Püspöki körlevelek 1942 (Szombathely, 1943)
- 37 — alakítandó. Elnöke az esperes, két tagját és egy póttagot a kerületi javadalmasok választanak. A póttagnak az esperes jövedelmi vallomásának felülvizsgálatánál kell közreműködnie és valahányszor valamely rendes tag gátolva van. Ha az esperes nem vehet részt a felülvizsgálatban, elnököl és eljár a felszentelésre idősebb plébános. A kér. bizottságok választása rendszerint koronán történik 5 évre. A kér. bizottság az átvizsgált és esetleg helyesbített vallomásokat aláírja és a megszabott időre a központi bizottsághoz küldi. A központi bizottságnak egy kiküldött albizottsága, melybe egy vidéki plébános is behívható, végzi a második felülvizsgálatot. Ez a bizottság, akár föllebbezésre, akár anélkül változtathat a kér. bizottságok megállapításain. Döntése végérvényes. A döntés alapján a központi bizottság kiveti az egész évi járulékot. Évközi kivetést csak az kap, aki állást változtatott. A kér. bizottságnál kell jelenteni dec. 31-ig a tiszta jövödelemben beállott lényeges változásokat. Későbbi bejelentések figyelembe nem vehetők. 10 %-ot el nem érő változás nem tekintetik lényegesnek. A kér. bizottság januárban köteles elvégezni a felülvizsgálatot és febr. 5-ig jelentést tesz a központi bizottságnak. Évközben csak rendkívüli esetben lehet revíziót kérni. Bevallást kell készíteniük az összes nem javadalmasoknak is. Lakbérüket nem vallják be, de minden egyházi tevékenységből eredő jövödelmüket (pl. túlórák díjazását) bevallani kötelesek. A törvényes kiadásokat ők is feltüntetik. A vallomást a helyi plébános aláírja s ezzel annak helyességéért felelősséget vállal. A vallomási íveket egyenesen a központi bizottsághoz kell küldeniök s annál kötelesek anyagi felelősség mellett minden jövödelmi változást jelenteni. 15. §. A nem javadalmasok mindig folyó évi jövödelmük után fizetnek járulékot. A javadalmasok ellenben a folyó évi járulékot mindig az előző évre megállapított tiszta jövödelem után fizetik, kivéve a korpótlékot, melyre nézve a folyó évi összeg számít. Ha a javadalmon évközben személyi változás történik, a félévi járulékot az köteles fizetni, aki az esedékesség idején (márc. 1, szept. 1.) a javadalmat élvezte, de az átadáskor az esperes megosztja és elszámolja a járulékot előd és utód közt időarány szerint. Ha nem javadalmas pap évközben helyet vagy állást változtat, új bevallást kell adnia s a központi bizottság készíti el az új kivetést időarány szerint. Ha a két állás jövedelme közt csekély a különbség, amit a központi bizottság bírál el, új kivetésnek helye nincs. 19. §. Az egész évre kivetett tagdíj két részletben esedékes: március 1-én és szept. 1-én és a negyedév végéig fizetendő. Ezen túl a közgyűlés által megszabott késedelmi kamat jár. A kér. esperesek a félévi befizetések megtörténtét a koronákon ellenőrizni tartoznak. A 19. §. második bekezdése változatlanul marad. így két javaslat áll a közgyűlés előtt: dr. Székely Lászlóé, melyet a tavalyi közgyűlés elfogadott és a központi bizottságé. Csoknyai Ernő kérdésére dr. Székely László kijelenti, hogy őszi javaslatának megtétele óta más lett a meggyőződése s kéri a közgyűlést, hogy javaslatától tekintsen el és a központi bizottságét fogadja el. Dr. Király J. arra mutat rá, hogy a bizottsági javaslat valóban az igazságosságot törekszik megvalósítani s a javadalmasoknak praktikus szempontokból is alapvető eligazodást nyújt. A javaslatnak senki sem kel védelmére s azért a közgyűlés egyhangúlag kimondja, hogy az „adóív“ alapján való járulékkivetést minden formájában elveti s más alapot óhajt megállapítani. Dr. Szendy László javasolja, hogy maradjunk továbbra is az 1927. évi öszszeírás alapján. Varga János arra utal, hogy azóta új jövödelmi tételek keletkeztek. Szendy László dr. ezt elismeri s evvel a korrektívummal egészíti ki Javaslatát. Dr. Király János, dr. Székely László és dr. Sághy Elek hivatkoznak az 1927. évi összeírás aránytalanságaira. Dr. Rogács Ferenc rámutat az 1927-es összeírás keletkeztekor követett célra és szempontokra. Ez az összeírás az 1896. évi alapösszeírásnak értékeltolódásait akarta a változott gazdasági helyzethez hozzáigazítani. Ez a lehetőség szerint meg is történt, Azóta a viszonyok ismét jelentősen változtak s ezért az elhangzott kritikák részben indokoltak, de részben egyoldalúak. Felkéri dr. Szendy Lászlót, hogy konkréten sorolja fel azon korrektívumokat, amelyet az 1927-es összeírás alapulvétele mellett figyelembe vétetni óhajt. Dr. Szendy László példaszerűen felemlít néhány tételt. Varga János arra mutat rá, hogy ha dr. Szendy László korrektívumait az egész vonalon következetesen keresztül visszük, akkor voltaképpen a központi bizottság által követett elvhez jutunk: csak általános revízió oldja meg a kérdést, nem ped g részleges. Dr. Szendy László visszavonja javaslatát. Dr. Rogács Ferenc arra mutat rá, hogy semmi sem tökéletes a világon. Ha a közgyűlés elfogadja a bizottsági javaslatot, azzal még nem kötötte le magát amellett örök időre. Ha a tapasztalatok úgy kívánják, változtathat majd rajta. Dr. Szendy László kifogásolja, hogy minden egyházi jellegű mellékjövödelem — pl. a hitoktatók túlórái — meg legyenek adóztatva
