Püspöki körlevelek 1931 (Szombathely, 1932)
Krisztusban Szeretett Híveink! Hazánk s az emberiség történetének nem egy válságos korszakában ültek már össze Buda várában Magyarország püspökei tanácskozni népünk s az egész világ bajainak okairól s azon orvosszerekről, melyek szent hitünk tanaiban és törvényeiben az emberiség nagy szükségletei számára rejlenek. De talán még soha nem nyomta lelkünket akkora gond, mint most, amikor püspöki tanácskozásaink során azon töprengünk, mi a magyarázata annak a nagy nyugtalanságnak és n}Tomorúságnak, mely nemcsak Európa többi nemzeteit, hanem különösen szegény hazánk meglátogatott népét annyira gyötri s oly nagy veszedelem érzetét kelti fel mindnyájunkban. Jól tudjuk, hogy az a mostoha sors, melyet a következményekkel nem számoló győzelemittasság juttatott szegény legyőzött nemzetünknek, első sorban oka annak a nagy lelki válságnak, mely a megélhetést ma nálunk oly nehézzé és bizonytalanná teszi. De ha végig nézünk a világon és azt látjuk, hogy nem csak a legyőzöttek, hanem a győztes népek is soha nem tapasztalt nehézségekkel küzdenek s hogy az emberiség ma oly képet mutat, mintha a társadalom legelemibb kötelékei lazultak volna meg s hogy a gazdag népek talán még hangosabban panaszkodnak a tűrhetetlen viszonyok miatt, mint a szegények, be kell látnunk, hogy a baj oka az elhibázott békeszerződéseken kívül még más mélyebben fekvő betegségekben is rejlik, sőt a békeszerződések lehetetlen rendelkezései is ezekből a sötét mélységekből keltek életre. E félelmetesen mély kérdések illetve bajok az ember és a földi javak viszonyának helytelen szemlélete, a tulajdonjog téves magyarázata, a földi javak felosztása és értékelése kérdésének teljesen elhibázott felfogása. A nagy társadalmi és gazdasági bajok onnan erednek, hogy az emberek fölfordították a dolgok rendjét s az eszközből célt csináltak, a legfőbb célról pedig rövidlátó bűnös önzéssel megfeledkeztek. Azon tételes törvényeknek élén, melyekkel Isten a világ rendjét s az emberiség boldogságát biztosítani akarta, nem hiába áll mint első paragrafus ez a figyelmeztetés: „Én vagyok a te Urad Istened, idegen isteneid ne legyenek előttem.“ Minden társadalmi és gazdasági rend felborul, ahol ezen i
