Püspöki körlevelek 1933 (Szombathely, 1934)

másság és megváltás követségét, e legszebbet, amiről ember a földön hallott.

A missziós napon megerősíti az emberi jótékonyságnak alapelveit, mert a sötétségbe világosság árad, a szenvedők vigaszt nyernek, a szívekben a legmerészebb reménység fakad és a mindent átölelő tiszta szeretet lángja gyullad fel, amely hivatva van arra, hogy Istenben, mint az egész emberiség atyjában, örökké lobogjon.

*

Kulturális szempontból ez a nap hasonlíthatatlanul áldást jelent.

Szívesen elismernők, hogy a bennünket elválasztó távolságok megrövidítése, az ég és a föld elemeinek az emberi hatalom és akarat alá nyűgözése igazán kulturális ajándékok, amelyeket az emberiség csodálatraméltó találékonysága hozott létre, ha ezek az adományok nem fajulnának olyan könnyen az elnyomatás és pusztítás eszközeivé és nem szolgálnának a háború állandósítására, amely pedig az emberiség arculcsapása és szomorú visszafejlődés a barbárság felé.

Világos, hogy a kultúra legnemesebb formája az evangélium jótéteményeinek minden nép számára való hirdetésében áll, amely jótétemények Krisztus megváltói tevékenységéből fakadt kincsekben: igazságban, jóságban és kegyelemben fejtik ki hatásukat. A mi hithirdetőink önzetlen hordozói ennek az emelkedett kultúrformának és terjesztésének a centrumai a katolikus missziók. Ezeknek évszázados története párhuzamosan halad a kultúra történetével, olyan kultúráéval, amelyet a bátorlelkű apostolok nem terjesztettek erőszakkal, amely évszázados munka és türelem gyümölcseit egy csapásra tönkreverheti, hanem a meggyőzésnek és szeretetnek békés fegyvereivel; ők ezt a kultúrát nem gyilkolva, hanem érte meghalva, nem bosszút állva, hanem megbocsátva terjesztették. Az volt a kívánságuk, hogy a népekben felébresszék a méltóság és. kötelesség érzését és a keresztény testvériség nagy szövetségében egyesítsék őket.

*

Ha a nevezett indítóokok ragyogó fényben állnak előttünk, nem kevésbbé világosak a célok, melyeket a missziós nap elérni kíván. Imák, kivatások, adományok, ezek alkotják azt az értékes hármas egységet, amely állandóan visszatér boldog emlékezetű XV. Benedek pápa intelmeiben és amely a most uralkodó XI. Pius pápa Őszentsége éber és tevékeny szeretetének is tárgya.

Hívők és papok egyaránt tudják, hogyan lehet a missziók apostolságát hozzásegíteni ahhoz a hármas gazdagsághoz, amely oszthatatlan és pótolhatatlan, nemcsak azért, mert a maga egészében semmi máshoz nem hasonlítható, hanem azért, mert csodálatosan termékeny forrás, amelyből a legdicsőbb hódítások fakadnak az evangélium számára.

Rábízom az országos és egyházmegyei vezetőkre, hogy a missziós nap programszerű irányvonalait kidolgozzák. Fontos az, hogy október 22-én minden plébánia kivegye részét a tevékenységből. Mindennemű távolmaradás és tétlenség semmi egyéb, mint a kultúra zászlajának gyáva elhagyása. Egy egyházközségben, a keresztény élet egyetlen nagy, vagy kis gyűjtőpontján sem hiányozhatik a missziós eszméknek sajtó és prédikáció révén való erőteljes terjesztése, ami a plébánosok szigorú kötelessége és elengedhetetlen feltétele a hívők közreműködésének. Ajánlatos