Püspöki körlevelek 1939 (Szombathely, 1940)

— 46 — 1448. sz. Okirati illeték­mentesség. val a nm. püspöki kar 1936. évi október hó 7-i értekezletén foglalkozott és az egyes egyházi főhatóságok körlevélileg utasították az egyházi anyakönyvi hivatalokat, hogy külföldről hozzájuk érkező anyakönyvi ügyekben a fentiek szerint járjanak el. A túlságosan megnövekedett ügyforgalom s az előlegek megtérítése körül felmerült zavarok a m. kir. külügyminiszter urat arra késztették, hogy a fent előadott rendelkezéseit hatályon kívül helyezze és így sem a kiállítási költségek megtérítését, sem közvetlenül az anyakönyvi hivataloktól kért és hozzám felterjesztett anya­könyvi kivonatok továbbítását nem vállalhatja tovább magára. A fentiek alapján van szerencsém tisztelet­tel felkérni, hogy a vonatkozó tárgyban kiadott rendelkezéseit szintén hatályon kívül helyezni és a joghatósága alatt álló egyházi anyakcnyv­­vezető lelkészeket utasítani méltóztassék, hogy anyakönyvi kivonatok beszerzése iránt külföld­ről magánfelek vagy Magyarországon levő ide­gen külképviseleti hatóságok részéről közvetle­nül hozzájuk érkező megkeresések esetében a válasz adásánál a külügyminisztérium útján való levelezést szüntessék be. Annak a kérdésnek eldöntésére természete­sen, hogy a lelkészek közvetlenül vagy Méltó­ságod útján levelezzenek-e a külföldön lakó magánfelekkel vagy Magyarországon levő idegen külképviseleti hatóságokkal, Méltóságod ille­tékes. Félreértések elkerülése végett megemlítem, hogy azokban az igen ritka esetekben, amikor az anyakönyvi kivonatok kiállítása iránti kérelem politikai vonatkozású, a külügyminisztérium közvetítése továbbra is mindenkor igénybe ve­hető". A m. kir. pénzügyminiszternek 1939. évi 59.000. sz. rendeletét a szegényeket megillető okirati illetékmentességről közzéteszem és ké­rem, hogy adott alkalommal világosítsák fel hí­veiket e kedvezményről. Sok esetben az állás­talan tanítók, tanítónők is hasznát veszik e ked­vezményeknek, amikor illetékmentes okirataik­kal több helyre is pályázhatnak, amit eddig sze­génységük miatt nem bírtak megtenni. „Az 1927: V. te. 29. §-ában foglalt felhatal­mazás alapján a m. kir. ígazságügyminiszterrel és a m. kir. belügyminiszterrel egyetértve a kö­vetkezőket rendelem: 1- §• A jelen rendelet alkalmazása szempontjából azt kell szegénynek tekinteni, aki a fennálló jog­szabályoknak megfelelő, 6 hónapnál nem régeb­ben kiállított hatósági vagyoni (szegénységi) bi­zonyítvánnyal igazolja, hogy nincs több jöve­delme, mint a lakóhelyén szokásos közönséges napszám, és fizetésre köteles hozzátartozói nin­csenek. 2- §■ (1) A szegények részére kiállított bizonyít­ványok közül illetékmentesek: 1. az 1. §-ban említett hatósági vagyoni (sze­génységi) bizonyítvány (illetéki díjjegyzék 22. tételének a) pontja); 2. az illetőségi és állampolgársági bizonyít­vány; 3. minden olyan bizonyítvány (ideértve az erkölcsi és az orvosi bizonyítványt, valamint az anyakönyvi kivonatot is), amely a) alkalmazás vagy állás elnyeréséhez meg­kívánt feltételek igazolása céljából, b) vagy iskolába, illetőleg nevelőintézetbe való felvétel céljából, vagy tandíjkedvezmény igénylése végett szükséges. (2) Illetékmentesek továbbá azok a bizonyít­ványok is, amelyek az (1) bekezdés alá tartozó bizonyítványok kiadásához szükségesek. (3) Az (1) bekezdés 3. pontjában megjelölt és a (2) bekezdés alá eső bizonyítványok csak annyiban mentesek, amennyiben azokat az ott megjelölt célra használják. (4) Illetékmentesek végül a (3) bekezdés kor­látái között az (1) és (2) bekezdésben felsorolt bizonyítványok másodlatai és másolatai, vala­mint a másolatok hitelesítése is. 3. §• A 2. §-ban felsorolt bizonyítványokra — az (1) bekezdés 1. pontjában megjelölt hatósági vagyoni (szegénységi) bizonyítvány kivételével — a következő szöveget kell rávezetni: „Ez a--------------------- célra kiállított______________ bizonyítvány a ______________-város (község) által ----------sz. a. kiállított hatósági vagyoni (szegénységi) bizonyítvány alapján illetékmen-A jelen rendelet a kihirdetése napján lép hatályba. Budapest, 1939. évi április hó 12-én. Dr. Reményi-Schneller Lajos s. k., m. kir. pénzügyminiszter. “

Next

/
Oldalképek
Tartalom