Püspöki körlevelek 1938 (Szombathely, 1939)
I. 347. sz. Az Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolt lelki kedvezmények. XI. Pius pápa Őszentsége az 1924. évi március hó 7-én kiadott motu proprio-jában az Eucharisztikus Kongresszusokkal kapcsolatban az alábbiak szerint rendelkezett: Mindazoknak a híveknek, akik valamelyik nemzetközi, nemzeti, vidéki vagy egyházmegyei Eucharisztikus Kongresszus helyszínén — miután igaz bűnbánattal meggyóntak és megáldoztak — a Kongreszus tartama alatt valamely ottani templomot, vagy nyilvános kápolnát ájtatosan meglátogatnak és ott a keresztény fejedelmek egyetértéséért, a tévtanok kiirtásáért, a bűnösök megtéréséért és az Anyaszentegyház felmagasztalásáért, valamint a Mi szándékunkra Istenhez buzgón imádkoznak; az Eucharisztikus Kongresszus befejeztével szokásos ünnepélyes körmeneten áhítattal résztvesznek; a Kongreszszus végén a Mi nevünkben, illetőleg a mindenkori római pápa nevében a jelenlevőkre ünnepélyesen adandó apostoli áldásban részesülnek: a Mindenható Isten irgalmából, Szent Péter és Szent Pál apostolok tekintélyére támaszkodva, teljes búcsút engedélyezünk aZ Űrban. Hasonlóképen mindazoknak a híveknek, akik a Kongreszszus tartama alatt, annak helyszínén a nyilvános ímádásra kitett legméltóságosabb 01- táriszentség előtt valameddig imádkoznak; a rendezőség által kitűzött bármily áj tatosságon vagy a Kongresszus bármelyik gyűlésén résztvesznek, hét évi és ugyanannyiszor 40 napi búcsút, azoknak pedig, akik aZ előbb említett időben és helyen valamilyen áj tatosságot végeznek, ahányszor azt bűnbánó lélekkel teszik, az Egyház szokott formájában 100 napi búcsút engedélyezünk. Azonkívül megengedjük, hogy minden egyes Eucharisztikus Kongresszus idején a helyi Ordínárius által, vagy az Ordínáríus jóváhagyása mellett a Kongresszus rendezősége által kijelölendő napon, a rubrikák és a szent Kánonok előírásainak betartásával, ünnepélyes énekes, vagy főpapi votiv mise legyen végezhető a legméltóságosabb Oltáriszentségről; és hogy az a püspök, aki az említett főpapi szentmisét végezte, j vagy a jelenlevők közül bármelyik a Mi nevünkben és tekintélyünkkel, illetőleg a mindenkori i római pápa nevében és tekintélyével, ugyanazon I ünnepélyes szentmise után, a megtartandók megtartásával, a jelenlevő keresztény híveknek teljes búcsúval egybekötött apostoli áldást adhasson; továbbá, hogy a Kongresszuson jelenlevő minden egyes pap is, a gyűlés idején és helyszínén a legméltóságosabb Oltáriszentségről mint „pro re gravi", a megtartandók megtartásával votiv misét végezhessen. Ha pedig valamelyik Eucharisztikus Kongresszus idején, miként az szokás, a legméltóságosabb Oltáriszentség egész éjjel nyilvános imádásra ki tétetik, megengedjük, hogy éjféltől kezdődően egy szent' mise mondható legyen, amelyen minden jelenlévő a szentáldozáshoz járulhat; azok a papok, akik az ilyen éjjeli szentségímádáson résztvesznek, az említett első szentmise után, vagy éjfél után egy óra elteltével, szentmisét végezhessenek; a klérusnak felszentelt tagjai pedig és azok a szerzetesek, akik a breviárium végzésére vannak kötelezve s az éjjeli szentségímádáson résztvesznek, annak tartama alatt a saját officiumuk helyett a legméltóságosabb Oltáriszentségről mondhassák az officiumot. Ugyanazon tekintélyünknél fogva azoknak a kanonokoknak és javadalmasoknak, akik saját főpásztoruk hozzájárulásával aZ ilyen Kongreszszusokra elmennek (a főpásztornak természetesen vigyáznia kell, hogy visszaélések elő ne forduljanak), engedélyt adunk arra, hogy, ha helybeliek, a Kongresszus első napjától annak egész utolsó napjáig, ha pedig nem helybeliek, az utazás napjától a visszatérés napjáig, a kórusban való megjelenés kötelezettségétől úgy mentesíttessenek, hogy a napi osztalékokat és azon részesedéseket is, melyek csak a jelenlévőknek járnak, megkapják; ugyanezt a felmentvényt megadjuk, de csak az illető napokra és órákra, azoknak a helybeli kanonokoknak és javadalmasoknak is, akik főpásztoruk rendeletéből vagy
