Püspöki körlevelek 1938 (Szombathely, 1939)

- 10

Ha mi feltekintünk az oltárra és ott látjuk a kenyér színében köztünk élő Istent, százszorta nagyobb joggal kérdezhetjük: „Mi az ember, Uram, hogy így látogatod meg őt? Mi az oka annak, hogy ennyire leereszkedtél hozzá és ennyire átadtad neki magadat?“ És Ő felel a kérdésünkre: „Szerettelek téged; azért könyörültem meg rajtad és von'zottalak magamhoz." Ez az ő szeretető és az ő szeretetből fakadó irgalma hozta le egykor a Szűzanya méhébe és onnan a betlehemi jászolba, ez vitte fel később a Golgota keresztjére és ez tartotta itt fogva az oltáron, a tabernákulum fehér ostyájában.

A zsoltáros egyszer így imádkozott az Űrhöz: „Istenem vagy te, mert nem szorulsz rá az én javaimra." Az Isten végtelenül gazdag és végtelenül boldog nélkülünk is. Neki nincs szüksége templomainkra, nincs szüksége emberi hódolatra, ímádásra. Végtelenül gazdag és végtelenül boldog volt az idők kezdete előtt, amikor még nem ragyogtak csillagok az égen és nem nyíltak virágok a réten, amikor még egyetlen ember sem élt a földön. És végtelenül gazdag és végtelenül boldog volna akkor is, ha abból a kétmilliárd szívből, amely ma a földön dobog, egyetlen egy sem dobogna érte, és arról a kétmillárd ajakról, amely ma a földön mozog, egyetlen imádó szó sem szállna fel hozzá. Nem ezekért jött le hozzánk az égből és nem ezekért maradt köztünk a legméltóságosabb Oltáriszentségben, hanem egyedül irántunk való szeretetből.

K. K. H. Csodálatos valami ez az isteni szeretet. Ennek köszönhetünk mindent. „Mivel az Isten jó — mondja szent Ágoston — azért vagyunk." Jósága, szeretete teremtett meg bennünket. Ez jelölte meg azt a fenséges célt is, amelyre teremtve vagyunk. A katekizmus azt mondja, hogy az Isten azért teremtett meg bennünket és azért küldött ide bennünket erre a földre, hogy Őt megismerjük, szeressük, Neki szolgáljunk és ezáltal üdvözüljünk, vagyis azért, hogy földi zarándoklásunk után eljuthassunk Hozzá és színről-színre láthassuk Őt úgy, amint van. Ez lesz az ő szeretetének és jóságának legnagyobb kiáradása reánk: amikor majd annyira nekünk adja magát, amenynyire teremtmény Őt csak befogadni és élvezni tudja. Az ő szeretete az oka és forrása annak is,

amit az emberekért tett. „Ügy szerette Isten a világot — olvassuk szent János evangéliumában —

hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy senki, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." „Abból tűnt ki az Isten szeretete irántunk — olvassuk szent János apostol első levelében —, hogy az ő egyszülött Fiát küldte erre a világra, hogy általa éljünk. Ebben áll a szeretet; nem mintha mi szerettük volna az Istent, hanem mivel Ő előbb szeretett minket és elküldte az ő Fiát engesztelésül a mi bűneinkért.“ Az Ür Jézusról pedig azt mondja szent Pál apostol: „Szeretett engem, azért átadta magát értem", átadta magát értem ellenségei kezébe, átadta magát értem kínra, szenvedésre, halálra. Sőt szeretett bennünket nemcsak földi életének végéig, küldetésének befejezéséig, hanem azontúl is: a világ végezetéig." Mivel szerette övéit — mondja róla szent János evangélista —, mindvégig szerette őket." Földi küldetése az volt, hogy az embereket tanítsa, nekik szóval és élete példájával megmutassa a mennyországba vezető utat, aztán meghaljon értük. Ezt a feladatát

elvégezte, mikor háromhavi szakadatlan munka, tanítás után vállára vette a keresztet és a Golgotán

a kereszten függve kiadta lelkét. Az Isten akaratának és az isteni igazságosságnak ezzel eleget tett. Visszatérhetett volna az égbe és a további munkát rábízhatta volna egyházára. Azonban ez nem volt elég az ő Szívének.

A szerető szív vágyódik azok után, akiket szeret. Velük, mellettük akar lenni. Az Üdvözítő Szíve is vágyódott utánunk. Velünk, mellettünk akart maradni. Látható alakban nem maradhatott köztünk, elrejtőzött hát a kenyér színe alá és velünk maradt az Oltáriszentségben,

A szerető szív áldozatot akar hozni azokért, akiket szeret. Az Üdvözítő szeretete is ilyen áldozatos szeretet. „Nincs nagyobb szeretet — mondotta egyszer — mint mikor valaki életét adja barátaiért." A szeretetnek ezt az áldozatát meghozta értünk a kereszten, de akkor aránylag kevesen voltak jelen; pedig Ő azt akarta, hogy a késő évszázadok emberei is meggyőződhessenek áldozatos szeretetéről és részesei lehessenek áldozatos szeretete érdemeinek. Ügy, ahogyan a kereszten szenvedett és meghalt, többé nem szenvedhet és nem halhat meg, azért titokzatos módon áldozza fel magát naponkint a világnak ezer és ezer oltárán; minden szentmisében megújítja a keresztáldozatot.

A szerető szív a legbensőbben akar egyesülni azokkal, akiket szeret. Az Üdvözítő is ezt akarta, azért lett eledelünkké. Istenemberi alakjában, ahogyan a földön járt, nem adhatta magát nekünk. „Hogyan adhatja ez nekünk az ő testét eledelül?" — kérdezték megütközve a zsidók, mikor Kafarnaumban először beszélt az OltárisZentségről, mint arról az ételről, amelyet ő fog adni