Püspöki körlevelek 1936 (Szombathely, 1937)
Visszapillantva erre a 24 esztendőre, hálát adok a jó Istennek, hogy ezen egyházmegyének egy papi nemzedékét láthattam felnőni, amely nemcsak papi erényekben, de tudásban és műveltségben is tündökölt. A jó Isten kegyelméből sok alkalmam volt az Űr szántóföldjébe a magot elhinteni s ha nem is láthatnám meg a termést, kérem a jó Istent, adja meg a növekedést. Ezen utolsó levelemben fogadjátok még néhány atyai tanácsomat. Éljetek tiszta papi életet; lelketek legyen az a talaj, amelyből búza és szőlő teremjen, amely mint Isteni Ige az emberek lelkét táplálja. Ne legyen a pap lelke ingovány, amelyen ugyan rövidéletű és mérges mocsári virágok fakadhatnak, de mely elnyel minden életet, mely reá merészkedik. Éljetek lelki életet; ne a röghöz, az anyaghoz, a betűhöz ragaszkodjatok, hanem az isteni lelket keressétek. Műveljétek a tudást, amely felemel, a szeretetet, amely tisztít, az önzetlenséget, amely magában hordja jutalmát. Mint lelkipásztorok ne akarjatok uralkodni sem a nép, sem az elöljárókon, sem a tanítóság felett, hanem szeretettel, megértéssel, leereszkedéssel nyerjétek meg mindenkinek a szívét. A gyermekek, a betegek, a szegények azok az ablakok, amelyeken keresztül szeretetek napsütése be fog hatolni minden házba. Ha már jók nem lehettek — az Üdvözítő szerint senki sem jó, kivéve az Istent —, legyetek jóságosak. A jóságosság erősebb a hatalomnál, gazdagságnál, tudásnál. Szeretett Testvéreim és Fiaim! Ha ezután a szentmise kánonjában nem is mondjátok nevemet, kérlek, hogy a memento vivorumban s majd egyszer a memento mortuorumban foglaljatok be engem buzgó imáitokba, aminthogy értetek is mindenkor imádkozni fog Szombathely, 1936. január. szerető atyátok f JÁNOS s. k. püspök.- 2 -
