Püspöki körlevelek 1930 (Szombathely, 1931)

1 azok, akik a hírlapokban írnak, főképen akik a napi hireket adják, nem ritkán sokkal kor­látoltabb ítélőképességgel rendelkeznek, semhogy az ő szemüvegükön keresztül nézzünk és gondolkozzunk. Igenis szükségünk van a napi sajtóra, nekünk katolikusoknak termé­szetesen a keresztény világnézetet valló lapokra, hogy azokból az előforduló eseménye­ket megismerjük; de a tények megítélését, a tényekből való következtetést, azt fenntart­juk magunknak és mások — sokszor téves — diagnózisát mérvadónak el nem ismerjük. Napilapjaink 10, 20, 30 és több oldalon keresztül hoznak tarka össze-visszaságban törté­nelmi, természettudományi, társadalomtudományi és szépirodalmi cikkeket; ex omnibus aliquid, ex toto nihil. Ezek olvasásával el lehet tölteni az egész napot, de ezen munka mély tudást és megértést nem fog szellemünknek adni, legfeljebb üres ragyogást érték­telen díszekkel. Azt hiszem, kár minden percért, melyet naponta egy félórán túl hírlap olvasásra fordítunk. Ezt az időt fordítsuk inkább okos könyvek áttanulmányozására. Ilyen könyvek a történelmi, természettudományi, szépirodalmi, társadalomtudományi és főképen hagiog­­rafikus munkák, amelyeknek rendszeres olvasása által tudásunkat bővíthetjük és ameny­­nyiben rendszeresen egy irányban dolgozunk, a szemináriumban nyert általános képzett­ségen felépíthetjük speciális szakképzettségünket. Aki sokat olvas és okosan olvas, az nem lehet üres ember; aki nem olvas és nen olvas okosan, az, bármilyen tehetséggel is legyen megáldva Istentől, idővel ki fog üresedni. Hogy is képzelitek, hogy a pap ugyan­arról a szószékről 20—30 éven keresztül ugyanannak a hívő seregnek tudjon prédikálni, az Evangéliumot mindig új és érdekes alakba öltöztetni és a régi igazságokat mindig vál tozatos formában előadni, ha nem elmélkedik és nem gondolkozik? Az elmélkedéshez szükséges gondolatokat pedig, az új meglátásokat, a frappáns hasonlatokat csak okos to­vábbképzéssel, elsősorban okos olvasásból merítheti. Az orvos időközönként orvosi tan­folyamokon, kongresszusokon vesz részt, az egész szakirodalmat folyton tanulmányozza és olvassa; ha nem teszi, elmarad és elveszíti betegei bizalmát. A falusi gyógyszerész, a falusi jegyző olvas és tovább képzi magát. Hát csak a pap maradjon el? Hiszen neki a mindennapi érintkezésben is a legműveltebbnek kell lennie. Ha úri társaságban szó kerül tudományos kérdésekről, irodalomról, művészetről, nem állhat ott mint „falusi ártatlan­ság“, hanem legyen mindehhez szava és véleménye; és ha minden konkrét kérdést nem is ismerhet, ismernie kell a szellemi áramlatokat és az általános ismeretből a konkrét kér­désekhez is állást tud majd foglalni. Mert az Egyház nemcsak lelki, de mindenkor szel­lemi vezére is volt az emberiségnek és büszkén hirdetjük, hogy a tudás fáklyáját senki sem hordozza hívebben és következetesebben, mint szeretett anyánk, a S. Mater Ecclesia. Ne mondjátok, Kedves Testvéreim, olvasnánk, de nem érünk rá. Voltam én is káplán; voltam plébános, voltam esperes! Elvégeztem én is a katechezist, a plébánosi és esperesi állással járó többi teendőket és mégis, nekem naponta nem egy, de több óra is jutott üdvös és hasznos olvasásra. És ha naponta csak egy órát fordítatok komoly olva­sásra a hírlapi olvasmányon kívül — de többet is fordíthattok — akkor 365 órát olvastok egy évben. 365 óra! Mennyi könyvet lehet ezalatt átolvasni, mennyi gondolatot lehet ez­alatt meríteni, mennyi értékes kincset szerezni! Vagy talán azt mondjátok, hogy könyvek vásárlása nagy költséget jelent és hogy a szerény jövedelem mellett ilyenre nem telik. Igazatok van! Tehát gondoskodnunk kell, hogy nagyobb kiadások nélkül is el legyünk látva jó olvasmánnyal. Ezért — régebbi szán­dékomat megvalósítva — ma, Szent Márton, egyházmegyénk nagy patronusának ünnepén nyitom meg a Szombathely egyházmegyei papság Szent Mártonról nevezett kölcsönkönvv­­tárát. Ezen kölcsönkönyvtárbán kezdetnek körülbelül 1500 kötetet fogtok találni. Egy­­től-egyig válogatott munka, mely minden papnak hasznos olvasmányt fog nyújtani. Álta­lában minden olyan könyv helyet foglal abban, amely a pap érdekkörébe tartozik. A — 45 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom