Püspöki körlevelek 1937 (Szombathely, 1938)

V. 1347. sz. A kettős zentév meg­nyitása. i ] 1 ] ( i 1 1 A mindenható Isten ajándékaképpen el­­közelget egy év múlva az Oltáriszentségben rejlő Jézus, avagy az Eucharistia világün­nepe, a nemzetünknek jutott kitüntető je­lentőségű 34. eucharisztikus világkongresszus. Ennek a kongresszusnak jelszava, mely egész jelentőségét kifejezi: Eucharistia vinculum caritatis. Soha jobbkor e figyelmeztetés! Tár­sadalmi bajok és megosztottság, politikai és faji ellentétek, a rendszeres Istentagadás kor­szakában döbbenetes erővel kell, hogy has­son a kongresszus főgondolata: vinculum cari­tatis. Igen, az Eucharistia eget és földet ível át, Istent és embert köt össze. Az Atya aján­déka volt egykor Jézus az Istenfia, ki magát az utolsó vacsorán nekünk hagyta a kenyér és bor színe alatt, a föld két egyszerű aján­déka képében. Hogy köztünk és velünk le­hessen mindig. Hogy Istenközelségünknek ne legyen semmi híjjá. Hogy hozzá járulhassunk mindig és mindenkor. Hogy gyarlóságainkra égi orvosságunk maga Jézus Krisztus legyen, hogy Isten felé való törekvéseinkre ő tegye az örök pecsétet. Főkép ma, mikor a világ egy sarkán „Le az Istennel“ kiáltásoktól döbben meg a föld, mikor a másik sarkon meg Isten­séget vél lakni a balga ember múlandó véré­nek és fajának suttogásában. A személyes Isten, a csodatevő Isten, a teremtő Isten a bennünk szerető, hozzánk közét tevő Isten hangos bizonysága az Eucharistia, Krisztus a kenyér színében, az embert az Istennel ösz­­szekötő vinculum. De az Eucharistia vinculum caritatis az emberek között is. Egyszerű és gazdag, ne­mes és nemtelen, művelt és együgyű egyfor­mán kedves vendég a tabernákulum előtt. Hozzá járulhat daróc vagy munkásruhában, is fehér menyasszonyi fátyolban, vagy díszes ünnepiben bárki. Nála szívesen látott az ér­telme ébredésének korában levő kisgyermek és az értelem óriása. A lángoló szent és az alázatosan küzdő egyszerűség. A bíborban született felség és a törvénytelen születés névtelenje. A munkás és munkaadó. Krisztus mindenkit magához ölel, hogy az ő szent szívén át hidalja keresztül azokat a különb­ségeket, azokat a szociális ellentéteket, me­lyek embert és embert elválasztani képesek. A társadalmilag távolfekvőket egy szent Ke­nyér táplál. Hogy az ember ráismerjen az emberre és igaz testvért lásson benne, hogy a szent demokrácia ráébresszen ott az Isten asztalának egyenlőségében arra, mit kell ten­nünk az asztaltól távozván. Vinculum carita­tis: embert ember mellé fűz, embert ember mellé állít az elsőszülött testvér, ki másod­szülötteket békít, melegít össze önmagát el­adakozó készségével. Szociális bajok tenge­rében, társadalmi ellentétek kiéleződése ide­jén a legszentebb demokrácia kapcsával hi­vatott kötni embereket az Eucharistia, a vin­culum caritatis. De vinculum caritatis a népek és nemze­tek nagy családjában is. Nem ismer nemzeti elsőszülöttségi jogokat többé az Eucharistia. Nem ismer faji különbségeket. Arcbőr színe, szemek vágása, hajak fodrozása, a vér össze­tétele tekintetében egyenlő Előtte mindenki, bármely nemzet tagja is. Az egymás mellett ellenségként élő, egymást meggyőzésére törő népek elé a legszentebb testvériséget állítja. Joga van mindenkinek, minden népnek, min­den fajnak, minden nyelvnek az ég alatt. Joga van mindenkinek az Isten országára, joga van mindenkinek Krisztushoz. A mo­dern fajimádat, a modern fajgyűlölet idején az Eucharistia az a fehérség, mely a vér­gőzbe borult földnek ma egyetlen dísze, egyetlen, orvossága, egyetlen reménysége, egyetlen gyógyszere, egyetlen összetartó kö­teléke. A kenyérszínben élő Krisztus, kiben nincs zsidó és római, kiben nincs görög és barbár. Korunk legnagyobb nyugtalanságai között úgy menekülünk hát az Oltáriszentséghez, mint mindent adó orvossághoz, úgy sietünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom