Püspöki körlevelek 1942 (Szombathely, 1943)

— 11

súlyos bűn egy-egy kalapácsütés azon a kereszten, amelyet az Üdvözítő számára ácsolna és az Üdvözítő vállaira raknak az emberek.

És ma is megfosztják őt ruháitól úgy, mint akkor régen a Golgotán, csak akkor pogány katonák tépték le róla a ruhát, ma pedig a divat, a meztelenség őrülete, a nyilvános erkölcstelenség tépi le róla a ruhát.

És ma is keresztrefeszítik, valahányszor meggyalázzák a szentostyát, és ma is el akarják őt temetni úgy, mint egykor az első nagypénteken. Egész országok vannak, ahol hangosan hirdetik: A feszületet el kell távolítani az iskolából és a bírósági tárgyaló termekből, a hitoktatást meg kell szüntetni az iskolákban, a vallásnak a templomban, a papnak a sekrestyében a helye, a nyilvános körmeneteket meg kell szüntetni, a vallásnak nincs helye a parlamentben, a modern államnak vallásnélkülinek kell lennie! Ezeknek a jelszavaknak, amelyeket mindig szélesebb körökben hangoztatnak és amelyeket különösen az ifjúság körében igyekeznek népszerűvé tenni, nincs más céljuk, mint az, hogy Krisztust és az ő keresztjét, Krisztust és az ő parancsait úgy az egyesek leikéből, mint az egész emberiségből kiöljék és így a kereszténységet a világtényezők sorából kitöröljék, Krisztust eltemessék.

Mindezt és mindezeket látja az Üdvözítő, mikor a pap a paténával és kehellyel a kezében ott áll az oltárnál és tekintete végigszáll a világon, és Szívéből felszáll az ima: „Fogadd el, Atyám, őértük is ezt az áldozatot“, és ajkain felhangzik a könyörgés, amelyet a Golgota keresztjén mondott el: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!" És ez a felajánlás, ez a könyörgés felhangzik naponkint és nem egyszer, hanem a világnak ezer és ezer oltárán, mindenhol, ahol a szentmisét bemutatják. így áldozza fel magát Krisztus ma is az emberekért. És ennek az áldozatnak köszönhetjük, hogy az Isten annak a rengeteg bűnnek ellenére is, amely az eget ostromolja, ma is irgalommal tekint le erre a világra.

Mi legyen ebből számunkra a tanulság?

Mit érezhetett a mennyei Atya, mikor azon az első nagypénteken letekintett a földre és a Golgota keresztjén meglátta az ő egyszülött fiát, a vele egylényegű, hatalmas Istent és meghallotta a Szívéből felszálló könyörgést: „Atyám, bocsáss meg nekik?" És mit érezhet a mennyei Atya most, mikor letekint a földrde és itt látja azt az ezer és ezer oltárt és mindegyikről hallja az ő végtelenül szeretett fiának szavát: „Atyám, bocsáss meg nekik?” Van-e bűn, amelyet erre a kérésre meg ne bocsátana, amelyre szent fia áldozatában meg ne kapná a legteljesebb elégtételt? Ha már az ó-szövetségben is azzal az ígérettel hívta az Isten bűnbánatra a zsidókat, hogy „ha bűneitek olyanok is, mint a karmazsin, fehérek lesztek, mint a hó, és ha olyan pirosak is, mint a bíbor, olyanok lesztek, mint a fehér gyapjú", mennyivel inkább számíthatunk akkor bocsánatra mi, bármilyen nagy legyen is bűneink száma és bármilyen súlyosak legyenek is vétkeink, mikor szent fiának szava, vére kéri számunkra naponkint minden szentmisében a bocsánatot? Nem csodálom, hogy liziői szent Teréz, mikor erre gondolt, el merte mondani: „Ha a világ összes gonoszságainak súlya nyomná is lelkemet és marcangolná ,is szívemet, még akkor sem fogyatkoznék meg bizalmam. Összezúzott szívvel, megtépett lélekkel, de bízva, remélve vetném bele magamat az Ür ölelő karjaiba. Tudom, hogy vétkeim özöne úgy eltűnne az ő irgalmában, ahogyan eltűnik az égő zsarátnokra hulló egyetlen vízcsepp".

Ez legyen az első tanulság: a bizalom az Isten végtelen irgalmában. A második pedig annak az áldozatnak, amelyet az Üdvözítő naponkint bemutat értünk bűnösökért, a mélységes megbecsülése, és ezt a megbecsülésünket mutassuk meg azzal, hogy ezen a szent áldozaton, ahányszor csak tehetjük, megjelenünk, nemcsak hálából az Üdvözítő iránt, hanem a magunk érdekében is. Mert igaz ugyan, hogy az ő engesztelő áldozata, bocsánatot kérő szava mindenkiért felszáll az égbe, de az Isten irgalma első sorban mégis csak azokra száll le és a szent áldozat gyümölcseiben első sorban mégis csak azok részesülnek, akik ott vannak mellette vagy körülötte, amikor áldozatát bemutatja, Különösen pedig ne múljon el vasárnap vagy ünnep anélkül, hogy a szentmisén résztvennénk.

Az Ür irgalma legyen mindenkor veletek! Amen.

Elrendelem, hogy ezen főpásztori szózatom az egyházmegye minden templomában nagyböjt első 'vasárnapján felolvastassék. A muravidéki apostoli admínisztratura vend anyanyelvű plébániáinak lelkipásztorait kérem, hogy szíveskedjenek e vasárnapon jelen főpásztori szózatomat tartalom szerint híveikkel ismertetni.