Püspöki körlevelek 1939 (Szombathely, 1940)

3 — 7. sz. Kettős szentévünk emlékének megörökí­tése. 8. SZ. Zsidók megkeresz­­telése. Kettős szentévünk elmúlott. A hála még él szívünkben a Gondviselés ajándékaiért, amelyek­ben országunk ez év folyamán részesedett. Ügy érezzük, hogy a rohanó idő elmúltával ennek a hálának nem szabad lankadnia, Hogy hálánkat állandóan ébren tartsuk és jubileumi szentévünk gyümölcseit minél gyakrabban felújítsuk, úgy rendelkezem, hogy a jubileumi szentév és ha­zánkban megtartott Eucharisztikus Világkon­gresszus emlékére az egész egyházmegyében minden első péntek előtti csütörtökön este egy ólás szentségímádás tartassák, hálaadásul azo­kért a kegyelmekért, amelyekkel a Szentséges Szív a jubileumi év folyamán hazánkat különös­képen elárasztotta. Amint a déli harangszó na­ponként emlékeztet a kereszténységnek a po­gányság felett kivívott diadalára, úgy az Eucha­­risztíában értünk dobogó Szent Szív kultuszát és elmélyülő tiszteletét ezen havonként vissza­térő áj tatossággal törekedjünk szentévünk em­lékére hatékonyabbá tenni. Minthogy az első pénteket megelőző csütörtökön a szentséges litánia már úgyis általános, nincs másról szó, minthogy a litániával kapcsolatban a hívek rövid eucharisztikus elmélkedést kapjanak, amely vehető bármely jóváhagyott ima-, vagy hitbuzgalmi könyvből is. Napjainkban szokatlanul nagy számban je­lentkeznek izraelita vallásúak a keresztség szentségének felvételére. Bár az Anyaszentegy­­ház mindenféle korlátozás nélkül megnyitja a jószándékú Krisztust keresők előtt kapuit, mégis fennforog felelősségérzetének teljes tudatában annak az aggálya, hogy nincsenek-e a szokat­lanul nagyszámú jelentkezők közül olyanok, akik nem belső meggyőződéstől és a kegyelem hívásától indíttatva, hanem a külső események hatása alatt nagyon is külső érdekből és anyagi, vagy társadalmi előnyök miatt keresik Krisztus Egyházát. Amilyen szeretettel fogadunk minden igaz és lélek szerinti megíérőt, ép oly szigorral kell elhárítanunk mindenkit, akit nem igaz és őszinte szándék mozgat. A lelkipásztorok tehát éber gonddal és nagy felelősségtudatai kezeljék a megtérni szándékozók ügyét. Hogy a tiszta szándékról, amely nélkül nincs megtérés, minél alaposabban megbizonyodhassunk, úgy rendel­kezem, hogy a keresztségre jelentkezőket leg­alább három hónapig kell oktatni heti 2—3 órában. Ettől eltérni csak a halálveszedelem esetében lehet. Minden megtérni szándékozó csak lakóhelye szerint illetékes lelkipásztornál ren­dezheti megtérésének ügyét, aki körülményeit és szándékait legjobban megítélheti. Ha a je­lentkező a polgári törvények alakiságainak ele­get tett, a plébános keresztelési engedélyt kér az Ordináriustól, ahol jelenteni tartozik, hogy mi a véleménye a megtérő szándékának tiszta­ságáról. Ezen tájékoztatás nélkül keresztelési engedélyt ki nem adok. E felterjesztésben a megtérő házasságának érvényességét, vagy eset­leges szanálhatóságát is jelezni kell. Ha a meg­tértek között a házassági kötelék akadálya forogna fenn, nem lenne lehetséges a szent keresztség kiszolgáltatása. Viszont zsidóknak egymásközt természetjog! akadálytól mentes házassága a keresztség után sem szorul conva­­lidációra, vagy szanációra, mert ez természet­jogon érvényes. Felhívom Papjaimat, hogy a megtérteket a keresztség után is különös gonddal kísérjék. Tudomásulvétel céljából közlöm a m. kir. pénzügyminiszter úrnak 1938. február 18-án a pénzügyi hatóságokhoz intézett 95.268T938. VIII-a számú rendeletét. a A kereseti adóról szóló 1927. évi 300 P. M. számú hivatalos összeállítás 16, §-ának (2.) be­kezdéséhez fűzött utasítás (4.) bekezdése sze­rint, ha a lelkész a saját költségén segédlelkészt alkalmaz, úgy a segédlelkésznek eltartási költ­ségeit — mint a szolgálati illetményt terhelő kiadást — a lelkész szolgálati járandóságából csak abban az esetben lehet levonni, ha a lelkész­nek ebbel! minőségben nincsen föld-, vagy ház­haszonélvezete, mert ellenkező esetben ezeket a kiadásokat még akkor is a haszonélvezetül átengedett ingatlanok jövedelmét terhelő kiadás­nak kell tekinteni, ha abból a lelkész a segéd­lelkész alkalmazásának költségeit csak részben tudná fedezni. Helyes adóztatás azonban csak úgy vihető keresztül, ha a segédlelkész tartási költségei abban az arányban osztatnak meg, amily arány­ban a földből származó jövedelem és a kész­pénzjárandóság egymáshoz állanak. A helyes adóztatás és az egyöntetű eljárás biztosítása ér­dekében ennélfogva a kereseti adóról szóló 1927. évi 300 P. M. számú hivatalos utasítás idézett 16. §-ának (2.) bekezdéséhez fűzött Utasítás (4.) bekezdését a következőképen módosítom: Ha a lelkész — akár a saját elhatározásá­ból, akár egyházhatósági intézkedés alapján — segédlelkészt tart, a segédlelkésznek kiszolgál­tatott pénzbeli járandóságot, valamint termé­szetbeni járandóságának pénzbeli értékét — mint hivatali kiadást alkotó terhet — a lelkész-9. sz. Káplántartás költségei a lelkészek időalapjából levonandó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom