ez az égő munkaláz emésztette egészségét és hozta el számára aránylag korán a halál óráját. Az egyház és magyar történelem fogja megjelölni azt a helyet, amelyet egyházkormányzásának bölcseség :, tudományos munkájának értéke jelöl ki számára. Püspöki székvárosunk ismételten üdvö­zölte falai között. Legutolsó alkalommal múlt év június hó 9-én jött el, hogy suffraganeusát, akit kézföltétele által szentelt püspökké, meg­látogassa. Számunkra felejthetetlen kedves órák voltak azok. Örömmel hallgatta a schola üdvözlő cantatéját, szeretettel fo­gadta a papság üdvözletét, melyet Nagy­prépostunk tolmácsolt és hosszan, nagy bclcseséggel válaszolt rá. Utána közvetlen kedvességgel töltött itt pár órát és a vi­szontlátás reményében búcsúzott. Akkor nem mertük gondolni, hogy a viszontlátás csak az örökkévalóságban lesz. A lázas munka földi életét az Űr oltárán égette el. Sok szenvedéstől meggyötört szervezete nagycsütörtökön utolsó erőfeszítéssel még bemutatta az eucharisztikus áldozatot. Dél­után már megjelent isteni Üdvözítője előtt, hogy áldozatban, munkában elégett földi életéért elnyerje az örök élet koronáját. Emlékezzünk meg róla szentmiséinkben! De kérjük a Szentlélek Úristent, hogy árván maradt érseki székére küldjön fő­pásztort, aki az Űr akaratából jön és az elődök buzgóságával, bölcseségével és áldo­zatos munkájával fogja vezetni az egyház­megye, az érseki tartomány és az ország katolikus ügyeit. R. í. p. Felhívom az Esperes urakat, hogy kerületük helyzetéről szíveskedjenek jelen­tést tenni. Ezen jelentés minden egyes plé­bánia állapotát tüntesse fel, hogy a háború folyamán milyen károsodás érte. 1. templo­mokat (filiálisokét is); 2. a lelkipásztorok személyét; 3. plébánia (lelkészség) épüle­teit, javadalmát; 4. anyakönyveket; 5. a híveket általában. Nagyon kérem, hogy ezen jelentést mielőbb küldjék be, hogy az egész egyházmegyéről átfogó képet nyerhessek és összefoglaló beszámolót nyújthassak az egyházmegye helyzetéről. 1173. sz. Összefoglaló jelentések kéretnek az espere­sektől. 1 A háború viszontagságainak következ­tében az egyes templomok különféle ká­rosodásokat szenvedtek. Több helyen a bombázás által az istentiszteleti ruhák és felszerelések is áldozatul estek. Ezeken a helyeken egyenlőre újakat beszerezni nem tudnának. Hogy ezen a nehézsé­geken segítsünk, megosztjuk a nélkülözők­kel azt. ami az egves helyeken nélkülöz­hető a készletből. Ennek az igazságos le­bonyolítása céljából kettőt kérek: 1. Azok­ról a tárgyakról tegyenek jelentést, ami a legmulhatatlanabbuí és okvetlenül szük­séges abból a célból, hogy az istentisztelet szabályszerűen végezhető legyen. 2. Azok pedig, akiknek nélkülözhető felszerelésük van, jelezzék, mit tudnának rendelkezésre bocsátani. Legyünk nagylelkűek, mert a jó Isten az áldozathozókat gazdagon meg fogja jutalmazni. 1174. sz. Károsult templomok felszerelésé­nek segítése. A Budapesti Országos Központi Oltár­egyesület ebben a nehéz időkben is igyek­szik hivatásának megfelelni és a szegény, megbombázott és kirabolt templomokat törekedni fog a legszükségesebb tárgyak-1175. sz. Szegény templomok felszerelése. 1172. sz. Metro­­politánk halála.

Next

/
Oldalképek
Tartalom