Püspöki körlevelek 1944 (Szombathely, 1945)
— 28 — Engesztelés. kapott kegyelmeket. Szent Pál figyelmezteti Timoteust, hogy elevenítse föl a kézföltétel által kapott kegyelmeket. (II. Tim. 1. 6.) Bár ez a püspökszentelés kegyelmére vonatkozik, mégis ennek az apostoli intelemnek jelentőségét soha nem lehet jobban értékelni, mint napjainkban. Sokat szenvedő testvéreink már régebben rájöttek erre és különös lelkipásztori munkával készítik elő a bérmálás kegyelmének fölelevenítését. Mondjuk meg őszintén Testvéreim, gondolunk-e mi arra prédikációink sorában, hogy gyakrábban és kellő lelki fölkészültséggel igyekezzünk híveinknek a lelkében a bérmálás kegyelmének fölelevenítését megtenni? Vegyük ezt a jövő programmjába. Ha még ebben az évben nem is, de a jó Isten kegyelméből a jövő év pünkösdjén egyházmegyééi minden plébániáján a bérmálás szentségének fölelevenítése lesz a legfőbb és legszentebb Programm. A részleteket annakidején papságom meg fogja kapni. Harmadik, amire figyelmeteket fel akarom hívni és buzgó munkátokat kérni, az az engesztelés mozgalma. Ne gondoljátok Testvérek, hogy ez valami újszerű megmozdulás. Anyaszentegyházunkban minden mozgalom a Szentlélek irányításától indul, ősi ez a mozgalom. Ha az isteni Üdvözítőnk ajkára figyelünk, már ott halljuk az intelmet, hogy tartsunk bűnbánatot, mert elközelgett a mennyek országa. Ha pedig a Jelenések könyvét olvassuk és az ősegyházak első éveinek küzdelmes életét nézzük, a kisázsiai egyházak angyalaihoz intézett feddő intelmekben mindenütt ott van: „Emlékezzél vissza, hogyan vetted és hallottad és tartsd meg azt és tarts bűnbánatot. Ha pedig nem leszel éber, mint a tolvaj érkezem hozzád és nem fogod tudni, mely órában érkezem hozzád." (Jel. 3. 3.) De hát kell-e hivatkoznom az Ür Jézus kívánságára, amellyel alacoque Szent Margiton keresztül mindenkit, aki csak egy kicsit szereti őt, engesztelésre hív fel? Kell-e hivatkoznom a fatimaí Szűz üzenetére, akinek szavai beígazolást nyertek a második világháború borzalmaiban? Kell-e bizonyítanom, amikor az első világháború rémségei csak a fronton peregtek le, ahol katonák katonák ellen harcoltak. De a második világháborúban ártatlan gyermekek, édesanyák lesznek áldozatai a terror támadásoknak, amikor békés embereknek városait és falvait égetik föl a modern technika „ragyogó vívmányaival" és pusztítják el az Isten és ember földi otthonát. Ezzel a viharral mi csak úgy tudunk szembeszállni, ha minden magyar lélek őszinte engeszteléssel igyekezik a háború borzalmait hazánktól és otthonunktól távoltartani. Hatalmas birkózás ez, Dávid és Góliát birkózása. De győztesek mi leszünk, ha Isten erejével minden háborúnak egyetlen kórokozóját, az Isten világát és rendjét romboló bűnt engeszteléssel legyőzzük. Csak példának említem föl, hogy az egyik alföldi városban az engesztelő triduum hatása alatt négyszáz férfi vállalt kötelességet arra, hogy kora reggeltől késő estig minden órában ketten végeznek engesztelő szentségimádást a plébániatemplomban. Ez bizonyítja, hogy az engesztelés megszervezése nem lehetetlen. De meg is kell tennünk, mert Anyaszentegyházunk békéje, ezeréves hazánk keresztény kultúrája, a magyar család és a magyar élet függ az engesztelés eredményétől. Tisztelendő Testvérek! A lelkipásztorkodás útját Krisztus földi helytartói megjelölték azokban a szociális encyklikákban, amelyek nemcsak a munkáskérdést vannak hívatva megoldani, hanem a társadalmi ellentéteket is kiküszöbölni. Ezeknek a szellemében kívánok dolgozni az életben minden vonalon. Ennek a szellemnek a hordozását kívánom tőletek Tisztelendő Testvérek. Különösen kérlek Benneteket szeretettel, hogy az ügyes-bajos dolgaikkal Hozzátok forduló híveket szeretettel és jósággal fogadjátok. Ha pedig azt látjátok, hogy a hívek akár félénkségből, akár idegenkedésből nem közelednek a lelkipásztorhoz, az isteni Jópásztor példájára menjetek utánnuk és igyekezzetek megnyerni őket Krisztusnak. Nem elég ma már az irodában várni őket, vagy a gyóntatószékben ülve reménykedni, hogy majd csak eljönnek hozzánk, hanem szeretetteljes jó bánásmóddal keressük meg őket és a szeretet ereje mindent le fog törni. Különös gondomat fogja alkotni a szegénygondozás kérdése. Hivalkodás nélkül említem meg, hogy szülővárosomban az elsők között valósítottuk meg az egri normát. Ha minden községbe nem is tudjuk letelepíteni a szegénygondozó nővéreket, de az A. C. szociális szakosztályában és a buzgó egyesületek segítségével mindent megteszünk, hogy az elesett szegények rendszeres gondozásban részesüljenek. Ne legyen testileg és lelkileg elpiszkosodott koldus az egyházmegye területén. Tisztelendő Testvérek! Lelkem kapuját nyitottam ki, hogy főpásztorotok szándékaiba betekintést nyerjetek. A püspöki konszekrácíónak szavait imádkozom és kérem, hogy bennem megtestesüljön: „Domine ... sis ei auctoritas, sis ei potestas, sis ei firmitas." Nem akarok mást, semmi emberi törekvést, semmi egyéni ambíciót, egyedül és kizárólag Krisztust, az ő Anyaszentegyházát és a lelkek üd-Szociális munka.
