Püspöki körlevelek 1936 (Szombathely, 1937)
IV. 1001. sz. A hitoktatás fontossága. A. S. Congregatio Concilii mult évi január 12., a Szt. Család ünnepén, Decretumot adott ki: „De catechetica institutione impensius curanda et provehenda“. A Decretum idézi Krisztus főpapi imájának szavait: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, egyedül igaz Istent és akit küldöttéi Jézus Krisztust.“1 Ennek az igaz Istennek és az ő küldöttének Jézus Krisztusnak, az ő tanításának és kegyelmi eszközeinek megismerésére pedig az emberek túlnyomó része a hitoktatás átall jut, azaz a vallási ismeretek közlésének azon módja által, mely leginkább alkalmazkodik hallgatói korához, jelleméhez, műveltségéhez és szellemi képességéhez és amely nem alkalomszerűen, hanem rendszeres összefüggésben közli a hittani ismereteket. A hitoktatás nálunk elsősorban a gyermekekhez fordul. „Si quis est parvulus, veniat ad me!“2 Abban a korban, mikor az emberi értelem nyiladozni kezd, már szüksége van a vallás tanítására, mely mindnyájunk számára világító szövétnek ezen földi élet homályában, mígnem az örök élet napja számunkra felkel.3 De egyébként is igen nagy mulasztás volna, — amint a Decretum is nyomatékkai megjegyzi —, ha akkor, midőn az általános iskolakötelezettség és elterjedt tudásvágy közepette a fogékony gyermeklelket a világi ismeretek egész tömegével ellátják, épen az isteni tudományoknak és a vallás nagyfontosságú titkainak tanítását mellőznők vagy hanyagolnák el! Nálunk, hála Istennek, a gyermekek hitoktatása a Decretum szellemében rendszeresen folyik. Az iskolákban országos törvény teszi azt kötelezővé. Gondoskodás történik a hitoktatás ellenőrzéséről (egyházmegyei főtanfelügyelő, hitoktatási felügyelők, esperesek, plébánosok útján.) Az egész országra kiterjedő, hasznos és áldásos működést fejt ki fővárosi és több vidéki körével a Katolikus Hittanárok és Hitoktatók Egyesülete, mely magas színvonalon álló folyóiratával és felolvasó üléseivel a vallásos nevelés erősségévé vált. A hitoktatói értekezletek pedig pedagógiai és didaktikai előadásokkal iparkodnak tökéletesíteni a hitoktatás menetét, nehogy elmaradjunk a profán tárgyak oktatóival szemben. A városokban és minden nagyobb községben vasár- és ünnepnap diákmisék vannak megfelelő exhortációval. Csupa olyan intézmény és intézkedés, melyeket a S. Congregatio Concilii hivatkozott Deeretuma is sürget. — Azonban: „qui non proficit, deficit; sed magis deficit, quam proficit!“ Tökéletesíteni, mélyíteni, kiterjeszteni kell hitoktatói munkánkat! Egyrészt azért, hogy a hittani ismereteket egyensúlyba hozzuk és megerősítsük a profán ismeretek azon tömegével szemben, melyhez ma, a rádió, mozi, népművelő előadások, olcsó könyvek és újságok korában oly könnyen jut a legegyszerűbb ember, másrészt azért is, hogy a mai korszellemben rejlő gátló körülmények ellenére érvényre juttassuk a hitoktatás üdvös hatását. Ezen gátló körülmények a Decretum szerint a következőkben jelölhetők meg: 1. A szülők közönye, kik tudatlanságból, gondatlanságból vagy azért, mert a kenyér utáni hajszában nem jutnak hozzá, gyermekeik vallásos nevelésével semmit sem törődnek. 2. A könnyelműen kötött vegyes házasságok, melyek a tapasztalat szerint legtöbbször a szülők, majd a gyermekek vallási közönyére és végül vallástalanságra vezetnek. 3. A mai lanyha, sokszor munka nélkül tengődő nemzedék szórakozási vágya, mely a sport, a játék, a színház, a mozi stb. számára foglalja le az emberek lelkét, úgyhogy az üdvösség kérdéseivel nincs sem idejük, sem kedvük foglalkozni, sem a vallásgyakorlatokra nem érnek rá elmenni. 4. Mindezen bajokhoz járulnak a különböző tévtanok. Ragadozó farkasok járnak körül ma is és nem kímélik a nyájat.4 A különféle szektákon kívül a spiritizmus, kommunizmus és nemzeti vallás tetszetős címével ékeskedő neopaganizmus kerülgetik a lelkeket, hogy a ravasz kígyó módjára megingassák az embereknek Istenbe és Krisztusba vetett hitét. Ugyanezt a célt szolgálja a csaknem nyíltan hivalkodó erkölcstelenség, a szűzi és házas tisztaság, valamint a szemérmetesség szépségének és értékének tagadása elméletben s gyakorlatban, a neomalthuzianizmus, a válások, a köz- és magánvagyon ellen elkövetett Vétségek. Az erkölcstelenség a hitnek legnagyobb ellensége. Ahol az erkölcstelenség elterjedt, a hitoktatás fokozott feladatokkal áll szemben! Viszont az is igaz, hogy az erkölcstelenség ott kap legkönnyebben lábra, ott terjed és erősödik, ahol legjobban el van terjedve a hitbeli tudatlanság. Ezt a tapasztalati igazságot hangoztatta b. e. X. Pius pápa „Acerbo 1 Jn. 17, 3. — 2 Prov. 9, 4. — 3 II. Pét. 1, 19. — 4 Ap. csel. 20, 29. T I
