Püspöki körlevelek 1944 (Szombathely, 1945)
— 85 — keresztény testvért ez a gonoszság üldöz. A XX. század keresztény embere nagyon magával törődő volt és amíg önmagával törődött, engedte nagyra nőni a gonoszságot, amely nem ismer kíméletet, s amely elől menekülni kell a meleg otthonból. Nem akar ez most szemrehányás lenni, csak ezekben a komoly pillanatokban szeretném öntudatra ébreszteni minden menekülő és minden még meleg otthonában élő testvéremet, hogy a szenvedések okának ne a Gondviselő Istent állítsuk oda, aki minden kegyelmet odaadott az emberiség kezébe, hanem önmagunkat, akik hidegen és közönyösen figyeltük, hogyan idegenkedik el a világ Krisztustól és hogyan üldözi Krisztust otthonából. Most ez a vihar minket is elért. Ennek tanulságait le kell vonni, hogy itt nem segít más ezen a világon, csak a Krisztusban való teljes újjás'zületés. De ha az emberi közönyösség és az emberi szabad akarat, amellyel anynyira visszaéltünk, újra gátakat fog állítani a krisztusi munkának, akkor ez a világ el fog pusztulni. Én mégis erősen hiszek a krisztusi kegyelem erejében, erősen hiszek a Gondviselés szeretetében és hiszek abban is, hogy az ember végre ráeszmél a kegyetlen valóságok nyomán arra az egyetlen üdvözítő valóságra, hogy nincs másban üdvösségünk, menekvésünk és békénk, csak az Üdvözítő Ür Jézu9 Krisztusban. Az a föld, amelyen most otthont találtatok, látta Szent Márton püsoököt, Szent Kvírin vértanút, az őskeresztények példás életét, látta Attila hunjait, akik fölégették az akkor már keresztény város templomát, látta a pogányság és kereszténység nagy összecsapását, szenvedte a tatár és török dúlást és mégis él a magyar ezen a földön és él Krisztus országa a nyugati végeken. Pedig akkor is volt ilyen szenvedés és ilyen háború pusztította és mégis romjaiból éledt újra. A romokon virág fakadt és a virágból hatalmas, erős élet sugárzott ki. A mi katolikus életünk vigasztaló és erősítő tanítása szól az isteni reménységről. A remény hármas ágú horgonya az Istenbe kapaszkodik, az ő végtelen jóságába, amellyel akar, mindenhatóságába, amellyel tud és hűségébe, amellyel tényleg fog is rajtunk segíteni. A németek*nagy költőjét, Goethét nem lehetett azzal megvádolni, hogy elfogult lett volna a katolikus egyházzal és tanításaival szemben. Sőt! Mégis ez a kiváló szellemiség azt mondja, hogy az ő legkedvesebb evangéliuma az a jelenet, ahol Péter apostol a hullámzó tengerre kívánkozik és kislelkűségében sülyedni kezd, de Jézus felemeli és határozott szavakkal figyelmezteti: kicsinyhitű, miért kételkedel. A hit és a buzgóság — folytatja a költő, — minden nehézségen átsegít, kislelkűség és kétségbeesés elveszít. Testvérek! Mily vigasztaló ezekben a nehéz és szenvedés teljes időkben gondolni arra, hogy a mi katolikus hitünk és életünk biztosítja számunkra ezt az erőt az isteni reménység által. Beismerjük az ószövetség hősnőjével: „Gondoljuk meg inkább és higyjük el, hogy bűneinkhez képest, az Űrnak ezek az ostorcsapásai csak igen csekély büntetések, amelyek minket mint szolgákat csak javulásra ösztönöznek és nem megsemmisítésünkre jöttek ránk." (Jdt, 8. 27.) A számkivetésben élő és minden jócselekedetének ellenére is megpróbáltatásokba kerülő Tóbiás pedig őszinte lélekkel vallja; „Azt azonban biztosra veszi mindenki, aki Téged imád, hogy megkoronázod éltét, ha megpróbáltatás érte és megmented, ha bajba kerül." (Tób. 4. 21.) De az ószövétség szenvedő és a Megváltó eljövetelében annyi erőt mutató példaképei helyett nézzünk a mi szentjeinkre, akik minden Krisztus keresésük ellenére is a szenvedésekben tisztultak meg és lettek értékké és áldássá az emberiség számára. Assziszi Szent Ferencet súlyos, halálos betegség indította el Krisztus követésében. Ki gondolta volna, hogy ennek a nagy rossznak, a súlyos betegségnek milyen áldása lesz a világ számára. Kapisztrán Szent János elvesztette mindenét, elvesztette rajongva szeretett jegyesét és ugyanakkor benne a keresztény világ a legnagyobb apostolt nyerte, akinek lelkesítésére a pogány török-hódítását megakadályozták, Az olasz-föld legnagyobb apostola, Emilíáni szent Jeromos sanyarú fogságban kínlódott, elvesztette mindenét, vagyonát, otthonát és ez a szenvedés vitte őt Krisztus követésére és tette Olaszország apostolává. Az Isten akaratában való megnyugvással és Istenben való bizakodó megadással viselt szenvedés nem tesz tőnkre bennünket, hanem inkább átsegít a bajokon és nehézségeken és közelebb hozza reménységünk megvalósítását, a Krisztus békéjében megszülető új világot. A heródesi gyilkosok elől menekülő isteni Gyermek idegen földre, idegen emberek közé volt kénytelen menekülni. A ti menekülésiek, nem idegen földre történt. Sokat vesztettetek, sokat szenvedtetek, de mégis magyar földre jcitetak. testvérek közé, ahol szeretettel osztják meg veletek az otthon melegét. Amikor szenvedéstekben vigaszt akarok nektek nyújtani, arról is biztosítani akarlak titeket, hogy Szent Márton egyházmegyéjében élő testvéreitek között mindenkor otthont, segítséget és szeretetet fogtok kapni. Érezzétek meg benne a krisztusi szeretetnek nagy átfogó erejét,
