Püspöki körlevelek 1931 (Szombathely, 1932)
6 A fölbontha tatlanság belső oka. választott népe polgárainak is megengedte szívok keménysége miatt bizonyos okokból a válólevél adását, Krisztus az ő legfőbb törvényhozói hatalmánál fogva ezt a nagyobb szabadságot visszavonta s érvényébe visszahelyezte az eredeti törvényt azokkal a feledésnek soha át nem adható szavakkal: Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza. Azért boldogemlékű elődünk, VI. Pius pápa bölcs választ adott az egri püspöknek: «Nyilvánvaló, hogy a házasság már természetes állapotában, tehát sokkal előbb, mielőtt igaz szentségnek rangjára emelkedett, Istentől úgy alapíttatott, hogy magával hozza az örök és fölbonthatatlan köteléket, amely tehát polgári törvénnyel föl nem oldható. S bár a szentségi jelleg a házasságtól elválasztható, mint például a pogányok házasságánál, mégis az ilyen házasságban is — ha egyébként valódi házasság — meg kell lennie s bizonyosan meg is van az örök kötelék, amely a házassággal kezdettől fogva isteni jogon összefügg s így a polgári hatalomnak nem lehet alávetve. Minden házasságkötés vagy úgy történik, hogy tényleg valódi házasság létesüljön s akkor vele jár az isteni jogon minden valódi házassághoz hozzátartozó örök kötelék ; vagy pedig úgy vesszük, hogy az örök kötelék nélkül történik a kötés, de akkor nincs házasság, hanem az Isten törvényével merőben ellenkező tilos egyesülés. Ilyet pedig sem kötni, sem fenntartani nem szabad».1 Ha van is igen ritka kivétel a fölbonthatatlanság alól, mint a tisztán pogányok közt kötött csupán természetes házasságoknál, valamint a ke* resztények közt érvényesen kötött, de még el nem hált házasságoknál, az a kivétel nem az emberi akarattól függ, sem akármilyen tisztán emberi hatalomtól, hanem az isteni jogtól, amelynek őre és magyarázója Krisztus egyháza. De soha és semmiféle okból ilyen joga nem lehet senkinek az érvényes és elhált keresztény házasság fölött. Ebben ugyanis a házastársi kötelék már teljesen befejezett s így Isten akaratából benne a tökéletes, emberi hatalom által meg nem oldható szilárdság és fölbonthatatlanság nyilvánvaló. Ha Isten eme akaratának belső okát kellő tisztelettel kutatjuk, Tisztelendő Testvérek, úgy azt könnyen megtaláljuk a keresztény házasságnak ama titokzatos jelentőségű jegyében, amely a hívek bevégzett házasságán teljesen és tökéletesen fölismerhető. Mint az Apostol az efezusiakhoz írt levelében tanúsítja,2 a keresztények házassági 1 Pius VI. Rescript, ad Episc. Agriens. 11. Jul. 1789. 2 Ef. 5, 32. frigye azt a legtökéletesebb egyesülést jelképezi, amely Krisztus is az Egyház közt van : «Nagy titok ez; mondom én, Krisztusra és az egyházra értem». Ez a közösség elválasztással szét nem bontható, ameddig Krisztus s őáltala az anyaszentegyház él. Amit különben szent Ágoston is nyíltan tanít a következő szavakkal: «Az van ugyanis megőrizve Krisztusban és az ő Egyházában, hogy az élőt az élőtől el nem szakíthatja semmiféle válás, s ezt a titkot oly féltékenyen őrzik a mi Istenünk országában, azaz Krisztus egyházában, hogy amikor a gyermekáldásért férjhezmennek a nők, vagy nősülnek a férfiak, még a meddő asszonyt sem szabad elhagyniok*azért, hogy helyette termékeny nőt vegyenek el. Aki ezt megteszi, az — nem ugyan a világi törvény alapján — (mert ez válás esetén büntetlenül megengedi másokkal az új házasságokat ; az Úr tanúsága szerint szent Mózes is megengedte a zsidóknak szívok keménysége miatt), hanem az evangéliumi törvény alapján bűnös a házasságtörésben, szintúgy az asszony is, ha máshoz férjhez megy.1 Hogy mekkora és mennyi sok jó ered a házasság fölbonthatatlanságából, még annak a figyelmét sem kerülheti el, aki csak felületesen gondolkozik a házasfelek és a gyermekek érdekeiről, valamint az emberi társadalom javáról. Először is a hitvesek megtalálják benne a tartósságnak biztos zálogát, amit a teljes egyéniségnek önfeláldozó átadása és a legbensőbb lelki szövetség már a természeténél fogva is megkövetel, mert a szeretet soha véget nem ér.2 Másodszor a tiszta hűség megleli a maga erős bástyáját a hűtlenségre csábító belső és külső ellenségekkel szemben. Azután elcsitítja azt a gyötrő aggodalmat, hogy csapások és az öregség idején egyik házastárs esetleg elhagyja a másikat, sőt az aggodalom helyett a béke biztosítékát nyújtja. Megőrzi a hitvesek méltóságát és jótáll a kölcsönös támogatásért, mert az elválaszthatatlan kötelék állandóan emlékezteti a hitveseket, hogy a házassági frigyre, amelyet csak a halál bonthat szét, nem múló javakért s nem az érzékiség szolgálatáért léptek, hanem hogy egymásnak kölcsönösen magasabb és örökkétartó javakat szerezzenek. A legjobban gondoskodik a gyermekek védelméről és sok évig tartó neveléséről, mert ennek a nehéz és sokáig tartó kötelességnek terheit a szülők egyesült erővel könnyebben viselik. Ugyancsak bőséges előnyöket biztosít az egész emberi társadalom számára. Tapasztalatból tud-1 S. August. De nupt. et concup. lib. 1. cap. 10. 2 1 Kor. 13, 8. V fölbonthatatlanság előnyei.
