Püspöki körlevelek 1939 (Szombathely, 1940)
— 30 az égbe távozó Üdvözítő ugyancsak a Genezáret tava partján háromszor kérdezte tőle: „Simon, szeretsz-e engem?" és Péter feleletére háromszor mondotta neki: „Legeltesd bárányaimat, legeltesd juhaimat", akkor Péter alázatosan meghajtotta fejét és mint az Ür Jézus helyettese átvette az egyház kormányzását, mint a távozó jó pásztor helyettese átvette Krisztus bárányainak és juharnak legeltetését, vezetését. És ettől kezdve ő Krisztus egyházának látható feje: ő rendelkezik, ő dönt a vitás kérdésekben; az áruló Judás helyébe ő választat új apostolt; a Szentlélek vétele után az első pünkösd ünnepén ő veszi fel az első híveket az egyházba; a zsidó főtanács előtt ő beszél az apostolok nevében, a főtanács tiltó rendelkezésére ő mondja, hogy „mi igenis tovább prédikálunk és hirdetjük Krisztust, mert inkább kell engedelmeskednünk az Istennek, mint az embereknek"; ő választat szerpapokat; ő veszi fel az egyházba az első pogányokat; mint főpásztor végiglátogatja az új egyházközségeket és megerősíti hitükben a megtérteket; ő vezeti az első zsinatot, az apostolok gyűlését és ő mondja ki a döntő szót abban a vitában, amely felforgatta az ősegyház békéjét, hogy a pogányokból megtért keresztények kötelesek-e megtartani az ószövetségi törvényeket. „Az Isten —* mondotta — a pogányoknak éppen úgy adta a Szentleiket, mint nekünk és semmi különbséget sem tett köztük és köztünk; nem a mózesi törvény által, hanem az Isten kegyelme által üdvözölünk mi is és ők is". — És nem tudom, hogy mit éreztek az apostolok, mikor az Üdvözítő szavai ott a Genezáret tava partján elhangzottak: átérezték-e Péter méltóságának és hatalmának nagyságát, de azt tudom, hogy attól a naptól kezdve, amelyen az Üdvözítő elhagyta a földet, úgy néztek az egykori galileai halászra mint vezérükre, mint a legfőbb pásztorra, aki Krisztus nevében és hatalmával beszél és intézkedik és akire úgy kell hallgatni, mint ahogyan Mesterükre, Krisztusra hallgattak. És nemcsak ők néztek így Péterre, akik a Mester szavait ott a Genezáret tava partján hallották, hanem a később megtért Pál is, akit a damaskusi úton maga az Üdvözítő hívott meg az apostoli méltóságra és munkára. Ő maga mondja el a galataiakhoz írt levélben, hogy megtérése után első útja Jeruzsálembe vezetett, hogy „lássa Pétert" és csak azután indult el apostoli útjára. Mikor az Üdvözítő szavai ott a Genezáret tava partján elhangzottak, a világ nem szerzett tudomást arról, hogy mivé lett az egykori galileai halász, de már egy évvel később, amerre járt, kihordták az útra a betegeket, hogy testének legalább az árnyéka érje őket és meggyógyuljanak, és mikor néhány évvel később Heródes börtönbe vetette, hogy kivégeztesse, a jeruzsálemi egyházban szakadatlanul szállt az imádság az ég felé megszabadításáért. Az Üdvözítő szavainak elhangzása óta több mint 1900 esztendő múlt el. Szent Péter, miután 34 évig kormányozta Krisztus egyházát és legeltette a rábízott bárányokat és juhokat — először Jeruzsálemből, aztán Antiochiából és végül 25 éven át az akkori világ középpontjából, Rómából, — a vatikáni dombon meghalt a kereszten, de az a kőszikla, amelyen Krisztus egyháza áll, ma is rendületlenül áll, mert az a méltóság és hatalom, amelyet a Genezáret tava partján Szent Péterre ruházott az Üdvözítő, nem szűnt meg; az a méltóság és hatalom átszállt az ő utódaira a római püspöki székben, a pápákra. Annak a sziklának sokféle neve volt az évszázadok folyamán. Hívták Linusnak, Cletusnak, Kelemennek, Incének, Gergelynek, Leónak, Benedeknek stb. A nemzetisége is különböző volt; volt római, görög, francia, német, angol, olasz. De akárhogyan hívták és akárhonnan jött, mindegyikről állt, amit Szent Péternek mondott az Üdvözítő: „Te kőszikla vagy, ezen a kősziklán áll az én egyházam és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. És a te kezedben vannak a mennyek országának kulcsai; amiket megkötsz a földön, meg vannak kötve a mennyekben is és amiket feloldasz a földön, fel vannak oldva a mennyekben is”. És abban a pillanatban, amelyben a római püspöki székben Szent Péter örökébe léptek, bármik voltak is előtte, az egész keresztény katolikus világ úgy tekintett fel rájuk, mint egykor az apostolok és az első keresztények Szent Péterre. Minden hívő katolikus keresztény a vezért, a legfőbb pásztort látta bennük, aki Krisztus nevében és hatalmával beszél, intézkedik és akire úgy kell hallgatni, mintha maga Krisztus szólna. Március 2-ika óta XII. Piusnak hívják ezt a kősziklát. Ennek a napnak reggelén azt az embert, aki azóta XII. Pius néven kormányozza Krisztus egyházát, még Pacelli Jenőnek hívták. Pacelli bíborost is sokan ismerték és tisztelték. Ismerték azok az államférfiak és diplomaták, akik az elmúlt 10 évben a Vatikánban megfordultak; ismerték azokban az országokban, amelyekben mint pápai nuncíus és legatus járt; ismertük mi magyarok is a múlt évi budapesti eucharisztikus kongresszus idejéből. Amióta azonban az egykori Pacelli Jenő bíboros XII. Pius néven elfoglalta Róma püspöki székét: március 2-íkának
