Püspöki körlevelek 1939 (Szombathely, 1940)
— 22 — Én nemcsak az egyesekben küzd és győz Krisztus, hanem egyházában is. Szent János az ő látomásának kiegészítéseképen leírja egyik harcát és annak kimenetelét. „És látám — írja a Jelenések könyvében — hogy a vadállat — ez a sátán jelképe — és a föld királyai és azok seregei egybegyűltek, hogy harcra keljenek a lovon ülővel és seregével. És megragadtaték a vadállat és azzal együtt az álpróféta, aki a jeleket művelte előtte, amelyekkel elcsábította azokat, akik felvették a vadállat bélyegét és akik imádták annak képét; ez a kettő elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vetteték. És a többieket megölé a lovon ülőnek kardja, amely szájából jön ki". A sátán és szövetségesei összegyűltek harcolni a lovon ülő és serege ellen. 19 évszázad óta majdnem állandó ez a harc. Alig hagyta el az Üdvözítő a földet, Palesztinában zúgott végig egyházán az üldözés vihara, és alig kezdett terjedni a kereszténység a római birodalomban, a pogány császárok indítottak ellene irtó háborút. Palesztinában megkövezték Szent Istvánt, megölték Szent Jakab apostolt, börtönbe vetették Szent Pétert, a fiatal egyház fejét és Saul felhatalmazást kapott a zsidó főpapoktól, hogy fel Damaskusig összefogdoshassa és börtönbe hurcolhassa a keresztényeket. A római birodalom területén egymásután véreztek el az apostolok és a vértanúk százezreivel teltek meg a földalatti temetők, a katakombák, és mikor Róma háromszáz évig tartó öldöklés után letette a fegyvert és megadta az egyháznak a szabadságot, a letett fegyvert mások vették fel: a világnak hol egyik, hol másik részében támadt fel az üldözés vihara és tart a mai napig. Gondoljatok Mexikóra, Oroszországra, Spanyolországra! És az üldözések mellett itt is, ott is hamis próféták tűntek fel: eretnekségek ütötték fel fejüket. Az egyháznak alig van tanítása, amelyet valahol ki ne kezdtek volna. És egy napon a látomás lovasa, Krisztus megindult ellenségei ellen és megölte őket kardjával. Legyőzte azokat, akik vérbe akarták fojtani egyházát, és legyőzte a hamis prófétákat, akik tanítását akarták meghamisítani. A keresztényüldöző Saulból Pál lett, a nemzetek apostola; a római légiók zászlaján megjelent a kereszt; az ókori és középkori eretnekségek eltűntek úgy, hogy a nevüket is elfelejtették az emberek. És egy napon eltűnnek az egyház mai ellenségei is. Spanyolországban már építik a templomokat, amelyeket a bolsevisták leromboltak. Oroszország egéről is el fog tűnni a szovjetcsillag és Mexikóban is ki fognak nyílni a ma még bezárt templomok. És el fog tűnni a vér és faj evangéliuma is, amelyet ma Németországban hirdetnek, és Krisztus ott is megint az lesz, aminek ő mondotta magát: nem megvetett palesztiniai zsidó, hanem az Isten Igéje, a Mindenható Isten egyszülött Fia. Hogy mikor lesz meg ez, azt én nem tudom. Lehet, hogy egy év múlva; lehet, hogy 100 vagy 200 év múlva. Amikor majd Ő akarja. 1900 év alatt nem volt hatalom, amely vele dacolni tudott volna, amely neki ellen tudott volna állni, és ma sincs ilyen hatalom. Krisztus ma is a királyok Királya és az uralkodók Ura. Igen! Krisztus előbb vagy utóbb, de minden ellenségét megöli az ő kardjával. Ez a harci eszköze, az ereje: az ő kardja, az a kétélű kard, amely szájából jön ki. Ez a kard nem acélból van; ez a kard keményebb az acélnál, mert ez a kard az igazság. Ezzel győzte le valamikor a zsidó főpapokat; ezzel győzte le a római császárokat; és ezzel győzi le az idők végén az antikrisztust. Mert az igazságot keresztre lehet feszíteni, el lehet némítani, el is lehet temetni; elégszer megtették az elmúlt évszázadokban és meg fogják tenni a jövőben is; de csak ideig-óráig, utána annál nagyobb dicsőségben támad fel. •J, 'I' „Látám a megnyilt eget és íme egy fehér ló, és aki azon ült, Hűségesnek és Igaznak hivaték ... Szeme olyan, mint a tűznek lángja, és a fején számos korona... És égi seregek követék őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És szájából kétélű kard jőve ki, hogy azzal verje meg a nemzeteket... És ruhájára és ágyékára írva vagyon: Királyok Királya és uralkodók Ura". így látta Szent János apostol és evangélista Krisztust egyik látomásában Patmos szigetén. Milyen más ez a Krisztus, mint akit a világ ismer. A világ csak azt a Krisztust ismeri, aki kereszten függ és töviskoronát visel, akinek a szeme megtört és az ajka lázban ég. A világ csak azt a szegény, megalázott, szenvedő Krisztust ismeri, akinek a keresztje alatt egykor gúnyolódva álltak a zsidók és aki fölött azóta is annyiszor gúnyolódtak, látszólag büntetlenül, az ő
