Püspöki körlevelek 1931 (Szombathely, 1932)
15 Rossz aratás. * , Társadalmi veszély. hatják, megállapítani az egyházi törvények föladata, részben a világi törvényeké is, amennyiben polgári jogokról és jogkövetkezményekről van szó. Mindazok a bizonyítékok, amelyeket a házasság fölbonthatatlansága mellett fölsorakoztatni szoktak és Mi is fölemlítettünk, ugyanazzal a bizonyító erővel szólnak a házassági bontások szüksége ellen, sőt a válások lehetősége és engedélyezhetősége ellen is. Azután amennyi kiváló előny szól a fölbonthatatlanság mellett, ugyanannyi kár, még pedig az egyénre és az emberi társadalomra végzetes károk járnak a válások nyomán. > Ismét elődünk írását idézzük. Nem is érdemes a szót szaporítani annak igazolására, hogy amennyi jót foglal magában a fölbonthatatlan házasság szilárdsága, ugyanannyi rosszat aratnak a házassági bontások. A fölbonthatatlan kötelék mellett nyugodt és biztos a házasélet, ellenben a házastársak különválásának és a házasság fölbontásának veszélye mellett a családi szövetség állandóan inog vagy legalább folytonos aggodalommal és gyanakvással jár. Az egyik oldalon a kölcsönös jóindulat és a javak közössége csodálatosan megerősödik, a másik oldalon a válások lehetősége miatt siralmasan meggyöngül. Itt a házastársak tiszta hűségét erős bástyák védik, amott a hűtlenség gonosz csábításainak tág tér nyílik. Az egyik oldalon a gyermek nemzése, ápolása és fölnevelése hatályosan van biztosítva ; a másikon a legsúlyosabb veszedelmeknek kitéve. Itt a családi és rokoni viszálykodások számára zárva az ajtó, amott a békétlenség tág kapura talál. Itt könnyen elfojtják a félreértéseket, ott bőségesen és szélesen hintik azok magvait. Itt a női méltóság és hivatás úgy a családban, mint a polgári társadalomban tökéletesen helyreállítva és biztosítva van, amott a nők állandóan abban a veszélyben forognak, hogy «miután kiszolgálták férjeik érzékiségét, elhagyják őket».1 i És mivel a családok szétzüllesztésére — XIII. Leo komoly szavaival vonjuk le a következtetést — s az országok hatalmának megdöntésére semmi sem olyan alkalmas, mint a romlott családi erkölcsök, könnyen belátható, hogy a családok és az államok boldogulásának nagy ellenségei a válások, amelyek a népek romlott erkölcseinek kifolyásai és a történelem tanúsága szerint a magán- és a közéletben a legbünösöbb szokásoknak tág 1 Leo XIII. Litt. Encycl. Arcanum. 10. Febr. 1880. kaput nyitnak. S annál súlyosabbak a bajok, ha megfontoljuk, hogy semmiféle fékező erő nem tudja többé az egyszer megadott válási szabadságot biztos és meghatározott korlátok közé szorítani. Nagy a példa hatalma s még nagyobb a szenvedélyeké. S ezeknek vonzására a válási kedv napról-napra szélesebben terjed s mint fertőző betegség meglepi a lelkeket, vagy mint megdagadt folyam a gátakon keresztül kiárad».1 Azért — mint abban a körlevélben olvassuk'— «ha az erkölcsök meg nem javulnak, a családok és az emberiség állandó félelemben élhetnek, hogy az általános fölfordulásba rohannak».2 S hogy mindezt ötven évvel ezelőtt milyen igazán megjövendölte a pápa, bőségesen igazolja a folyton növekvő erkölcsi züllés és a családok hallatlan pusztulása ott, ahol a kommunizmus van uralmon. Eddig — Tisztelendő Testvérek, egyrészt hódolatos csodálattal szemléltük, amit az emberi nem végtelenül bölcs Alkotója és Megváltója a házásságról határozott, másrészt, mélységesen fájlaltuk, hogy az emberi szenvedélyek, tévedések és bűnök a jó Isten tervét meghiúsítják és lábbal tiporják. Szükséges még, hogy atyai gonddal azokat az alkalmas gyógyítószereket keressük, amelyekkel a fölsorolt átkos visszaélések kiküszöbölhetők és a kellő tisztelet a házasság iránt biztosítható. E célból először is tanácsos emlékezetünkbe idézni azt a biztos elvet, amely a józan bölcseletben és a szent hittudományban általánosan elfogadott: minden, ami eredeti rendeltetésétől eltért, természetének megfelelő eredeti állapotába csak úgy vezethető vissza, ha hozzámérjük az isteni elgondoláshoz, amely minden igazságnak a példaképe. (Az angyali doktor tanítása.)3 Ezt sürgette boldogemlékű elődünk, XIII. Leo pápa is, a naturalistákkal szemben ezekkel a jelentős szavakkal: «Istentől szentesített törvény, hogy amit az Isten és a természet alkotott, annál hasznosabban és üdvösebben működik, minél épebben és változatlanabbul marad eredeti állapotában, mert Isten, mindenek Alkotója, nagyon jól tudta, mi válik az egyes alkotásoknak és azok fennállásának javára, s akaratával és értelmével mindeneket úgy elrendelt, hogy könnyen elérjék céljukat. Ha az emberi vakmerőség vagy gonoszság megváltoztatja és fölforgatja a teremtmények bölcsen 1 Litt. Encycl. Arcanum. 10. Fehr. 1880. 2 Litt. Encycl. Arcanum. 10. Febr. 1880. 3 Thom Aquin. Summa theolog. 1-a, 2-ac. qu. 91. a. 1—2. III. A keresztény házasság felújítása. A család megmentése.
