Püspöki körlevelek 1937 (Szombathely, 1938)

V.

1347. sz. A kettős zentév megnyitása.

i

]

1

]

(

i

1

1

A mindenható Isten ajándékaképpen elközelget egy év múlva az Oltáriszentségben rejlő Jézus, avagy az Eucharistia világünnepe, a nemzetünknek jutott kitüntető jelentőségű 34. eucharisztikus világkongresszus. Ennek a kongresszusnak jelszava, mely egész jelentőségét kifejezi: Eucharistia vinculum caritatis. Soha jobbkor e figyelmeztetés! Társadalmi bajok és megosztottság, politikai és faji ellentétek, a rendszeres Istentagadás korszakában döbbenetes erővel kell, hogy hasson a kongresszus főgondolata: vinculum caritatis.

Igen, az Eucharistia eget és földet ível át, Istent és embert köt össze. Az Atya ajándéka volt egykor Jézus az Istenfia, ki magát az utolsó vacsorán nekünk hagyta a kenyér és bor színe alatt, a föld két egyszerű ajándéka képében. Hogy köztünk és velünk lehessen mindig. Hogy Istenközelségünknek ne legyen semmi híjjá. Hogy hozzá járulhassunk mindig és mindenkor. Hogy gyarlóságainkra égi orvosságunk maga Jézus Krisztus legyen, hogy Isten felé való törekvéseinkre ő tegye az örök pecsétet. Főkép ma, mikor a világ egy sarkán „Le az Istennel“ kiáltásoktól döbben meg a föld, mikor a másik sarkon meg Istenséget vél lakni a balga ember múlandó vérének és fajának suttogásában. A személyes Isten, a csodatevő Isten, a teremtő Isten a bennünk szerető, hozzánk közét tevő Isten hangos bizonysága az Eucharistia, Krisztus a kenyér színében, az embert az Istennel öszszekötő vinculum.

De az Eucharistia vinculum caritatis az emberek között is. Egyszerű és gazdag, nemes és nemtelen, művelt és együgyű egyformán kedves vendég a tabernákulum előtt. Hozzá járulhat daróc vagy munkásruhában, is fehér menyasszonyi fátyolban, vagy díszes ünnepiben bárki. Nála szívesen látott az értelme ébredésének korában levő kisgyermek és az értelem óriása. A lángoló szent és az alázatosan küzdő egyszerűség. A bíborban

született felség és a törvénytelen születés névtelenje. A munkás és munkaadó. Krisztus mindenkit magához ölel, hogy az ő szent szívén át hidalja keresztül azokat a különbségeket, azokat a szociális ellentéteket, melyek embert és embert elválasztani képesek. A társadalmilag távolfekvőket egy szent Kenyér táplál. Hogy az ember ráismerjen az emberre és igaz testvért lásson benne, hogy a szent demokrácia ráébresszen ott az Isten asztalának egyenlőségében arra, mit kell tennünk az asztaltól távozván. Vinculum caritatis: embert ember mellé fűz, embert ember mellé állít az elsőszülött testvér, ki másodszülötteket békít, melegít össze önmagát eladakozó készségével. Szociális bajok tengerében, társadalmi ellentétek kiéleződése idején a legszentebb demokrácia kapcsával hivatott kötni embereket az Eucharistia, a vinculum caritatis.

De vinculum caritatis a népek és nemzetek nagy családjában is. Nem ismer nemzeti elsőszülöttségi jogokat többé az Eucharistia. Nem ismer faji különbségeket. Arcbőr színe, szemek vágása, hajak fodrozása, a vér összetétele tekintetében egyenlő Előtte mindenki, bármely nemzet tagja is. Az egymás mellett ellenségként élő, egymást meggyőzésére törő népek elé a legszentebb testvériséget állítja. Joga van mindenkinek, minden népnek, minden fajnak, minden nyelvnek az ég alatt. Joga van mindenkinek az Isten országára, joga van mindenkinek Krisztushoz. A modern fajimádat, a modern fajgyűlölet idején az Eucharistia az a fehérség, mely a vérgőzbe borult földnek ma egyetlen dísze, egyetlen, orvossága, egyetlen reménysége, egyetlen gyógyszere, egyetlen összetartó köteléke. A kenyérszínben élő Krisztus, kiben nincs zsidó és római, kiben nincs görög és barbár.

Korunk legnagyobb nyugtalanságai között úgy menekülünk hát az Oltáriszentséghez, mint mindent adó orvossághoz, úgy sietünk