Püspöki körlevelek 1936 (Szombathely, 1937)
— 12 -Szívnek mindazokért, amiket nekem adott? Mit adjak neki viszonzásul azért a végtelen szeretetért, amely az Üdvözítőt az égből lehozta a betlehemi jászolba, aztán felvitte a Golgota keresztjére és végül elrejtette egy kicsiny ostya igénytelen színe alá? Mikor Jozsue, aki Mózes halála után átvette a zsidó nép vezetését, népét átvitte a Jordán folyón és az Ür számtalan csodatette között elfoglalta az ígéret földjét, az ország elfoglalása és felosztása után összehívta a törzsek vezetőit és eléjük tárta mindazt, amit az Ür őseikért és értük tett attól a naptól kezdve, amelyen ősatyjukat, Ábrahámot kihozta Ur-Kaldeából, aztán így szólt hozzájuk: „Féljétek tehát az Urat és szolgáljatok neki egész és igaz szívvel... Ha azonban rossznak látjátok, hogy az Ürnak szolgáljatok, választhattok; válasszátok ma, ami tetszik, kinek akartok inkább szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak Mezopotámiában, vagy az amorreusok isteneinek-e, akiknek földjén lakoztok; én azonban és az én házam az Ürnak fogunk szolgálni.“ Ezt adjuk mi is viszonzásul az Üdvözítő Szívének az ő nagy szeretetéért, ezt az Ígéretet és erősfogadást: Tegyenek mások, amit akarnak; én és az én házam, mi az Ürnak, az ő szentséges Szívének fogunk szolgálni. Tisztelni, szeretni, imádni fogom ezt a Szívet ma, holnap, életemnek minden napján, mindhalálig. Erre tanítom, erre nevelem az én gyermekeimet, erre kérem, erre buzdítom családom tagjait. Amikor tehetem, ha csak egy percre is, betérek hozzá, meglátogatom a tabernákulumban, hogy imádjam Őt, imádjam azok helyett is, akik sohasem jönnek hozzá, akik talán gúnyolják, megvetik vagy káromolják. £s ami Neki a legkedvesebb, gyakran fogadom Öt szívembe az Oltáriszentségben, hogy szívem egyesülve az Ő Szívével érezzem azt a boldogságot, amelyről olyan szépen beszél szent Bonaventura, mikor azt mondja: „Ó milyen jó, milyen kellemes Jézus Szívében lakni! Odaadok mindent; minden gondolatomat, minden érzelmemet átformálom és bele vetem az Ür Jézus Szívébe, hogy ez a Szív tápláljon engem.“ Teszem ezt különösen a hónap első péntekén és a Szent Szív ünnepén. Ilyen formán viszonozzuk az Üdvöítő szent Szívének végtelen szeretetét, hogy teljesüljön rajtunk az ő ígérete: „Szívem kitágul és isteni szeretetének áldásait bőségesen árasztja ki azokra, akik megadják neki mindazt a tiszteletet, amelynek megadása módjukban áll.“ A Szentséges Szív szeretete és kegyelme legyen mindenkor velünk! Amen. * A hívekhez intézett szózatom nagyböjt első vasárnapján a szószékről felolvasandó; az első áldozásról szóló pápai enciklika ez alkalommal a délutáni cateohezisen magyarázandó. Szombathely, 1936. február hó 16. Grősz József sk. orthosiai c. püspök, apostoli kormányzó. MARTINEUM R.-T., SZOMBATHF» v
