Püspöki körlevelek 1930 (Szombathely, 1931)
VI. 703. sz. Szent Imre jubileummal kapcsolatban szózat. Szeretett Híveim! Szent Imre herceg halálának 900 éves jubileumára készül a magyar nemzet. Országszerte ünnepségeket tartanak, hogy a kedves Szent emlékét mélyen bevéssék a magyar nép leikébe és az égbe költözött szent ifjú figyelmét újra ide irányítsák: arra a magyar földre, amelyben lelki élete gyökeredzett s amelyet oly korán elhagyott. Buzdítlak benneteket, szeretett híveim, üljétek meg buzgón ezt a nagy jubileumot. Ha Szent Imre élete és alakja megtündöklik a rágondoló és hozzá buzgó nemzeti áhitat fényében, akkor tud igazán eligazító lenni abban a nagy homályban, amely a mi korunkra borult. Mert minél mélyebben gondolunk bele Szent Imre herceg rövid, de tüneményes szépségű életébe, annál inkább látjuk, hogy ő volt az isteni gondviselésnek legnagyobb ajándéka, amit a zsenge magyar katolicizmusnak csak adhatott. 1. Szent Imre szép élete mélyítette el a keresztény gondolatot a magyarság életében. Ö írta történelmünk ormára azt az igazságot, hogy az égi bölcseség több az emberi számításnál. Ő szerezte meg a rokontalanul álló magyar nemzet számára a kegyelmeket bőségesebben osztó Isten barátságát. Hamar elragadott liliomélete Isten felé illatozott, mint engesztelő és közbenjáró áldozat, az emberek felé pedig az égi ideálizmus, erkölcsi intaktság, lelki bátorság szivet megható képét sugározta. Égbe vágyó lelke hamar elröppent közülünk: mégis örök kincsünk maradt, akiből mindnyájan meríthetünk és gazdagodhatunk. A jövőjén és életpályáján tépelődő ifjúságnak példát ad rá, hogy a megvilágosodást forró imádságban keresse, s mint ő a hires veszprémi éjtszakán, az Isten szavára figyeljen. A házasság előtt állóknak szűzi tisztaságával és hősies önmegtartóztatásával lesz példaképe. A házasságban élőknek az ő diadalmas élete fog erőt és kedvet adni ahhoz a sok lemondáshoz, testi gerjedelmet visszaszorító önuralomhoz, amely úgy kell a házassági boldogsághoz, mint kemény törzs a lágy lombozathoz. S minél hanyatlóbb a korunk, minél inkább elszokik a vallásosság igazi leikétől, az áldozattól, annál inkább rászorul magasztos ideálokra, akikben a hősiesség, tisztaság, áldozatosság oly kedves égi fényben ragyog, mint Szent Imrében. A mi korunknak talán legnagyobb bűne vagy bűneinek gyökere, hogy elvesztette fogékonyságát az áldozatok iránt. A kultúra javainak kitermelésével nagy kényelemhez segíti az embereket, a kényelem pedig nem a nagy lelkek melegágya. Így szolgáljá a haladás a hanyatlást, a kultúra a dekadenciát. Azt remélem Szent Imre jubileumától, hogy a magyarságot újra visszatereli a bátraknak és szenteknek arra az útjára, amelyen Szent Imre járt. 2. De Szent Imre nagyszabású ünneplése nemcsak befelé hat, hanem kifelé is. Ezt így értem: Mi magyar katolikusok nem szoktuk meg a harcot s nem értünk a felekezeti csatározásokhoz. Mint beati possidentes örültünk a múltban azoknak a kiváltságoknak, amelyeket a katolicizmusnak történelmi múltja, többsége, jelentősége és vagyona biztosított. Az utolsó évtized eseményei új helyzet elé állítottak s csak lassan kezdünk az önvédelem fokozottabb kötelességének tudatára ébredni. A farkas és bárány régi meséje sokszor megismétlődik és valóság lesz napjainkban. Ha védekezünk, hamar ránkfogják,
