Püspöki körlevelek 1944 (Szombathely, 1945)
— 32 — Krisztus igazsága az egyházbar kérdeztétek, Mester, hol lakói? (Ján. 1. 38;) Ti, akik együtt voltatok velem a kánaí mennyegzőn, a csodálatos kenyérszaporításnál, a naimi ifjúnak ravatalánál, Ti, akik láttátok a meggyógyult betegek örvendezését, az ördögtől megszállottak felszabadulását, ti mondjátok meg, kinek tartotok engem? A 12 közül Péter előlép. A szenvedélyes, tanulatlan halász. De jószándékú ember, akiben a hit, a meleg szív, hűség és rajongó szeretet imádássá emelkedik és így mondja: ,,Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia." Jézus meghatóiban nézett tanítványára: boldog vagy Simon Jónás fia! Ezt te nem tanultad, hiszen egyszerű, iskolázatlan halászember vagy. Erre más nem tanított, hiszen mindenki ellenem beszél. Az Atya tanított meg erre, ki a mennyben van. S erre történik valami megrendítően hatalmas, fönséges, amit csak egyedül Isten alkothat meg: „Te Péter vagy és én erre a kősziklára építem Anyaszentegyházamat, s neked adom át a menyország kulcsait. És amiket megkötendesz a földön, meg lészen kötve a mennyekben is, és amiket feloldasz a földön, fel lészen oldva a mennyekben is." (Mt. 16. 13—19.) Keresem Krisztus felmérhetetlen gazdagságát, amellyel a boldogságától megfosztott, ördögi csalással szerencsétlenné tett embert ismét gazdaggá és boldoggá akarja tenni? Itt találom meg a maga teljességében, bőségében. Ebben az Anyaszentegyházban, amelyet kősziklára épített s amely évezredek történelmének bizonyságával tesz tanúságot a krisztusi Ígéret teljesedéséről „És a pokol kapui nem vesznek erőt rajta". Itt tündöklik igazságának napja, vezet isteni útja, itt marad a világ végéig élő valóság keresztáldozata és annak tövében állandóan ömlik a hét szentség élő forrásvize, hogy aki abból merít, az még akkor is éljen, amikor a látszólagos halál a testi élet útjára megállást parancsol. Krisztus megváltói alkotásának legnagyobbika, legszebbike, a Iegméltóságosabb Oltáriszentség, de ez is benne van abban az Anyaszentegyházban, amelyben Krisztus nekünk minden gazdagságát megadta, hogy itt a földön és ott túl, az Atya országában, boldogok lehessünk. Szeretett Híveim! Meghatottsággal figyeljünk az első nagy ajándékra, amit Krisztus gazdagságából a katolikus Anya' szentegyházban kaptunk. Azt mondotta magáról az Ür Jézus, „én vagyok az út, igazság és az élet". (Ján. 14. 6.) Ez az igazság itt él, itt ragyog az Anyaszentegyházban. Az igazság a lélek tápláléka és napja. Ha hiányzik, beteg lesz az ember. Napsugár és táplálék nélkül nem lehet élni. Amíg homályban él az ember és denevérszárnyakon tapogatódzik, mindig csak lelki kétségek és nyugtalanságok mardossák. Mily rettenetes dolog a hajótöröttnek kormánykerék és iránytű nélkül hánykolódni a tenger bizonytalan, és annyi veszélyt rejtő hullámain. Fölötte beboruít ég, körülötte végtelen víz, amely ellenséges haraggal tarajosodik, rohan reá és biztos irány nélkül könnyen odadobhatja egy sziklára, amely a hullámok alatt lapul meg, hogy aztán végleg kioltsa életét. Az ókor tiszteltreméltó bölcsei ilyen lelki kétségek között hánykolódtak és ismerték be, hogy teljes világossággal nem látják az élet célját. Amikor a betlehemi csillag kigyulladt és a Gyermek naggyá nőtt, elhangzik ajkáról a szó: „Én arra születtem és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. (Ján. 18. 37.) Ezt az igazságot a maga teljességében rábízta az Anyaszentegyházára. Kétezer esztendő története mily fönséges bizonysága annak, hogy az ég és föld elmúlnak, de Krisztus igéinek igazsága megmarad mindörökké. Hányszor volt Anyaszentegyházunk a két évezred alatt olyan szenvedő helyzetben, mint Krisztus állt megkötözve Pilátus előtt, mikor isteni tekintélyével kijelentette, hogy azért született és azért jött a világra, mert bizonyságot akart tenni az igazságról. Egész nemzete fenevadak vérszomjúságával követeli halálát, Pilátus gyengesége miatt elítéli, az emberek azt hiszik, hogy vége mindennek és az igazsága mégis nagyobb és erősebb volt akkor és azóta is. Az Anyaszentegyházban is ez a keresztút az igazság sorsa. De kezdve az első eretnekségektől egészen a legújabb idők Krisztustagadásáig, minden támadással szemben rendíthetetlen biztonságban áll Krisztus igazsága. A történelmi tények hosszúra nyúló felsorakoztatása helyett csak a századfordulónak szellemi életére akarok rámutatni, amelyik bűnös elbizakodottsággal nemcsak Krisztus istenségét támadta, hanem úgy akart berendezkedni az életben, mintha Krisztus igazságát hordozó és hirdető Anyaszentegyház befejezte volna földi küldetését. S mily megrázóan csodálatos az, hogy akik Krisztus igazságával szemben meteorként akartak tündökölni, na már bevonultak a könyvtárak kevésbbé használt zugába és csak egy-egy hivatalos érdeklődő veszi elő őket, de már a világ elfeledkezett róluk. A tudományos vélekedések ébrednek és meghalnak. Ma egyik fönt, a másik lent, de mindegyik arculatán rajta van a halál szürkesége és hamar elfelejtik. Krisztus igazsága azonban, amely az Anyaszentegyházban él, kétezer év után is friss üdeséggel ragyog a világosságot szomjúhozó emberek lelkére.
