Püspöki körlevelek 1945 (Szombathely, 1946)
52 inunkra az a megszentelő kegyelem, amely Isten gyermekévé tesz. Ennek megőrzése, vagy ha elveszett, visszaszerzése legyen legfontosabb törekvésünk. Ennek az életnek tisztító vízét irgalmas szívvel nyújtsuk a szomj azoknak a bűnbánat szentségében és éltető kenyerét buzgón tördeljük az Ür oltáránál. Ez a hitbuzgalmí munka alapja. A munkahely. Ennek a munkának őrhelye a templom, a család és az egyesületek. — A templomi munkának nincs semmi akadálya. Templomaink használható állapotban vannak. A családlátogatást pedig most kell nagyon buzgón végezni. Össze kell kötni rövid házi áj tatossággal. — A hitbuzgalmi egyesületek működésének sincs semmi akadálya. Azért kezdjék meg a munkájukat az oítáregyletek, kongregációk, szívgárdák és lehetőleg a nyári hónapokban maradjanak együtt. Engesztelés és olvasó. Ha béke áldásaiban akarunk részesülni, akkor meg kell szívlelni a fatimai Szűz üzenetét, aki megígérte, hogy az ő Szeplőtelen Szíve végül is diadalmaskodni fog. De ezt a békét nekünk is elő kell segíteni engeszteléssel és a rózsafüzér buzgó imádkozásával. Templomi igehirdetésünkben, egyesületi beszédeinkben és családlátogatások alkalmával is igyekezzünk az engesztelés gondolatát és a rózsafüzér buzgó imádkozását híveink lelkében elmélyíteni. — A mostani szenvedések a béke alapjai lehetnek, ha a fatimai Szűz szeplőtelen Szívével ajánljuk fel engeszteiésül. Ezt erősíti és kiegészíti a rózsafüzér buzgó imádkozása, amely az engesztelés által megtisztult lelket a krisztusi hasonlósághoz segíti eljuttatni, Nagyon kérem szeretett papjaimat, hogy a fatimai Szűz tiszteletét terjesztő ferences és domonkos szerzeteseket, akik megbízásomból jelennek meg, fogadják szívesen. Férfiak az oltár előtt. Bizonyára elérkezett már Hozzátok az A. C. országos igazgatója által kiadott munkaterv, amelyet teljes egészében magamévá teszek. Különösen ki kell emelnem belőle a férfiak és férfiifjúságnak megnyerését a havi szentségimádási óra bevezetésével. Ne riadjunk vissza a nehézségektől. Legyen itt is példánk assziszi Szent Ferenc, aki első apostoli útjain nem a templomok szószékeit kereste, hanem az úton dolgozó, beszélgető kis embercsoportokhoz ment és kedves, közvetlen, alázatos rábeszéléssel hirdette nekik Isten szeretetét. Ha nehézségek merülnek fel, igyekezzünk egyenként megnyerni őket. Meglátjuk, hogy munkánk mily eredményt fog elérni. Ez a férficsoport lesz a lelkipásztor erős támasza, amely mindenkor hű marad hitéhez és apostoli munkában segítséget nyújtanak. A Szentlélek vigasztalása és ereje. Anyaszentegyházunk történelme bizonyítja, hogy búcsúzó Krisztus ígérete valóság lett és a Szentlélek állandóan itt él egyházunkban, vigasztal és erősít. Sok nehéz időt, történelmi vajúdást és átalakulást látott már az egyház. De mindig ott volt vele a Paraclitus, erősítette, világosította, vigasztalta. Ma is velünk van. Nagy kár, hogy erről elfeledkezünk. Pedig minden megbérmált lélekben ott van az ő különleges kegyelme, hét ajándéka, csak rá kell eszmélni és meríteni kell ebből a forrásból. Erre vonatkozik pünkösd vigíliájának communiója: ,,Aki hisz énbennem, mint az írás mondja: élővíz folyói fakadnak majd őbelőle. Ezt pedig a Lélekről mondotta, melyet veendők valának az őbenne hívők'“. (Jn. 738-39) Beszédeinkben mutassunk rá erre a bérmálás szentségével nyert, s állandóan, egész életen át bennünk lakozó nagy kegyelemgazdagságra. Buzdítsuk őket, hogy élő hittel, bensőséges imádsággal elevenítsék fel magukban ezt a kegyelmet, amelyet az apostolutód kézfeltétele által kaptak és boldogan fogják érezni, hogy a Szentlélek vigasztalása és ereje eltölti szívüket. A karitasz munkája. A másik munkaterület a Karitasz síkján haladjon. Soha nagyobb szükség nem volt még arra, hogy a krisztusi mandátum tökéletes megvalósításával bebizonyítsuk, hogy az ő tanítványai vagyunk. A háború romjai felett öntudatra ébresztőén hangzik Krisztus szava: „Szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket". (Jn. 1334) Hogy szeretett minket Krisztus? Nézzünk a jászolra, a keresztre ás oltárra! És mi hogy szerettük egymást? Bűnbánó könyekkel nézünk a háború romjaira! Szenvedők. Az isteni Mester jóságával, türelmével és szeretetével hajoljunk le a szenvedőkhöz és vigasztaljuk őket. Sok türelemmel igyekezzünk felemelni lelkűket a jó Istenhez, akitől nem egy már elfordult, mert szenvednie kellett. Fájdalom! Ezzel a jelenséggel ismételten találkozunk. Ebben a nehéz munkában segítsenek a hitbuzgalmi egyesületek buzgó imával és apostoli munkával, hogy minden szenvedő lélek előtt felragyogjon Krisztus dicsősége, melyet az Apostol ígér mindazoknak, akik Krisztus szenvedésében resztvettek.
