Püspöki körlevelek 1931 (Szombathely, 1932)
10 Orvosi javallatok. viszonyok sokkal szomorúbb tévedésre alkalmat ne adjanak. Nem lehetnek olyan súlyos nehézségek, amelyek Isten parancsait hatálytalaníthatják, amelyek természetüknél fogva rossz tetteket tiltanak. Istennek erősítő kegyelméből a hitvesek minden körülmények közt is mindig megfelelhetnek kötelességüknek és a házasságban tisztán megőrizhetik magukat ettől a szennytől. Mert áll az a hittétel, amelyet a trienti szent zsinat így fejezett ki: Senki sem mondhatja azt a vakmerő és a szentatyák által átok alatt megtiltott szót, hogy a megigazult embernek az Isten parancsainak megtartása lehetetlen. Mert az Isten lehetetlent nem parancsol, hanem parancsával arra int, hogy tedd meg, amit bírsz, kérd, amit nem bírsz s megsegít, hogy bírjad».1 Ugyanezt a tant az egyház újból ünnepélyesen hirdette és megerősítette, amikor a janzenista eretnekséget elítélte, amely az Isten jóságát vakmerőén így káromolta : «Istennek egyes parancsai a megigazult emberek által — még ha komolyan akarnak és törekszenek is — a rendelkezésükre álló jelenlegi erőkkel betarthatatlanok s hiányzik is a kegyelem, amely azokat betarthatókká tegye».2 Még egy másik súlyos bűnt kell fölemlítenünk — Tisztelendő Testvérek —, amely a gyermek élete ellen az anya méhében követ el merényletet. Egyesek szerint ez megengedett dolog s tisztán a szülők akaratától függ. Mások általában ugyan tilosnak mondják, de súlyos okokból megengedik, amelyeket orvosi, társadalmi, fajnemesítési javallatok neve alatt emlegetnek. S az állami törvényhozástól, amelynek büntető törvényei a megfogamzott, de még a világra nem jött gyermek megölését tiltják, követelik, hogy ezeket a különféle javallatokat, amelyeket épen ők védenek, ismerjék el és mentesítsék minden büntetéstől. Sőt még olyanok is akadnak, akik a közhatóságoktól megkívánják, hogy az ilyen halálos operációkhoz még segédkezet is nyújtsanak, ami — sajnos — egyes helyeken köztudomásúlag meg is történik. Ami pedig az orvosi és gyógyítástani javallatot illeti — saját szavaikat használjuk —, már említettük, mennyire sajnáljuk az anyát, akinek a természetes kötelességből kifolyólag az egészsége vagy épen az élete veszedelemben forog, de vájjon micsoda ok lehetne valaha is elégséges az ártatlan élet egyenes elpusztításának a kimentéséhez? Pedig itt arról van szó. 1 Gönc. Trid. sess. 6. cap. 11. 2 Const. Apóst. Cum occasione, die 31. Maii 1653. prop. 1. Akár az anya, akár a gyermek élete ellen törnek, mindenképen az Isten és a természet törvénye ellen vétenek : Ne ölj l1 Egyformán szent mindkettőnek az élete s annak elpusztításához még semmiféle közhatóságnak sem lehet joga. Hiába hivatkoznak ártatlanokkal szemben az államnak pallosjogára, mert az csak a bűnösökkel szemben érvényes. Az igazságtalan támadóval szemben alkalmazható véres önvédelem esete sem forog fenn, mert ugyan ki minősíthetné az ártatlan magzatot igazságtalan támadónak? s nem állhat meg az úgynevezett «végső szükség joga» sem, amely állítólag az ártatlannak a megöléséig is kiterjedhet. Igen dicséretes a jeles és tapasztalt orvosok törekvése az anya és a gyermek életének megmentésére, de az orvos nemes nevére és dicsőségére méltatlanoknak bizonyulnának, akik orvosi gyógyítás ürügye alatt és hamis szánalomból valamelyiknek élete ellen törnének. Mindez tökéletesen megegyezik a hippói püspöknek nagyon szigorú szavaival, amelyekkel a gonosz szülők ellen dörög, akik óvakodnak ugyan a gyermektől, de ha ez nem sikerül, elég vakmerőek a gyermeket elemészteni: «Néha a buja vadság vagy a kegyetlen bujaság odáig fajul, hogy terméketlenséget okozó mérgekhez folyamodik s ha azok nem használnak, a magzatot az anya méhében valahogyan kioltja és eltávolítja, hogy elpusztuljon, mielőtt élt, vagy ha az anyaméhben már élt, meghaljon, mielőtt megszületik. Ha mind a két szülő ilyen, akkor azok nem hitvesek ; s ha kezdettől ilyenek voltak, akkor nem házasságra, hanem ágyasságra keltek egybe ; ha pedig nem mind a kettő ilyen, akkor merem mondani, hogy vagy az asszony az urának ágyasa, vagy a férfi a felesége mellett házasságtörő.»2 Amit társadalmi és faj nevelési szempontból javallanak, azt megengedett és tisztességes módon, kellő határok közt tekintetbe lehet és kell is venni. De azoknak a kívánalmaknak, amelyekből ezek a javaslatok kiindulnak, ártatlanok megölésével megfelelni tökéletesen ellenkezik a józan ésszel és az isteni törvénnyel, amelyet az Apostol is kihirdetett: Nem szabad rosszat tenni, hogy jó származzék belőle.3 Az államfők és a törvényhozók pedig ne feledjék, hogy a közhatalom kötelessége megfelelő törvényekkel és büntetésekkel megvédelmezni az ártatlanok életét, annál inkább, minél kevésbbé 1 Exod. 20, 13. Deer. S. Offic. 4. Maii 1898. ; 24. Junii 1895. ; 31. Maii 1884. 2 S. August. De nupt. et concup. cap. 15. 3 Rom. 3, 8. Ne ölj ! Fajnevelés.
