Püspöki körlevelek 1932 (Szombathely, 1933)
— 20 Az elemi népiskola új tantervének célkitűzése szerint olyan nemzedéket kell nevelnünk, amely ismereteit a gyakorlati életben értékesíteni tudja. A valláserkölcsi és hazafias neveléshez kapcsolódó ezen célkitűzésfigyelembevétetlével állapítja meg a tanterv általános Utasítása a népiskolai oktatás és nevelés legfőbb eszményét: a gyakorlati és ideális élet harmóniáját. Azét az életét, amely a munkában látja a földi boldogulás biztos útját. A népiskolai nevelésnek tehát biztosítania kell azt, hogy a gyermekek szeressék meg a munkát és értsenek is ahhoz. A tanítóság — nagyon helyesen — különös gondot fordít a vallásos, erkölcsös és hazafias nevelésre. A gyakorlati életre és a munkára való nevelés kérdésének azonban már nem szentel ily nagy, teljes figyelmet. Pedig a mai válságos időkben olyan nemzedékre van szükségünk, amely a változott gazdasági helyzetben is szilárdan állja meg a helyét, foglalkozási körében minden nehézség nélkül végrehajtja a viszonyok és gazdasági érdekek által megkívánt változtatásokat s akkor sem esik kétségbe, ha a viszonyok kényszerítő hatása alatt más természetű foglalkozási ágra kell áttérnie. Ilyen nemzedéket csak akkor nevelhetünk, ha a gyakorlati életre való nevelésre különös gondot fordítunk. Szükséges tehát, hogy a tanítóság minden kínálkozó alkalmat használjon fel arra, hogy tanítványaiban a gyakorlati érzéket, a törtetéstől mentes élelmességet és a mindennapi életben szükséges sokoldalúságot fejlessze. A gyakorlati irányú nevelés terén mutatkozó hiányok kiküszöbölése és a fent vázolt nevelési cél teljes sikerének biztosítása érdekében elrendelem tehát a következőket: Minden tantárgy tanításánál a gyakorlati élet követelményei lebegjenek a tanítóság szeme előtt. Ezt nemcsak az általános tantervi cél kívánpa meg, hanem kötelezővé teszi az egyes tantárgyak tantervi anyaga és megállapított különleges célja is. A tananyagbeosztások elkészítésének mai módja nem felel meg a hozzáfűzött kivánalmaknak. Éppen ezért elrendelem, hogy a tanítók minden tanítási egységnél állapítsák meg, minő vonatkozásban van az a gyakorlati élettel és igyekezzenek helyi tanmenetüket úgy elkészíteni, hogy abban a gyakorlati nevelés követelményei mindenütt kidomborodjanak. Több tanerős iskolánál az így elkészített tanmenetek teljes tantestületi ülés keretében veendők tüzetes elbírálás alá és a tantestület a tárgyalásnál a legnagyobb gondot arra fordítsa, hogy az egyes osztályok tanmeneti anyaga egymással szerves kapcsolatba kerüljön és a tárgykörök anyaga a gyakorlati életre és munkára való nevelés szempontjából a legalsó osztálytól a legfelsőbb osztályig fokozatos fejlődésre adjon lehetőséget. Vegyék figyelembe a tanítók azt, hogy a népiskolában kétféle munka folyik. Az egyik szellemi, a másik fizikai. Tanítás közben e kétféle munkának mindig szoros kapcsolatban kell lennie. Éppen ezért a tanító minél több teret biztosítson a cselekvő szemléltetésnek. Utasítom tehát a tanítóságot, hogy a tanmeneteket az 1932/33. tanév folyamán a fentiek figyelembevételével vegye vizsgálat alá s az így elkészített helyi tanmeneteket — a kerületi tanfelügyelő és iskolalátogató megbírálása és átvizsgálása után — az 1933. év július havában jóváhagyás végett terjessze fel hozzám. Már előkészület közben állapítsa meg minden tanító, hogy a tanítási egységnek a munkára való és a gyakorlati nevelés érdekeit szolgáló részei hogyan hozhatók kapcsolatba j a helyi viszonyokkal. Azok a kérdések, ame- I lyek a gyermek tapasztalati körén kívül esnek, amelyeknél szemléltetésre lehetőség nincs, az elemi iskolákban legfeljebb másodsorban bírnak jelentőséggel. A legtöbb ember élete abban a kicsiny körben folyik le, amelybe beleszületett, vagy amelyben él és így, ha azt akarjuk, hogy a gyermek gondolkodása gyakorlati irányú legyen, elsősorban szülőhelyének, illetőleg lakóhelyének életét és viszonyait kell vele behatóan megismertetnünk. A gyakorlati nevelés érdekét szolgáló tanítói munkánál mutassanak rá a tanítók azokra az előnyökre, amelyekkel az éghajlati és talajviszonyok okszerű kihasználása, a munkaszeretet, az erős akarat, az előrelátás és a helyi viszonyok okos kihasználása jár, de mutassanak rá azokra a nehézségekre is, amelyek előfordulhatnak és amelyeket csak kitartó munkával és a gyakorlati életben szerzett ismeretek felhasználásával lehet leküzdeni. Mind az előnyök kidomborításánál, mind pedig a nehézségek megbeszélésénél használja fel a tanítóság a kérdés megvilágítására alkalmas és a község lakóinak életéből merített példákat. Ha ezek a példák helyesen választatnak meg, a gyermekek önbizalomra tesznek szert, kezdeményezési kedvük fejlődik és megtalálják az erőt azoknak a nehézségeknek
